Pre-Worlds - 7.nap

Mint az a rajzon is látható, ma kiküldtek minket a síkságra, és alig győztük bevinni a pontokat a műszerbe. A B27 megint start előtti pont volt, a verseny csak a B04-nél kezdődött. Én viszonylag jól kitekertem előtte, és nem is izmoztam, hogy az elejével csináljam meg. A gyorsítót is csak a B04-B05 szakaszon kezdtem el nyomni, mikor láttam, hogy az eleje esik felfele. Innentől viszont mentem nagyjából elől kb az első 10ben. A B05-nél elsőnek fordultam kihasználva az ernyőm sebességét, és tudva azt, hogy a következő boly még mindig ott teker kicsit hátrébb. A többiek inkább toronyiránt mentek a B30-ra, én meg kicsit vissza, és onnan át, de nagyjából a B30 előtt 6-7km-re ismét összefutott az első 10. Mivel eddig egy csomószor tekertem már ki a B30-nál, valamint pont ott volt egy szépen hízó felhő is felette, gondoltam itt az ideje meglépni. Elkezdtem nyomni a B30 felé, a többiek ott maradtak a liftben. És ekkor persze megtörtént, amire nem számítottam, nem adta. Megcsináltam a B30-at elsőnek, aztán nekiálltam keresgélni. Ekkor jött Ronny és Raul Penso, persze az űrben, és hiába volt meg nekem végül az 5, simán utolértek, sőt le is hagytak. A B06 felé próbáltam tartani velük a lépést, és nem hagyni Xevi Bonetnak, hogy utolérjen, de ekkor jött egy jó kis befűződős csukás, amit nem volt vészes ugyan, de nem tudtam nyomni neki a gyorsítót, amíg ki nem rángattam. Sajnos ezalatt Xevi is utolért, és elég alacsonyan indultunk vissza Piedrahita felé, és nekem a B38 előtt meg kellett állnom pár kört tekerni. Azt már tudtam, hogy a napi 3ik hely elúszott, de próbáltam a 4iket megtartani. Kb 500 méterrel felettem jött a másik spanyol és a B38-nál állt meg az idő. Nyomtam neki, amennyire a termikektől (ekkor már jöttök basszus) lehetett, és azt néztem, hogy mikor lesz meg a 400 méter. Becsippant a műszer, fordultam, és láttam, hogy a Mantra fölöttem még mindig tart a pont felé. :))) Innen már csak egy kellemes siklás volt a célig, és a többiek bíztatása, no meg persze az adekvát henckedés a rádión. Losi jött 10 perccel utánam, aztán Máté, aki ezzel bebiztosította a második helyét serialban. Ahhoz képest, hogy alig akarták hagyni, hogy elinduljon... Máté után Ati jött nem sokkal, majd Béci is később.

Összetettben 21ik lettem, Losi 33, Máté 38 (serial 2!), Ati 53, Béci 69, Gyuri 85, Tóni 86, BudaiPeti 94, Milán 116

Jó kis verseny volt, nem kellett volna az első érvényes napot elszúrni, akkor sokkal jobban végeztünk volna.

