Napi helyezés: 28.
Összetett végeredmény: 7.
Alcím: Mese a szamárról, és az Óperencián túl is ismert csökönyösségéről
Al-alcím: A jó pap holtig tanul. De ne már, hogy mindig ugyanazt!
Al-al-alcím: Az okos ember más hibájából tanul, a hülye a sajátjából se!
Egyszerű oda-vissza-oda-vissza feladatot írtak ki az utolsó napra, cél a szokásos hegy alatti antenna, még talán kiadja onnan a leszállót. 62km lett az össztáv, volt 45 perc a pylon nyitásáig, hajrá! Gondoltam gyorsan elstartolok, és próbálok keresni valami jó pozíciót a pylon szélén, ahonnan majd hátszélben csinálhatom az első pontot. A szél kicsit jobbról fújt a kurzusra, ezért kitekerés után megnéztem egy felhőt, ami nagyjából az optimális helyen volt. Nem adta, nívó alatt értem vissza, és eltartott egy ideig a kitekerés. Szerencsére idő volt még bőven, így kb 10 perccel pylonnyitás előtt megint jó pozícióban voltam. A boly elindult egy picit a kurzustól balra, én meg persze megint megnéztem ugyanazt a felhőt, hátha. Ordas baromság volt. Egy 62km-es feladaton nem lehet annyit nyerni ezzel az egésszel, hogy megérje. A boly gyorsabban megy, biztosan utol tudnak érni. Ráadásul nem is adta a felhő, vissza kellett mennem a hegyhez, pont mikor nyílt a pylon. Kb 600 méteren voltam, mindenki elindult, nekem pedig meg kellett nyugodnom, és túl kellett tennem magam azon, hogy ismét mekkora barom voltam. Tudtam, hogy ha lerohadok, azon sok hely múlhat, ha nagyjából beérek, akkor csak pár. De nehéz ebben a lelkiállapotban nem rohanni, mint a hülye az élboly után. Nagy nehezen kitekertem, nem is ment teljesen, és kb 15 perccel később elindultam. Csupa szétvetett lábú, Krisztustartásban repülő ernyőst kellett kerülgetni, akik megálltak minden gyengében, és koppig tekerték azt. Az utolsó helyről szép fokozatosan próbáltam egyre előrébb jönni. Sajnos az már általános tapasztalat, hogy az élboly sokkal gyorsabban halad, mint az utána következők, a repüléstudásbeli különbség miatt. Azért egész jól adta, pedig volt pár bevállalás benne, amikor otthagytam a 2-ket a 4 m/s reményében. Visszafele a hegy előtti híd volt a következő pont, én megpróbáltam egyenesen rámenni, és nem kerülni a hegyet, mint az előttem lévők, de sajnos ez a nap nem az volt, amikor bármilyen ötlet bejött volna. A lee-oldalon keresgéltem a cuccot, ismét egyre lejjebb kerülve, mire végre meglett. Ezzel is buktam vagy 10 percet. Innen már semmi döntéshelyzet nem volt, ahol még ronthattam volna a helyzetemen, csak tolni kellett, és az erősben megállni, párat fordulni. Szerencsére Losi bemondta rádión, hogy a hegyre visszaérve nem kell tekerni, mert végig tart a cél előtti fp-ig és vissza a célig vezető út. Helyenként 4m/seccel emelt full gyorsítón, jöttél volna előbb basszus... Azért 28 embert megelőztem az út során, és végül beértem úgy, hogy összetettben csak egy helyet estem vissza. Talán valamikor végre megtanulom a leckét.
Peti 10., Losi 11., Szilárd 19. lett. Összetett végeredmény: én 7., Peti 9., Szilárd 14., Losi 22., Fecó 68.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett végeredmény link
2010. március 22., hétfő
2010. március 20., szombat
Valadares Open 2010 Task6
Napi helyezés: 14.
Összetett: 6.
Egyszerű hurokfeladatot írtak ki, eleinte elég szarul nézett ki az idő, aztán startkor már pattantak ki a kumók. Ultrabikán indult. Sikerült a pylont jól elkapni, még egy kört tettem a viszonylag erősben miután az élboly elindult, ez azt eredményezte, hogy kicsit magasabban értem oda az első liftbe, mert szerencsére az nem volt túl erős, és eltartott egy ideig, amíg megtalálták a magot. Aztán mikor az elgyengült, elsőnek indultam el a következő felhő alá, a többiek utánam, és innentől kezdve a fp-ig nagyon jól jött ki a lépés, mindig ott volt az erős lift, hamar meglett, így a feléig mindig volt kb 2km előnyöm, vagy ha épp termikben voltunk, akkor az élboly felett voltam kb 200 méterrel. Aztán következett egy hosszú siklás a fp-ra, bele a kékbe, és sejtettem, hogy itt nem biztos, hogy megmarad az előny. De nem nagyon lehetett mit tenni, már felhőalapon voltam, menni kellett. A boly csak később indult utánam, és egy kicsit jobb pályát választottak, mert én veszettül süllyedtem. Megfordultam a pont után, és elkezdtem visszafele siklani, de esélytelen volt a következő felhőt elérni, ráadásul ismét jött be a cirrus. Közben a többiek is jöttek, és találtak valamit kb 1km-rel mögöttem. Úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek, mert elég alacsonyan voltam. Végülis persze lehetett volna kockáztatni, de azt hiszem helyes döntés volt. Így viszont szépen mindenki alá értem be, és innentől kezdve megváltozott az idő, sokkal gyengébbek lettek a liftek. Az élboly nagy része a kurzustól kicsit balra próbálkozott, mi Szittóval és az egyik orosszal jobbra mentünk, mert ott jöttek az utánunk jövők (olyanok, akik nem csinálták még meg a fp-ot), a 0.6-okban mindig nyertünk párszáz métert, és mentünk tovább. A céltól kb 10km-re lehettünk, mikor Petit is beértük, az élboly épp rohadt le Alpercata és a hegy között a bányánál. Nagyon nem adta nekik, mi meg épp találtunk egy erősebbet, és azt hittük, hogy miénk a világ. Ordas és obszcén kurjongatások közepette ittunk a medve bőrére, aztán persze elgyengült a lift, nulláztunk, az obszcén kifejezések maradtak, csak más jelentéstartalommal töltődve. Menni kellett, beértünk a hegy alá, de még át kellett volna ütni egy komolyabb lefutógerincet, hogy aztán szépen a lejtőben végig tudjunk siklani a célig. A bolyunkból két ernyős kb 100 méterrel volt felettünk, nekik simán kiadta, mi meg szépen berohadtunk a hegy alá mind a hárman.
