Verseny: MKK - 2002
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 4. összetettben, 1. mint "reménység" :)
Ekkor kezdtem el MKK-zni (Magyar Köztársaság Kupa), mert akkor még így hívták az XContestet. Akkor még nagyban ment a fényképezős távigazolás, pár táv sajnos erre ment rá (nem volt jól befűzve a film, szétvágták a negatívot stbstb.), mennyivel könnyebb ez ma már. Azért legalább lett egy csomó képem starthelyekről, meg távigazolókról. Ekkoriban még inkább az volt a divat, hogy kiírtunk egy jó messzi települést (hogy visszakörzőzéskor ne legyen gond, ha letérsz a kurzusról*), és nyilván nem nagyon repültünk el odáig. Vagy legalábbis én nem nagyon emlékszem befejezett céltávra. Év végén megnyertem a siklóernyős távrepülő reménység kupát (ezt olyan kaphatta, akinek ez volt az első éve az MKKban), és a "nagyok" MKK-jában is 4-ik lettem.
Már ekkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy MKK nyeréshez két dolog kell: jó pilóta, és rengeteg szabadidő. Vagy ordas mák, hogy pont azokon a napokon legyél ott, amikor nagyot lehet repülni.
Az elmúlt években az MKK alias XContest jelentősen átalakult, egész más a taktikája a versenynek, ráadásul az ernyők fejlődésével és a zárt feladatok szorzóinak növelésével megváltozott a repült feladatok eloszlása is.
* Ez azt jelentette, hogy ha kiírtál egy célt 160km-re a starttól, és elrepültél mondjuk 100km-t, de erősen letértél a kurzusról, és a céltól 70 km-re szálltál le, akkor az az MKK-ban csak 160-70, azaz 90km-es távnak számított.
2002. december 31., kedd
2002. június 30., vasárnap
Nyikom-kupa
Verseny: Nyikom-kupa - 2002
Helyszín: Nyikom
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 5. (ha jól emlékszem Pepó, Szittó, SzőkeGabi és egy sárkányos volt előttem)
Ezen a versenyen volt az, hogy a Pepó megkérdezte a felszállítóautón, hogy ki ez a csávó, akinek ekkora a pofája. :) Ő nem fért ugyanis jól el, és ennek hangot is adott, mire én mondtam, hogy hát én se férek el annyira (ekkor még platós IFA-val jártunk a Nyikomra). Aztán valaki mondta neki, hogy a versenyen én vagyok mögötte a második helyen.
Aztán persze a finomhangolás lefelé is megtörtént, amikor a Szittó, Pepó, Simonics különítmény a határig tolta (sőt állítólag valakit "át is fújt a szél"), én meg "csak" a Tisza-tóig. Ezen a versenyen nagy okoskodás nem volt, atom jó volt az idő, és fújt a szél keményen. Ki kellett tekerni, aztán tolni. Az egyedüli tanulság az utolsó taskon került be a képzeletbeli noteszbe. Ekkor Miskolc céltáv lett kiírva, én még mindig 2. vagy 3. helyen lehettem. Szittó az elején eltekert, és esélyes volt, hogy megelőz, jó lett volna kitekerni, de nem volt egyszerű. Aztán jóval később sikerült csak, és SzőkeGabival megindultunk keresztbe a Mátrán. Ő mögöttem volt a task előtt, de tudtam, hogy nincs sok különbség köztünk. Eger előtt eléggé berohadtunk mind a ketten, én meg lélekben feladtam, és inkább a biztos leszállásra koncentráltam. Gabi egy kicsit jobbra tartott és bevállalta Egert. Később kiderült, hogy a reptéren szállt le, és pont az a pár km hiányzott nekem, hogy megőrízzem a helyem. Nekem fogalmam sem volt akkor még, hogy hol van az egri reptér, és hogy milyen magasan lehet bevállalni egy átsiklást Eger felett.
Szóval fontos a helyismeret, és még fontosabb az, hogy ha biztonságosan (!) tudsz még siklani párszáz métert, akkor tedd meg, mert lehet, hogy a végén ezen fog múlni.
Helyszín: Nyikom
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 5. (ha jól emlékszem Pepó, Szittó, SzőkeGabi és egy sárkányos volt előttem)
Ezen a versenyen volt az, hogy a Pepó megkérdezte a felszállítóautón, hogy ki ez a csávó, akinek ekkora a pofája. :) Ő nem fért ugyanis jól el, és ennek hangot is adott, mire én mondtam, hogy hát én se férek el annyira (ekkor még platós IFA-val jártunk a Nyikomra). Aztán valaki mondta neki, hogy a versenyen én vagyok mögötte a második helyen.