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Pre-Worlds - 6.nap

A leghosszabb nap. 123km-es feladat, többen 6 óra körül repültek. Ismét egy kis jobbra-balra, majd Avila - B23, aztán szembeszélben B17, és végül cél az A10. Az idő elég lassan akart beindulni, lemaradtunk az élbolytól, akiknek sikerült egy jó termiket kifogni, és a startpontot sokkal magasabbról csinálták mint mi. A hágó után összeverődtünk Mátéval, és a mi bolyunk próbálta utolérni az élbolyt, bár nekik ekkor már jókora előnyük volt. A szél erősen nyugati volt, talán egy egész picit északias is, ezért a B23 után felmerült a dilemma, hogy vajon menjünk-e az élboly után a déli oldalon (ezzel kockáztatva azt, hogy a szél még jobban elfúj minket a ponttól, be a hegyek közé), vagy maradjunk az északin (az utánunk jövők ott festették a lifteket), vagy a síkság közepén (eddig mindig adta címszóval). Maradtunk az utóbbinál - talán az északi jobb döntés lett volna, a bolyunkból páran azt választották, és néhányan beértek közülük. Én nagyon megsüllyedtem, és valahogy mindig mikor beértem egy tekerő boly alá, nem találtam semmit. Már készültem leszállni, amikor észrevettem a sziklákat tőlem délre, melyeket ekkor már szépen sütött a Nap. Először megpróbáltam kitekerni, de lift nem volt elég erős, a sziklák között beerősödő szél meg jól hátrafújt. Gondoltam próbáljuk meg még egyszer, pláne mert a madarak is estek erősen felfele ott, ahol az előbb próbáltam tekerni. Nagy nehezen visszaértem, és szépen kezdtem emelkedni. Közben folyamatosan figyeltem a műszert, hogy milyen magasságon hogyan fúj a szél, és kezdtem örülni, mert a magassággal folyamatosan csökkent a szél erőssége. 2900-en elgyengült a lift, így elindultam a B17 felé. Mikor a pont megvolt láttam, hogy kéne még tekerni, mert a szél még északiasabb, és még erősebb lett, és 5 alá csökkent a siklószámom. Jött is egy lift, és folyamatosan figyeltem, hogy hogyan változik a siklószám a célig, de az elsodródás miatt alig akart csökkenni. Aztán, mikor már elgyengült, elindultam a cél felé, de tudtam, hogy nem lesz meg. A célba 10-en értek be, és kb 25-en szálltunk le az end of speed section megrepülése után. 1km kellett volna még, de a magyarok nagy része szállt le 10km-en belül.

XContest link, Napi eredmény link

Pre-Worlds - 5.nap

Ma a 79km-es taskon először el kellett menni jobbra a B04-re, aztán a startpylon a B35-ös pont körül volt 3km-rel, amit később 400 méterre is meg kellett csinálni, majd onnan ismét irány Avila. A pilóták nagy része hátszélben akarta megcsinálni a startpylont, ezért átmentek a B35-ös nyugati oldalára (DNyi szél fújt). Én kicsit később startoltam, és a B04 után nagyon megsüllyedtem. Már Piedrahita fölött voltam, amikor végre jött a lift, amivel ki tudtam tekerni. Esélyem se volt átérni a túloldalra, ezért próbáltam kihozni a legjobbat az adott helyzetből, és kihasználtam azt, hogy a többieknek 800 méterrel többet kell repülniük, igaz hátszélben (hisz ők a fp túloldaláról indultak, azaz mikor a 400-as cilindert csináltuk 800 méter volt közöttünk, illetve nyilván annyival kevesebb, amennyit nekik a hátszél segített). Így kb 3-400 méter előnyöm volt a task elején, de ekkor még a nagyja hátra volt. A taktika nagyjából az volt, hogy kicsit hagytam az elejét menni, ha erős volt a lift még kicsit rátekertem, aztán néztem hogyan adja. Megint jobban adta a síkság, így egész magasról nézhettem végig, ahogy az eleje megindul, aztán nagyon alacsonyan keresgélnek. Aztán amikor már úgy nézett ki, hogy beadja, akkor jött a szokásos Avila előtti durva süllyedés. Mikor ezt végre átvészeltük, megint változtak az erőviszonyok, páran szépen megléptek, mi is elindultunk végsiklani. Onnantól kezdve megint végig emelt, a gyorsítónyomkodást és arról leugrálást a 13. helyen végeztem. Losi kb 4 perccel utánam ért be a 28. helyen, majd SzabóGyuri és BudaiPeti. Sajnos Máténak és PerczeAtinak egész jó helyről nem adta ki a végsiklás, és párszáz méterrel a cél előtt szálltak le. A 36-40-ik hely környékén értek volna be...