Persze nem örültem, de nem voltam ideges, mert azt gondolom, hogy ha újra lehetne repülni, ugyanígy nyomnám végig. Egész egyszerűen annyi történt, hogy a mi liftünk elgyengült, a másik pedig beerősödött. Jól látszik a napi eredményekből, hogy aki nálunk továbbment, az beért.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 6.
Egyszerű hurokfeladatot írtak ki, eleinte elég szarul nézett ki az idő, aztán startkor már pattantak ki a kumók. Ultrabikán indult. Sikerült a pylont jól elkapni, még egy kört tettem a viszonylag erősben miután az élboly elindult, ez azt eredményezte, hogy kicsit magasabban értem oda az első liftbe, mert szerencsére az nem volt túl erős, és eltartott egy ideig, amíg megtalálták a magot. Aztán mikor az elgyengült, elsőnek indultam el a következő felhő alá, a többiek utánam, és innentől kezdve a fp-ig nagyon jól jött ki a lépés, mindig ott volt az erős lift, hamar meglett, így a feléig mindig volt kb 2km előnyöm, vagy ha épp termikben voltunk, akkor az élboly felett voltam kb 200 méterrel. Aztán következett egy hosszú siklás a fp-ra, bele a kékbe, és sejtettem, hogy itt nem biztos, hogy megmarad az előny. De nem nagyon lehetett mit tenni, már felhőalapon voltam, menni kellett. A boly csak később indult utánam, és egy kicsit jobb pályát választottak, mert én veszettül süllyedtem. Megfordultam a pont után, és elkezdtem visszafele siklani, de esélytelen volt a következő felhőt elérni, ráadásul ismét jött be a cirrus. Közben a többiek is jöttek, és találtak valamit kb 1km-rel mögöttem. Úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek, mert elég alacsonyan voltam. Végülis persze lehetett volna kockáztatni, de azt hiszem helyes döntés volt. Így viszont szépen mindenki alá értem be, és innentől kezdve megváltozott az idő, sokkal gyengébbek lettek a liftek. Az élboly nagy része a kurzustól kicsit balra próbálkozott, mi Szittóval és az egyik orosszal jobbra mentünk, mert ott jöttek az utánunk jövők (olyanok, akik nem csinálták még meg a fp-ot), a 0.6-okban mindig nyertünk párszáz métert, és mentünk tovább. A céltól kb 10km-re lehettünk, mikor Petit is beértük, az élboly épp rohadt le Alpercata és a hegy között a bányánál. Nagyon nem adta nekik, mi meg épp találtunk egy erősebbet, és azt hittük, hogy miénk a világ. Ordas és obszcén kurjongatások közepette ittunk a medve bőrére, aztán persze elgyengült a lift, nulláztunk, az obszcén kifejezések maradtak, csak más jelentéstartalommal töltődve. Menni kellett, beértünk a hegy alá, de még át kellett volna ütni egy komolyabb lefutógerincet, hogy aztán szépen a lejtőben végig tudjunk siklani a célig. A bolyunkból két ernyős kb 100 méterrel volt felettünk, nekik simán kiadta, mi meg szépen berohadtunk a hegy alá mind a hárman.
Persze nem örültem, de nem voltam ideges, mert azt gondolom, hogy ha újra lehetne repülni, ugyanígy nyomnám végig. Egész egyszerűen annyi történt, hogy a mi liftünk elgyengült, a másik pedig beerősödött. Jól látszik a napi eredményekből, hogy aki nálunk továbbment, az beért.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 19., péntek
Valadares Open 2010 Task5
Napi helyezés: 5.
Összetett: 5.