Aztán persze a finomhangolás lefelé is megtörtént, amikor a Szittó, Pepó, Simonics különítmény a határig tolta (sőt állítólag valakit "át is fújt a szél"), én meg "csak" a Tisza-tóig. Ezen a versenyen nagy okoskodás nem volt, atom jó volt az idő, és fújt a szél keményen. Ki kellett tekerni, aztán tolni. Az egyedüli tanulság az utolsó taskon került be a képzeletbeli noteszbe. Ekkor Miskolc céltáv lett kiírva, én még mindig 2. vagy 3. helyen lehettem. Szittó az elején eltekert, és esélyes volt, hogy megelőz, jó lett volna kitekerni, de nem volt egyszerű. Aztán jóval később sikerült csak, és SzőkeGabival megindultunk keresztbe a Mátrán. Ő mögöttem volt a task előtt, de tudtam, hogy nincs sok különbség köztünk. Eger előtt eléggé berohadtunk mind a ketten, én meg lélekben feladtam, és inkább a biztos leszállásra koncentráltam. Gabi egy kicsit jobbra tartott és bevállalta Egert. Később kiderült, hogy a reptéren szállt le, és pont az a pár km hiányzott nekem, hogy megőrízzem a helyem. Nekem fogalmam sem volt akkor még, hogy hol van az egri reptér, és hogy milyen magasan lehet bevállalni egy átsiklást Eger felett.
Szóval fontos a helyismeret, és még fontosabb az, hogy ha biztonságosan (!) tudsz még siklani párszáz métert, akkor tedd meg, mert lehet, hogy a végén ezen fog múlni.
2002. május 30., csütörtök
Az első
Verseny: Cross Country Open - 2002
Helyszín: Krska Gora, Ambroz
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 3. szériaosztályban
Ez valamikor 2002 nyarán lehetett, ekkor már azért volt pár távrepülésem, és persze azt hittem, hogy előző életemben sas voltam, így is vágtam neki. Sose voltam tekintélytisztelő, nem vártam meg, míg a nagyok elstartolnak (ma azt mondanám, hogy OrsyLacis módon) nyomtam az elején.
Az persze hozzátartozik, hogy a versenyre Lukassal és KisPetivel no meg a GMC-vel érkeztünk, amit még Kranjsterdamban is élénk füttyögéssel csodáltak meg, de ez inkább csak a mentális felkészülésben "segített". Mikor a verseny előtti napon felmentünk a Gozdra, ott álldogált egy litván különítmény, meg pár szlovén. Mikor látták, hogy bőszen csatolunk, odajött a litván vezér Aleksei, és megkérdezte, hogy ugyanmár csak nem elakarunk startolni, mert hát a szlovénok nem nagyon akaródznak, mert oldalas. Én megvontam a vállamat, és azt mondtam nekem ez jó. Az első termikbefújásra felhúztam az ernyőt, kitekertem, majd visszaszálltam a Krska tetejére. Na, innentől Alekseinek én voltam a helyi főisten, minden nap odajött, hogy szerintem milyen idő várható. Azóta is jóban vagyunk, bár az értékítélete, mintha kicsit változott volna. :) Mondjuk az enyém is, ma már nem startolnék el ilyenkor...
Szóval verseny, az első érvényes task az Ambrozról indult, épp csak a felhő alól. Nyitva volt az ablak, és mikor egy kicsit feljebb szállt az alap mindenki húzta az ernyőt. Start után volt egy kis ide-oda cikázás, mikor én bőszen konstatáltam, hogy némá, hát én itt együtt haladok az élbollyal, még annyira sem kell tisztelni őket, mint gondoltam. Nagyjából 15 perccel később két lábon állva revideálhattam az álláspontomat a Kokra völgy mélyén. Történt ugyanis, hogy a szlovénok büszkesége Pelhan Klemen friss Boomjával kis tekerés után nekivágott a völgynek. Én meg szépen utána nagyjából másodikként, és örültem, hogy végre oszthatom a tanítót. Később Klemen elmondta, hogy még sose rohadt le ilyen magasságból a Kokra túloldalán, én meg levonhattam a tanulságokat. Azaz, levonhattam volna, de a második taskon (ez már a Kriskáról indult) Barth Sanyi Sector TX-vel álltam neki versenyezni. Elég sok oda-vissza volt a taskon, és minden egyes fordulópontnál megelőztem (erre már nem emlékszem, de azt hiszem bevállalósabban nem kontúroztam a hegyet, hanem az utolsó pár km-en toronyiránt mentem a fp felé, tartott az ott is), aztán fordulás után mindig a tarkómon éreztem jeges lehelletét. Persze full parketta a Bagheerának, ő meg gondolom fél gázon nyomta, de hát így is gyorsabb volt. Akkor kiabáltam át neki, vagy inkább sziszegtem az összeszorított fogaim között, hogy: "Sanyi! Ne nyomd már neki ennyire!".