XContest link, Napi eredmény link

Pre-Worlds - 4.nap

Ma egy 81km-es taskot hoztak össze. Állítólag sokan szidták a tegnapi taskot, hogy túl egyszerű volt, ezért beletettek egy szembeszeles szakaszt a hágó után (B21-B29), abban reménykedve, hogy kicsit megszórja a mezőnyt. Start után megint volt egy kis jobbra-balra, majd ki a síkság fölé, és hajrá. Mi Mátéval a Villatoro hágó előtt elég alacsonyról tekertünk vissza, de ez épp jól is jött, mert az eleje megint az északi oldalon a kis lefutó gerinceken kereste a liftet. Mi szokás szerint a síkság felé vettük az irányt, és jött is pár jó lift, amivel ismét ott voltunk az elejében. Máté kb első 10ben csinálta a szembeszeles szakasz előtti utolsó fp-t, a B21-t, én meg nem sokkal utána. Aztán nyomtuk szépen a gyorsítót (Máténak ez nem annyira tetszett a szériacuccon), és mivel közben eléggé bebikkant a szél, mindenki szépen beleállt a földbe. Kissé megdöbbentünk, amikor hallottuk, hogy ismét törölték a taskot. Azzal érveltek, hogy nem akarták, hogy az emberek talajközelben nyomják a gyorsítót. Akkor már majdnem mindenki a földön volt, szerintem nem sok értelme volt, de hát ez van.

XContest link

Pre-Worlds - 3. nap

Ma nem cukrozták nagyon, volt egy startpont a völgy közepén, aztán ki merre lát Aviláig, 59km. Most sikerült az élbollyal együtt menni, bár mikor ők nagyon elmentek északra, akkor mi inkább az egyenes utat választottuk, be is jött, a síkság jobban adta mint a lankás domboldalak. Nagy okosság nem volt, elég jól adta az idő, arra kellett figyelni, hogy ne kerülj nagyon alacsonyra. A bolyok folyamatosan cserélődtek, mindig valaki bevállalt egy neccesebb siklást, ha bejött mindenki ráment, de ő addigra jó magasra került, ha nem jött be, akkor nekiállhatott alacsonyan keresgélni. Avila előtt előbb egy brutál süllyedésbe kerültünk, majd elkezdett minden emelni. A versenyernyőknek annyira nem merték nyomni, így Máté azzal, hogy bevállalta a síkságot majdnem végig, és hogy a +4-ben is vadul nyomta neki a padlógázt, beért a 10ik helyen, ami szériaernyővel elég nagy bikaság. Tóni 23-ik lett, szintén szériaernyővel. Én is végsiklásban nyomtam le Cazauxt, meg még egy pár Mantrást, 12-ik lettem.

XContest link, Napi eredmény link

Pre-Worlds - 2. nap

Még mindig zörögtünk a tegnapi nap miatt, de gondoltuk, sebaj, azért csak odavágunk ma is. Az látszott, hogy ma nem adja annyira, de csak kiírtak egy 155km-es távot, a tegnapi irányban. Az egyedüli gond az volt, hogy féltek, hogy be fog erősödni a szél, ezért nagyon koránra tették a startot. A kitekerés még ment valamennyire, de az élbolytól eltérően (csúnya hiba) mi nem mentünk át egyből a völgy túlsó oldalára, hanem alpesi pilótákat mímelve tapadtunk a hegyre. Azonban itt a Nap sokkal merőlegesebben süt, ezért a hegyek messze nem adják annyira. A hágó környékén próbáltunk girhelni, nagyjából az összes magyar, meg rajtunk kívül még vagy 70 másik pilóta, de nem ment. Szép sorban lerohadt mindenki, nagyjából ugyanoda. Felőlem még eltekert az a PWC győztes Charles Cazaux, aki 3. lett ma. Basszus.

Egyedül Budai Peti győzte le a hágót, kb 65km-t repült Aviláig.