Ismét rendkívül bonyolult és kifinomult feladatot sikerült kiírni, Engenheiro Caldas céltáv. Állításuk szerint azért, hogy lehessen döntéseket hozni, és szétszóródjon a mezőny. De tudjuk, hogy a talaj elég vizes (legalábbis mi Szittó Búvár Kundot megszégyenítő beszámolója után elsőkézből), ezért aztán jól együtt marad mindig a mezőny és nincs akciózás jobbra-balra. 13:50-kor nyílt a pylon, azt hiszem, és egyben a jövőre nézve remélem, hogy most sikerült a legszarabbul elkapni. Nagyjából nívóból indultam el, Petiékkel együtt, csak ők kb 200 méterrel voltak felettem. Szerencsére a szokásos forgatókönyv érvényesült, két termik után jól együtt volt mindenki. Malecki és Korolev elhúztak, és mivel én voltam a bolyban a legmagasabban, addig tekertem, míg el nem gyengült, aztán elindultam én is utánuk. Jöttek a többiek is, de alacsonyabbról. Ez pont elég volt ahhoz, hogy nekem még jól meglegyen a lift (itt most nem kell ordenátorra gondolni, csak egy szép sima 0.8-ra körön), ők meg egy dombon lejtőztek a termikpöffökkel. Szépen loptam a távolságot, és közben láttam, hogy a két arc aki előre ment rohad lefele, az alattam lévő bolyból szállogatnak le az ernyők, nekem meg időnként már 1 fölé is ment a varióm. Kapaszkodtam is a fékekbe rendesen. :) Szóval azt gondoltam, hogy itt a Kánaán, lehet hamarosan napot nyerni, mikor Sziszi beszólt a rádióba, hogy lefújták. Később kiderült, hogy még jóval előbb fújták le, ráadásul a lefújás mínusz 5 perces pozíciót értékelték, így 5. lettem. Nem változott semmi, a 4. kanadai mindössze 12 ponttal van előttem, de hát nyilván óvatosan kell menni, mert lefele is van út.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 5.
Ismét rendkívül bonyolult és kifinomult feladatot sikerült kiírni, Engenheiro Caldas céltáv. Állításuk szerint azért, hogy lehessen döntéseket hozni, és szétszóródjon a mezőny. De tudjuk, hogy a talaj elég vizes (legalábbis mi Szittó Búvár Kundot megszégyenítő beszámolója után elsőkézből), ezért aztán jól együtt marad mindig a mezőny és nincs akciózás jobbra-balra. 13:50-kor nyílt a pylon, azt hiszem, és egyben a jövőre nézve remélem, hogy most sikerült a legszarabbul elkapni. Nagyjából nívóból indultam el, Petiékkel együtt, csak ők kb 200 méterrel voltak felettem. Szerencsére a szokásos forgatókönyv érvényesült, két termik után jól együtt volt mindenki. Malecki és Korolev elhúztak, és mivel én voltam a bolyban a legmagasabban, addig tekertem, míg el nem gyengült, aztán elindultam én is utánuk. Jöttek a többiek is, de alacsonyabbról. Ez pont elég volt ahhoz, hogy nekem még jól meglegyen a lift (itt most nem kell ordenátorra gondolni, csak egy szép sima 0.8-ra körön), ők meg egy dombon lejtőztek a termikpöffökkel. Szépen loptam a távolságot, és közben láttam, hogy a két arc aki előre ment rohad lefele, az alattam lévő bolyból szállogatnak le az ernyők, nekem meg időnként már 1 fölé is ment a varióm. Kapaszkodtam is a fékekbe rendesen. :) Szóval azt gondoltam, hogy itt a Kánaán, lehet hamarosan napot nyerni, mikor Sziszi beszólt a rádióba, hogy lefújták. Később kiderült, hogy még jóval előbb fújták le, ráadásul a lefújás mínusz 5 perces pozíciót értékelték, így 5. lettem. Nem változott semmi, a 4. kanadai mindössze 12 ponttal van előttem, de hát nyilván óvatosan kell menni, mert lefele is van út.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 18., csütörtök
Valadares Open 2010 Task4
Napi helyezés: 6.
Összetett: 5.
Kiírtak egy jó kis 53km-es feladatot, déli irányba amit jó időben szépen bárki végigrepül. Persze ment az agyalás a starthelyen, hogy mennyi vizet vigyünk, mennyire lesznek jó liftek, mert eléggé cirrusos volt az idő, de volt egy komoly oldalszél is. Aztán a vizek maradtak, mi meg elstartoltunk, megint 3km a starthely körül, exit, próbáltunk kiemelkedni, és a széllel szembe haladni, hogy jó pozícióból kapjuk el a pylont. Ez Sziszivel sikerült is, eléggé magasról kezdtük meg a siklást, és azt hittük, hogy innen szépen végigmegyünk, aztán mindenkinek segítünk hajtani a célban. Aztán ahogy csökkentek a km-ek, úgy csökkent a lelkesedés is, mikor rájöttünk, hogy itt bizony a 0.2-t félkörön is tekerni kell. Jól megsüllyedtünk mind a ketten, és talajközelben kellett keresgélni, hogy hátha jön valami. Szittó picit alacsonyabban volt, amikor elgyengült a lift és menni kellett, ezért a következő termikbe már nem ért oda. A mai nap arról szólt, hogy körülöttem mindenki lerohadt, türelmesnek kellett lenni, és durván figyelni a a felhőciklusokat. Fontos volt, hogy az ember mikor indul el egy felhő alól a következőre, illetve az is számított, hogy a cirrus épp nőtt, vagy csökkent, illetve a talaj mennyire árnyékolódott be. Szóval jó kis nyögvenyelős táv volt, eleinte el se hittem, hogy be fogom tolni, mert olyan oldalszél volt, hogy sodródtunk el durván minden tekeréskor. Egy csomószor kellett a kurzuson visszafele haladni, ami persze jó időben tilos, mert épp úgy tűnt, hogy egy kicsit visszább adja. Akik végül elsők lettek, azok bevállalták az elsodródást, és próbáltak a hegyeken visszajönni, és persze simán meg lehetett volna előzni őket, ha nem vagyok egyedül a nap túlnyomó részében. A célban Brad mondta is, hogy nem hitte volna, hogy ezt a mai napot valaki egyedül teljesíti. A végén már persze olyanokat mondtam, mikor úgy nézett ki, hogy nem lesz meg, hogy ez nem lenne fair, hogy 50 km után rohadok le, 3 km-rel a cél előtt. Hosszas ide-oda siklás után, madarak követése és méterek nyerése és elvesztése után sikerült nagyjából fél óra alatt annyira kiemelkedni, amennyiről már meg lehetett csinálni a célt. Az idegőrlő nullázás közben egyfolytában mondogattam magamnak, hogy nyugi, mindenki előttem már beért, utánam nem jön senki (teljesen árnyékban volt az egész), és a cél az, hogy beérjek. Nagyon fontos volt a helyes időzítés ma, mert tudni kellett, hogy mikor kell sietni (ha jött be a cirrusárnyék), és mikor kell kicsit visszavenni (ha épp emelt picit és elöl minden árnyékban volt a cirrus miatt).