A végeredményre nem emlékszem, azt hiszem ezt a taskot lefújták, és nem volt sok érvényes. Ez az írás inkább a kezdő kórkép és diagnózis felállítására alkalmas. :)
Helyszín: Krska Gora, Ambroz
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 3. szériaosztályban
Ez valamikor 2002 nyarán lehetett, ekkor már azért volt pár távrepülésem, és persze azt hittem, hogy előző életemben sas voltam, így is vágtam neki. Sose voltam tekintélytisztelő, nem vártam meg, míg a nagyok elstartolnak (ma azt mondanám, hogy OrsyLacis módon) nyomtam az elején.
Az persze hozzátartozik, hogy a versenyre Lukassal és KisPetivel no meg a GMC-vel érkeztünk, amit még Kranjsterdamban is élénk füttyögéssel csodáltak meg, de ez inkább csak a mentális felkészülésben "segített". Mikor a verseny előtti napon felmentünk a Gozdra, ott álldogált egy litván különítmény, meg pár szlovén. Mikor látták, hogy bőszen csatolunk, odajött a litván vezér Aleksei, és megkérdezte, hogy ugyanmár csak nem elakarunk startolni, mert hát a szlovénok nem nagyon akaródznak, mert oldalas. Én megvontam a vállamat, és azt mondtam nekem ez jó. Az első termikbefújásra felhúztam az ernyőt, kitekertem, majd visszaszálltam a Krska tetejére. Na, innentől Alekseinek én voltam a helyi főisten, minden nap odajött, hogy szerintem milyen idő várható. Azóta is jóban vagyunk, bár az értékítélete, mintha kicsit változott volna. :) Mondjuk az enyém is, ma már nem startolnék el ilyenkor...
Szóval verseny, az első érvényes task az Ambrozról indult, épp csak a felhő alól. Nyitva volt az ablak, és mikor egy kicsit feljebb szállt az alap mindenki húzta az ernyőt. Start után volt egy kis ide-oda cikázás, mikor én bőszen konstatáltam, hogy némá, hát én itt együtt haladok az élbollyal, még annyira sem kell tisztelni őket, mint gondoltam. Nagyjából 15 perccel később két lábon állva revideálhattam az álláspontomat a Kokra völgy mélyén. Történt ugyanis, hogy a szlovénok büszkesége Pelhan Klemen friss Boomjával kis tekerés után nekivágott a völgynek. Én meg szépen utána nagyjából másodikként, és örültem, hogy végre oszthatom a tanítót. Később Klemen elmondta, hogy még sose rohadt le ilyen magasságból a Kokra túloldalán, én meg levonhattam a tanulságokat. Azaz, levonhattam volna, de a második taskon (ez már a Kriskáról indult) Barth Sanyi Sector TX-vel álltam neki versenyezni. Elég sok oda-vissza volt a taskon, és minden egyes fordulópontnál megelőztem (erre már nem emlékszem, de azt hiszem bevállalósabban nem kontúroztam a hegyet, hanem az utolsó pár km-en toronyiránt mentem a fp felé, tartott az ott is), aztán fordulás után mindig a tarkómon éreztem jeges lehelletét. Persze full parketta a Bagheerának, ő meg gondolom fél gázon nyomta, de hát így is gyorsabb volt. Akkor kiabáltam át neki, vagy inkább sziszegtem az összeszorított fogaim között, hogy: "Sanyi! Ne nyomd már neki ennyire!".
A végeredményre nem emlékszem, azt hiszem ezt a taskot lefújták, és nem volt sok érvényes. Ez az írás inkább a kezdő kórkép és diagnózis felállítására alkalmas. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