Szánalmas tracklog az XContesten, Napi eredmény

Pre-Worlds - 1. nap

Jó, hogy itt Spanyolországban olyan lassan indulnak a napok, kicsit később kel fel a Nap, este 10-kor még világosban lejtőznek az emberek a hegyoldalon. A felszállítás általában 10:30-11:00 körül volt, de még így is volt általában 1-2 óránk a starthelyen. A starthely 2 rugón, emiatt az árnyékban hideg van, a napon meg dögmeleg, ezért folyamatos helyváltoztatással igyekeztünk beállítani az optimális hőmérsékletet.

Meglett a feladat: Piedrahita - Villatoro hágó - Avila-tól egy kicsit északra egy pont - Segovia cél. Már nem emlékszem, de kb 140km volt a feladat. A starthelyen nulla szél, az is inkább hátulról, időnként egy-egy porördög borzolta a kedélyeket és az ernyőket. Azért csak elstartoltunk, nekem egyből jött egy 5 méter, amivel igen hamar 3800-on találtam magam. Onnan irány a hágó, aztán csak várakoztunk, hogy nyíljon a pylon. Mátéval elég jól kaptuk el, 4200-on voltunk, épp alapon, elkezdtünk siklani. Aztán fél órával később még mindig siklottunk. A hágó után épp nagyon működött a konvergencia, ezért időnként csak leléptünk a gyorsítóról, és kicsit húztunk a fékeken. Ez volt az a nap, ami méznyalásként vonult be a siklóernyős köztudatba. Én egy kicsit elhúztam a bolytól északra, mert ott jobbnak néztek ki a felhők, ráadásul megfogadtam, hogy 4 alatt nem tekerek. Eléggé besüllyedtem, de aztán meg is volt a stabil 6, 7 körüli húzásokkal. Szerencsére a felhőalap előtt 300 méterrel abbahagytam, mert míg siklottam a cél felé, végig emelt. Az utolsó fp-tól légtérpara miatt csak 3000 alatt lehetett menni, én kb 10km-re voltam a ponttól 4000-en. Gondoltam itt az ideje, hogy felpörögjenek az események, elkezdtem neki nyomni, hátha majd úgy süllyed. A pontnál összetalálkoztam a kb 8-10 fős élbollyal, akikkel együtt kezdtük el a vad spirálozást, hogy elérjük az előírt magasságot. Ekkor mondta be Máté pár km-rel hátrébbról a rádión, hogy nem kell annyira tekerni, mert az élboly veszettül próbál lejjebb kerülni a fp környékén. Mindenhol emelt, és egy kevláros ernyővel nem szívesen húzkod az ember 10 feletti spirálokat, így nem ment egyszerűen a lejutás. Aztán meg is lett az oka, hogy miért emel ennyire, egy szép CB alakult ki tőlünk északra, és gondolom az szaggatott fel mindent. Kicsit esett is már belőle, talán emiatt nem kellett volna stoppolni a napot, de elkezdtek parázni a rádión, úgyhogy leszálltunk.

Jóleső érzés volt, Mátéval elkönyveltük, hogy az első 15-ben biztosan ott vagyunk, aztán 2 óra gyaloglás és 1 óra visszaszállítás után szóltak, hogy nem kell letölteni a GPS-t, mert nem érvényes a nap. Azt mondták, hogy bár ez FAI-2-es verseny, de mivel készülnek a VB-re, ami FAI-1-es ezért azok a szabályok érvényesek. Sajnos ott viszont az kell, hogy stoppolt napon legyen legalább egy ember a célban, különben cancel. Losi és Ati is ott jött nem sokkal mögöttünk.

Kár érte...