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 5.
Kiírtak egy jó kis 53km-es feladatot, déli irányba amit jó időben szépen bárki végigrepül. Persze ment az agyalás a starthelyen, hogy mennyi vizet vigyünk, mennyire lesznek jó liftek, mert eléggé cirrusos volt az idő, de volt egy komoly oldalszél is. Aztán a vizek maradtak, mi meg elstartoltunk, megint 3km a starthely körül, exit, próbáltunk kiemelkedni, és a széllel szembe haladni, hogy jó pozícióból kapjuk el a pylont. Ez Sziszivel sikerült is, eléggé magasról kezdtük meg a siklást, és azt hittük, hogy innen szépen végigmegyünk, aztán mindenkinek segítünk hajtani a célban. Aztán ahogy csökkentek a km-ek, úgy csökkent a lelkesedés is, mikor rájöttünk, hogy itt bizony a 0.2-t félkörön is tekerni kell. Jól megsüllyedtünk mind a ketten, és talajközelben kellett keresgélni, hogy hátha jön valami. Szittó picit alacsonyabban volt, amikor elgyengült a lift és menni kellett, ezért a következő termikbe már nem ért oda. A mai nap arról szólt, hogy körülöttem mindenki lerohadt, türelmesnek kellett lenni, és durván figyelni a a felhőciklusokat. Fontos volt, hogy az ember mikor indul el egy felhő alól a következőre, illetve az is számított, hogy a cirrus épp nőtt, vagy csökkent, illetve a talaj mennyire árnyékolódott be. Szóval jó kis nyögvenyelős táv volt, eleinte el se hittem, hogy be fogom tolni, mert olyan oldalszél volt, hogy sodródtunk el durván minden tekeréskor. Egy csomószor kellett a kurzuson visszafele haladni, ami persze jó időben tilos, mert épp úgy tűnt, hogy egy kicsit visszább adja. Akik végül elsők lettek, azok bevállalták az elsodródást, és próbáltak a hegyeken visszajönni, és persze simán meg lehetett volna előzni őket, ha nem vagyok egyedül a nap túlnyomó részében. A célban Brad mondta is, hogy nem hitte volna, hogy ezt a mai napot valaki egyedül teljesíti. A végén már persze olyanokat mondtam, mikor úgy nézett ki, hogy nem lesz meg, hogy ez nem lenne fair, hogy 50 km után rohadok le, 3 km-rel a cél előtt. Hosszas ide-oda siklás után, madarak követése és méterek nyerése és elvesztése után sikerült nagyjából fél óra alatt annyira kiemelkedni, amennyiről már meg lehetett csinálni a célt. Az idegőrlő nullázás közben egyfolytában mondogattam magamnak, hogy nyugi, mindenki előttem már beért, utánam nem jön senki (teljesen árnyékban volt az egész), és a cél az, hogy beérjek. Nagyon fontos volt a helyes időzítés ma, mert tudni kellett, hogy mikor kell sietni (ha jött be a cirrusárnyék), és mikor kell kicsit visszavenni (ha épp emelt picit és elöl minden árnyékban volt a cirrus miatt).
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 17., szerda
Valadares Open 2010 Task3
Napi helyezés: 7.
Összetett: 9.
Egy 46km-es feladatot írtak ki ma, gyakorlatilag minden pont elég közel volt a starthelyhez, végig lehetett követni a versenyt. Megint 3km-es exit cilinder volt, nulla szél a starthelyen, az is gerincirányú, úgyhogy futottam egy elég komolyat, mire levegőbe kerültem. Sikerült elég gyorsan a felhőalap fölé kerülni kb 200 méterrel, de ekkor még volt hátra 15 perc pilonnyitásig. A tökéletes pozíciót röpke 5 perc volt megszerezni, és nagyjából ugyanennyi elveszteni. Így az első fp felé, ami a hegytől DNy-ra közel a folyóhoz volt, nagyjából a boly alól 150 méterrel indultam. Utána át a dombokon DK-re, majd vissza az első ponthoz. Ez alatt gyakorlatilag alig vált szét a boly, persze voltak próbálkozások, de előbb-utóbb megint összegyűltünk. Ezután ÉK-re kellett volna repülni a 4. fordulópontra, csak közben volt a hegy. Végül senki sem vállalta be a D-DKi oldalát, és mindenki a hagyományos úton repült. Azért voltak szóródások, egy csomóan nem tekertek sokat, nagyon alacsonyan rásiklottak a hegyre, és az tartotta őket. Mi Braddel, Andre Rottetval, Petivel kitekertünk az űrbe, aztán beleléptünk a gázba. Nem kellett túl sokat agyalni, a mai napon két sebesség létezett, a majdnem full parketta, és a tekerés. Valahogy a hegy túloldalán a folyókeresztezés előtt megint összefutott mindenki, és újra együtt tekert az első 20. Aztán Konrad Görg elindult a pont felé bele a kékbe, Szittó ment utána, majd nem sokkal később én is. Mivel süllyedtünk mint a balta, a többiek inkább kivártak. Konrad és Szittó kicsit balra mentek, azaz élesebben keresztezték a folyót, abban reménykedve, hogy a túlparton a dombok adnak majd valamit, én meg konkrétabban siklottam a pont felé, egyrészt remélve, hogy így majd találok egy előrébb lévő termiket és megelőzöm őket, másrészt eléggé kezdett bebikkanni a szembeszél, és komolyan fontolóra kellett venni azt, hogy mennyit sodródik majd vissza az ember a termikkel. Nem jött semmi normális, úgyhogy hamarosan én is egy dombon lejtőzve találtam magam, Sziszi talált valamit, nekem alatta csak egy gyenge félkörös nulla jutott, de kezdett javulni. Konrad meg Malecki (aki eközben ránksiklott) begőzölt, és elindult előre, Szittó nyomta utánuk. Én kezdtem végre határozottan emelkedni, az óvatosabb többiek ekkor értek be fölém. Na persze ez engem is indulásra késztetett, amit tetézett az, hogy megláttam Losit kantnin emelkedni a fp felé. Később kiderült, hogy ő sokkal később keresztezte a folyót, és eléggé bejött a számítása. Csak átmentem a termikén, hiszen közel volt a fp, megcsináltam, és visszamentem, mert nem akartam elsodródni a szembeszél miatt. Mi elég jól elkaptuk a liftet Braddel Andreval és Maleckivel meg a két orosszal, és innen már csak 10km volt hátra az antennáig, ami a cél volt. 2km-rel előtte megállt az időd, de meg kellett csinálni 400 méterre is, és ez mindenkit óvatosságra intett, az antenna ugyanis egy viszonylag magasabb hegy tetején van, és nehéz alacsonyabbról megcsinálni. A cirrus is eléggé bejött fölénk, gátolva az erősebb lifteket. Elindult egy boly fölülünk, benne Losival, mi meg még tekertünk egy kicsit. Aztán elgyengült, és persze én bírtam a legkevésbé cérnával, kiléptem, a többiek meg utánam. Az előző boly egy dűzniben próbált kiemelkedni, hogy megcsinálja az antennát, mi meg dönthettünk, hogy bemegyünk alájuk, vagy toljuk tovább a cél felé, reménykedve abban, hogy a hegy meg a lee oldal kicsit tart, vagy akár emel is. Én a biztonságosabb dűznit választottam, a többiek kockáztattak. Mentem egy teljes oda-visszát a dűzniben, és mikor a végén átnéztem a lefutógerincen, láttam, hogy mindenki szépen meg fogja tudja csinálni a célt. Gyorsan utánuk indultam, és nekem is adta szépen. Losi is bejött 3 perccel utánam, majd Peti meg Sziszi is, akiknek kicsit rosszabbul adta a fp utáni termik, és emiatt később indultak át a folyón visszafele.
Ezt az utolsó döntést tudom csak felróni magamnak, mert az átsikláskor még a napot nyerő Malecki előtt voltam jóval. Mégis örülök, hogy a biztonságosabb verziót választottam, mert mindössze 36 pontot vesztettem, de simán előfordulhatott volna az is, hogy nem tart a hegy végig. Persze lehet, hogy majd legközelebb... :)
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 9.