Pre-Worlds - Piedrahita

Tudtuk előre, hogy rangos verseny lesz, lesznek jó pilóták, gyorsan be kell nevezni. Ráadásul megint júliusban lesz, gondolom rájöttek, hogy a nyár végi időpontok annyira nem kedveznek a helynek. Elnézve a nevezők listáját, én úgy a 30-ik helyre saccoltam magam, ha minden jól jön össze. Tudtam, hogy erős liftek várhatóak, ami kell is a mostani ernyőmmel (gyors, de nem siklik olyan jól mint a Mantrák), jó kis konvergenciák, meg agyalások, hogy akkor merre érdemes menni. Öt évvel ezelőtt voltam itt, egy pár dologra emlékeztem (pl. hogy hol van a hentes), de a termiklelőhelyek már feledésbe merültek. Mátéval pénteken érkeztünk, tervbe volt véve egy kis Madrid, de aztán lett transzport Piedrahitába, úgyhogy úgy döntöttünk, inkább odamegyünk, és első nap gyakorlunk.

Ez leginkább Máténak jött össze, mert mi Bécivel a Villatoro hágó után lerohadtunk. Azért egynek nem volt rossz, és gondoltam inkább ilyenkor, mint a versenyen. Közben befutott a többi magyar is: SzabóGyuri, Losi, Tóni, PerczeAti, Milán és Budai Peti.

Ratitovec Open - Task3

A szokásos para megint megvolt a zivatarral, 46km-es task lett a vége. 3km-es exit, amit sikerült a lehető legjobban elkapni, épp nyaldostam a felhőt a cilinder szélén, mikor bepittyent a műszer. Elhatároztam, hogy az első pontig nem fogom vadul tolni, kicsit hadd menjenek előre a többiek, majd meglátjuk mi lesz. Megcsináltuk az első fp-ig, a következő egész délen volt a síkság közepén. Két irányba lehetett menni, az egyik nyilván a teljesen egyenes, a másik az volt, hogy kicsit vissza a starthely felé, aztán ott valamelyik lefutón kitekerni, és usgyi. Az elejével a második verziót választottuk, a két Mantra ment elől, én utánuk, ahogy bírtam, mögöttem meg loholtak az üldözők. A blegosi hegygerinchez érve én jobban beletaláltam a liftbe, és pillanatok alatt alapon voltam, a többiek meg alattam keresgélték a liftet. Egyből a Mantrák után mentem, és szerencsére egy elég jó siklópályát választottam mert nagyjából velük egy magasságban értem a legdélebbi ponthoz. Fordultunk vissza Blegos felé, ők ekkor már magasabban voltak, egy nagy felhő volt a hegy felett, én emiatt toltam neki, gondoltam a felhő majd szépen megemel. Nem így lett, őket jól tartogatta, én meg süllyedtem mint a balta. Megcsináltam a pontot, átküzdöttem magam a gerincen, és keresgéltem vadul a liftet. Már azt néztem, hogy hol lesz nagyjából normális leszálló, mikor észrevettem két madarat tekerni, odamentem, és kisvártatva 4-5-el estem felfelé. Innen már nyugi volt, a 2 Mantra elhúzott, az üldözők jóval mögöttem, engem meg szépen tartott a felhőút az utolsó előtti fp felé. Megcsináltam, majd vissza a hegy előtti templom volt még hátra, a biztonság kedvéért rátekertem még egy picit, aminek az lett a vége, hogy 600 méterrel a cél fölé értem be, harmadikként.

Összetettben hatodik lettem, mert a negyedik napot zivatarveszély miatt lefújták.