Egy 46km-es feladatot írtak ki ma, gyakorlatilag minden pont elég közel volt a starthelyhez, végig lehetett követni a versenyt. Megint 3km-es exit cilinder volt, nulla szél a starthelyen, az is gerincirányú, úgyhogy futottam egy elég komolyat, mire levegőbe kerültem. Sikerült elég gyorsan a felhőalap fölé kerülni kb 200 méterrel, de ekkor még volt hátra 15 perc pilonnyitásig. A tökéletes pozíciót röpke 5 perc volt megszerezni, és nagyjából ugyanennyi elveszteni. Így az első fp felé, ami a hegytől DNy-ra közel a folyóhoz volt, nagyjából a boly alól 150 méterrel indultam. Utána át a dombokon DK-re, majd vissza az első ponthoz. Ez alatt gyakorlatilag alig vált szét a boly, persze voltak próbálkozások, de előbb-utóbb megint összegyűltünk. Ezután ÉK-re kellett volna repülni a 4. fordulópontra, csak közben volt a hegy. Végül senki sem vállalta be a D-DKi oldalát, és mindenki a hagyományos úton repült. Azért voltak szóródások, egy csomóan nem tekertek sokat, nagyon alacsonyan rásiklottak a hegyre, és az tartotta őket. Mi Braddel, Andre Rottetval, Petivel kitekertünk az űrbe, aztán beleléptünk a gázba. Nem kellett túl sokat agyalni, a mai napon két sebesség létezett, a majdnem full parketta, és a tekerés. Valahogy a hegy túloldalán a folyókeresztezés előtt megint összefutott mindenki, és újra együtt tekert az első 20. Aztán Konrad Görg elindult a pont felé bele a kékbe, Szittó ment utána, majd nem sokkal később én is. Mivel süllyedtünk mint a balta, a többiek inkább kivártak. Konrad és Szittó kicsit balra mentek, azaz élesebben keresztezték a folyót, abban reménykedve, hogy a túlparton a dombok adnak majd valamit, én meg konkrétabban siklottam a pont felé, egyrészt remélve, hogy így majd találok egy előrébb lévő termiket és megelőzöm őket, másrészt eléggé kezdett bebikkanni a szembeszél, és komolyan fontolóra kellett venni azt, hogy mennyit sodródik majd vissza az ember a termikkel. Nem jött semmi normális, úgyhogy hamarosan én is egy dombon lejtőzve találtam magam, Sziszi talált valamit, nekem alatta csak egy gyenge félkörös nulla jutott, de kezdett javulni. Konrad meg Malecki (aki eközben ránksiklott) begőzölt, és elindult előre, Szittó nyomta utánuk. Én kezdtem végre határozottan emelkedni, az óvatosabb többiek ekkor értek be fölém. Na persze ez engem is indulásra késztetett, amit tetézett az, hogy megláttam Losit kantnin emelkedni a fp felé. Később kiderült, hogy ő sokkal később keresztezte a folyót, és eléggé bejött a számítása. Csak átmentem a termikén, hiszen közel volt a fp, megcsináltam, és visszamentem, mert nem akartam elsodródni a szembeszél miatt. Mi elég jól elkaptuk a liftet Braddel Andreval és Maleckivel meg a két orosszal, és innen már csak 10km volt hátra az antennáig, ami a cél volt. 2km-rel előtte megállt az időd, de meg kellett csinálni 400 méterre is, és ez mindenkit óvatosságra intett, az antenna ugyanis egy viszonylag magasabb hegy tetején van, és nehéz alacsonyabbról megcsinálni. A cirrus is eléggé bejött fölénk, gátolva az erősebb lifteket. Elindult egy boly fölülünk, benne Losival, mi meg még tekertünk egy kicsit. Aztán elgyengült, és persze én bírtam a legkevésbé cérnával, kiléptem, a többiek meg utánam. Az előző boly egy dűzniben próbált kiemelkedni, hogy megcsinálja az antennát, mi meg dönthettünk, hogy bemegyünk alájuk, vagy toljuk tovább a cél felé, reménykedve abban, hogy a hegy meg a lee oldal kicsit tart, vagy akár emel is. Én a biztonságosabb dűznit választottam, a többiek kockáztattak. Mentem egy teljes oda-visszát a dűzniben, és mikor a végén átnéztem a lefutógerincen, láttam, hogy mindenki szépen meg fogja tudja csinálni a célt. Gyorsan utánuk indultam, és nekem is adta szépen. Losi is bejött 3 perccel utánam, majd Peti meg Sziszi is, akiknek kicsit rosszabbul adta a fp utáni termik, és emiatt később indultak át a folyón visszafele.
Ezt az utolsó döntést tudom csak felróni magamnak, mert az átsikláskor még a napot nyerő Malecki előtt voltam jóval. Mégis örülök, hogy a biztonságosabb verziót választottam, mert mindössze 36 pontot vesztettem, de simán előfordulhatott volna az is, hogy nem tart a hegy végig. Persze lehet, hogy majd legközelebb... :)
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 16., kedd
Valadares Open 2010 Task2
Napi helyezés: 23.
Összetett: 12.
Még felhőben volt a starthely, amikor kiírtak egy 47km-es feladatot. Nagyjából 11-ig teljesen felhős volt az ég, ennek kicsit örültünk, mert így esélyes volt, hogy nem lesz zivatar, de nyilván a termikeknek sem tesz jót. Szóval aki okos volt, az megjegyezte, hogy valószínűleg lassabban indul majd a nap - nekem sajnos ezt a levegőben sikerült megtanulni. A starthely 3km-es cilindere volt a pylon, volt rá 45 perc, én próbáltam nem kapkodni, gondolván elég lesz az idő mindenre, aztán persze nem volt szél a starthelyen, így lassan mentek a startok. Az első fp Sao Geraldo volt, az Ibiturunától DKi irányba. Volt egy elég határozott ÉKi szél, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy amíg tart a hegy, elmegyek kicsit keleti irányba, így majd kevésbé kell széllel szemben haladni. A számítás nem volt rossz, csak azt hagytam ki a képletből, hogy egyedül a még nem beindult síkságon nehéz lesz termiket találni. Így - igaz, hogy mindenki előtt - egy kis dombon lejtőzve találtam magam, és épp azt néztem, hogy hova fogok leszállni, és onnan merre kell majd gyalogolni. Kikapcsoltam a rádiót, megpróbáltam nem odafigyelni a közben fölém beérkező rengeteg pilótára, és csak az ernyőre és a varióra figyeltem. A talaj felett 200 méteren voltam, a nagyjából 150-200 méteres dombok között. Aztán egyszercsak már félkörön megvolt, majd egész körön is, később érkezett Losi, és együtt tekertük az egyre erősödő magot. Fél óra elvesztegetése után az élboly után indultunk, akik ekkor már Fernandes Tourinho felé nyomták félhátszélben. A kisebb bolytól folyamatosan próbáltam meglépni, és utolérni az előzőt, de mindig mire megtaláltam a liftet, simán utolértek. Aztán a tegnapi antenna után végül sikerült jó ritmusban elkapni egy termiket, és így a fp előtt már az előttünk lévő bolyban tekertem. Kicsit túl is tekertük magunkat, hisz innen már csak Engenheiro Caldasig kellett menni, nyomtuk is neki keményen, de még így is kb 400 méteren értünk be. Magyarok közül Peti 11., aztán Szittó 15., én 23., Losi 25. lett.
Már sokadszorra kell felvésnem magamnak, hogy egy versenynapot nem az első 10km-en kell/lehet megnyerni.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 12.
Még felhőben volt a starthely, amikor kiírtak egy 47km-es feladatot. Nagyjából 11-ig teljesen felhős volt az ég, ennek kicsit örültünk, mert így esélyes volt, hogy nem lesz zivatar, de nyilván a termikeknek sem tesz jót. Szóval aki okos volt, az megjegyezte, hogy valószínűleg lassabban indul majd a nap - nekem sajnos ezt a levegőben sikerült megtanulni. A starthely 3km-es cilindere volt a pylon, volt rá 45 perc, én próbáltam nem kapkodni, gondolván elég lesz az idő mindenre, aztán persze nem volt szél a starthelyen, így lassan mentek a startok. Az első fp Sao Geraldo volt, az Ibiturunától DKi irányba. Volt egy elég határozott ÉKi szél, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy amíg tart a hegy, elmegyek kicsit keleti irányba, így majd kevésbé kell széllel szemben haladni. A számítás nem volt rossz, csak azt hagytam ki a képletből, hogy egyedül a még nem beindult síkságon nehéz lesz termiket találni. Így - igaz, hogy mindenki előtt - egy kis dombon lejtőzve találtam magam, és épp azt néztem, hogy hova fogok leszállni, és onnan merre kell majd gyalogolni. Kikapcsoltam a rádiót, megpróbáltam nem odafigyelni a közben fölém beérkező rengeteg pilótára, és csak az ernyőre és a varióra figyeltem. A talaj felett 200 méteren voltam, a nagyjából 150-200 méteres dombok között. Aztán egyszercsak már félkörön megvolt, majd egész körön is, később érkezett Losi, és együtt tekertük az egyre erősödő magot. Fél óra elvesztegetése után az élboly után indultunk, akik ekkor már Fernandes Tourinho felé nyomták félhátszélben. A kisebb bolytól folyamatosan próbáltam meglépni, és utolérni az előzőt, de mindig mire megtaláltam a liftet, simán utolértek. Aztán a tegnapi antenna után végül sikerült jó ritmusban elkapni egy termiket, és így a fp előtt már az előttünk lévő bolyban tekertem. Kicsit túl is tekertük magunkat, hisz innen már csak Engenheiro Caldasig kellett menni, nyomtuk is neki keményen, de még így is kb 400 méteren értünk be. Magyarok közül Peti 11., aztán Szittó 15., én 23., Losi 25. lett.
Már sokadszorra kell felvésnem magamnak, hogy egy versenynapot nem az első 10km-en kell/lehet megnyerni.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 15., hétfő
Valadares Open 2010 Task1
Verseny: Valadares Open 2010
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés: 2.
Az időhöz képest elég rövid feladatot írtak ki, mert féltek, hogy össze fog állni. Ráadásul nagyon kellett kapkodni a startnál, hogy az ember jól elérje a pylont. Volt rá kb fél óra, 8km-re volt egy pont a starttól, amit nagyjából érintőre lehetett venni, mert utána nem kellett megcsinálni magát a pontot, elég volt csak a 3km-es sugárba belépni és kilépni. Nagyjából 30-an itt eléggé együtt voltunk, és elkezdtünk siklani vadul Alpercata felé. Egy U4-es egy kissé bevállalósan elindult előre, de nem nagyon talált semmit, ezért mindenki óvatosabb lett. A boly megállt tekerni a gyengében, én meg úgy döntöttem, hogy megyek tovább a fordulópont felé, mert pont a kurzuson kezdett kipattanni egy kumó. Amikor elkezdtem tekerni, akkor persze egyből megindultak ők is utánam, de ekkor én rásiklottam a fordulópontra, gondolván, hogy ők addig szépen megtalálják a magot. Mikor visszaértem még mindig magasabban voltam, és ráadásul jól betaláltam egy erős liftet, ezért elsőnek indultam el a következő fp felé (Alpercata és Engenheiro Caldas közti antenna, a kurzustól kicsit balra). Elég jól tartogatott, meg is csináltam a fordulópontot, ekkor még volt hátra kb 20km a célig, Engenheiro Caldasig. Itt kicsit visszább kellett venni, mert nem nagyon volt emelés, utol is értek a többiek. Aztán, ahogy elértük a hegygerincet, újra jöttek a liftek, nagyjából 8km-re a céltól kezdtünk végsiklani Brad Gunnuscioval meg egy brazil arccal. Andreas Malecki azt csinálta, amit egy olyan ernyővel tenni kell, mely jelentősen gyorsabban megy és jobban is siklik, mint bárki, végig svancolt, mindig még egy kicsit rátekert, aztán mikor elkezdtünk siklani, akkor sokkal magasabbról beért gyorsabban. Az ernyőjéről csak annyit, hogy teljesen titkos, úgy veszi elő a starthelyen titokban, nem hagyja fotózni, és máshol száll le, mint a többiek. Ő lett az első, mi meg hárman nagyjából együtt értünk be. Az end of speed section 2km-re volt a céltól, ott még tekertünk egy kicsit, hogy biztosan meglegyen a cél, mert eléggé ki volt centizve. Pár perccel később jött Peti, aztán Szittó, meg Losi. Mivel sokat voltam elöl a repülés alatt, ezért a leading bonus végül előrehozott a második helyre. A repülés az XContesten itt található. Az eredmények meg itt.
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés: 2.
Az időhöz képest elég rövid feladatot írtak ki, mert féltek, hogy össze fog állni. Ráadásul nagyon kellett kapkodni a startnál, hogy az ember jól elérje a pylont. Volt rá kb fél óra, 8km-re volt egy pont a starttól, amit nagyjából érintőre lehetett venni, mert utána nem kellett megcsinálni magát a pontot, elég volt csak a 3km-es sugárba belépni és kilépni. Nagyjából 30-an itt eléggé együtt voltunk, és elkezdtünk siklani vadul Alpercata felé. Egy U4-es egy kissé bevállalósan elindult előre, de nem nagyon talált semmit, ezért mindenki óvatosabb lett. A boly megállt tekerni a gyengében, én meg úgy döntöttem, hogy megyek tovább a fordulópont felé, mert pont a kurzuson kezdett kipattanni egy kumó. Amikor elkezdtem tekerni, akkor persze egyből megindultak ők is utánam, de ekkor én rásiklottam a fordulópontra, gondolván, hogy ők addig szépen megtalálják a magot. Mikor visszaértem még mindig magasabban voltam, és ráadásul jól betaláltam egy erős liftet, ezért elsőnek indultam el a következő fp felé (Alpercata és Engenheiro Caldas közti antenna, a kurzustól kicsit balra). Elég jól tartogatott, meg is csináltam a fordulópontot, ekkor még volt hátra kb 20km a célig, Engenheiro Caldasig. Itt kicsit visszább kellett venni, mert nem nagyon volt emelés, utol is értek a többiek. Aztán, ahogy elértük a hegygerincet, újra jöttek a liftek, nagyjából 8km-re a céltól kezdtünk végsiklani Brad Gunnuscioval meg egy brazil arccal. Andreas Malecki azt csinálta, amit egy olyan ernyővel tenni kell, mely jelentősen gyorsabban megy és jobban is siklik, mint bárki, végig svancolt, mindig még egy kicsit rátekert, aztán mikor elkezdtünk siklani, akkor sokkal magasabbról beért gyorsabban. Az ernyőjéről csak annyit, hogy teljesen titkos, úgy veszi elő a starthelyen titokban, nem hagyja fotózni, és máshol száll le, mint a többiek. Ő lett az első, mi meg hárman nagyjából együtt értünk be. Az end of speed section 2km-re volt a céltól, ott még tekertünk egy kicsit, hogy biztosan meglegyen a cél, mert eléggé ki volt centizve. Pár perccel később jött Peti, aztán Szittó, meg Losi. Mivel sokat voltam elöl a repülés alatt, ezért a leading bonus végül előrehozott a második helyre. A repülés az XContesten itt található. Az eredmények meg itt.
2010. március 14., vasárnap
Valadares Open 2010
Verseny: Valadares Open 2010
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés:
Training Day: Állok a Mona Lisában a felső emeleten, Szittó kb 5 perce lépett le, mikor a banda rázendít. Mindenki rázza magát, boldognak látszik, vagy legalábbis boldognak látszatja magát. Végiggondolom, hogy vajon én miért mosolygok. Egyrészt nyilván örülök annak, hogy a Valadares ciánosságáról szóló pletykák igaztalannak bizonyultak (a Tom Café helyén lévő szórakozóhely fullon van éjfélkor, a Mona Lisában levegőt is alig kapni hajnali kettőkor), de a mosoly inkább a mai repülésnek szól. Igaz, nem volt nagy szám, kb egy óra, kicsit kiemelkedős, madarakkal repülgetős. A hegytől távol mindenki lerohadt, ezért inkább helyben repülgettünk, én meg az urubók. Vagy inkább játszadoztunk a termikekben. Nekem legalábbis úgy tűnt, remélem nekik is. Beköszöntem nekik, jó volt velük együtt tekerni, remélem segítenek majd párszor szorult helyzetben.
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés:
Training Day: Állok a Mona Lisában a felső emeleten, Szittó kb 5 perce lépett le, mikor a banda rázendít. Mindenki rázza magát, boldognak látszik, vagy legalábbis boldognak látszatja magát. Végiggondolom, hogy vajon én miért mosolygok. Egyrészt nyilván örülök annak, hogy a Valadares ciánosságáról szóló pletykák igaztalannak bizonyultak (a Tom Café helyén lévő szórakozóhely fullon van éjfélkor, a Mona Lisában levegőt is alig kapni hajnali kettőkor), de a mosoly inkább a mai repülésnek szól. Igaz, nem volt nagy szám, kb egy óra, kicsit kiemelkedős, madarakkal repülgetős. A hegytől távol mindenki lerohadt, ezért inkább helyben repülgettünk, én meg az urubók. Vagy inkább játszadoztunk a termikekben. Nekem legalábbis úgy tűnt, remélem nekik is. Beköszöntem nekik, jó volt velük együtt tekerni, remélem segítenek majd párszor szorult helyzetben.
In medias res
Szóval nem sikerült eddig befejezni a korábbi versenybeszámolókat, persze azok frissülni fognak, azonban most inkább az aktuálissal foglalkozom, és írok a mostani versenyről
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