Ratitovec Open - Task2

Ismét volt egy kis zivatarveszély, ezért nem küldtek minket a bohinji tóhoz, pedig tervbe volt véve. 53km-es task lett, megint 3km-es exit cilinder, aztán irány Lajnar nyugatra. Loholtunk végig a hegyen oda-vissza, sikerült egy aránylag jó liftben fordulnom párat, ezért egy kicsit magasabban voltam, mint az élboly, de ők azért előttem tolták. A Ratitovec előtti katlan túloldalán lévő pont következett (a fenti térképen a legészakibb pont), és megint felmerült a végigmenni szépen nívóban, vagy kitekerni, és egyenesen rámenni a pontra dilemma. Már-már azt hittem, hogy tanítóosztás lesz, mert jött egy jó termik, de aztán pont mikor már majdnem elértem azt a magasságot, ahonnan át lehetett volna repülni a fennsíkon, akkor eltűnt és mehettem a többiek után, ami duplán szívás volt, mert őket szépen tartotta a hegy, én elvesztettem egy csomó időt a tekeréssel és utána visszasüllyedtem nívóba. Megcsináltam a pontot, és toltuk vissza Dénessel a hegyre. Én kicsit magasabban voltam, és emiatt jobban tartott a hegy, de nekem is lejtőznöm kellett. Még a starthely alatti sziklákon is lejtőzni kellett, ekkor már alig volt napsütés, de még mindig akadtak termikek. A starthely alatti templomnál, pont a fordulópont előtt kitekertem és onnan irány a legdélebbi pont, ami egy templom volt a fennsíkon. Ott megint egy kicsit alacsonyabbra kerültem, és keresgélni kellett, aztán jött a lift szépen, de még mindig nem volt megnyugtató a magasság. Tudtam, hogy ha a cél előtti fp megvan, onnan már nívóból valószínűleg kiadja, így csak azt néztem a műszeren, hogy milyen magasan fogok odaérni. A lift elgyengült indulni kellett, egy Magus6-al együtt toltuk, de mivel hátszél volt, és necces volt, hogy kiadja-e, ezért csak trimmen utaztunk. A fp épphogy megvolt, visszafele a szembeszélben már elkezdtem nyomni neki, és még pont átértem a cél előtti hegy felett.

Ratitovec Open - Task1

72km-es feladatot írtak ki, elég jó időt jósoltak, csak kicsit féltek a zivatartól. 3km-es exit cilinder nyílt fél órával az ablak után. A szokásos módon 15 perccel pylonnyitás előtt a legjobb helyen voltam. Szerencsére most sikerült nagyjából megtartani a jó pozíciót, csak annyi történt, hogy a többiek is felértek hozzám. Elkezdtünk vadul siklani keletre az első fp felé. Kb harmadiknak csináltam meg, aztán irány vissza a starthely alatti templomig. Kétfelé ment a mezőny, én az egyenes utat választottam, nem jött be annyira, mert jóval alacsonyabban értem oda mint a többiek, emiatt aztán a starthely alatti katlanban meg kellett állnom, hogy kitekerjek rendesen. Utána megint irány végig a keletre elterülő gerincen; az élboly nem tudott kitekerni róla, ezért körbe kellett menniük, mi meg a második bollyal elkaptunk egy jó liftet, és majdnem felhőig emelkedtünk. Kidöftünk a fordulópontra, szerencsére elég magasan voltam, hogy még visszaérjek a fennsík felett oda, ahol az élboly tekert. Mikor beértem alájuk épp elindultak a síkság felé, nekem meg nem volt meg a lift. Mondták előre, hogy ez lesz a tricky pont, ezért inkább visszamentem a starthely felé, onnan egyenesebb is volt az út, de kicsit magasabb hegyeket kellett átütni. Kicsit munkás volt, nem adta elsőre, de utána egészen a felhőig emelkedtem, és megint elérhető közelségbe került a kb 7 fős élboly. A kinti fp előtt kb egy km-el ott volt a lift, de a szembeszél miatt inkább előbb megcsináltam a pontot, de mikor visszaértem már nem volt sehol az emelés. Itt vesztettem kb fél órát, lesüllyedtem 900 méterre, és vadul keresgéltem bármi használható emelést. Aztán szép lassan a lee oldalról elpattant valami. Itt ért be Dénes, akivel aztán a végét együtt toltuk. Annyira nem siettünk, mert láttuk, hogy az eleje már beért, és megint volt egy biztonsági fp a cél előtt, amit pár éve sokan megszívtak. Még így is kissé alacsonyról indultunk el a pont felé, de szerencsére pont előtte jól megemelt, becsippant a műszer, és mehettem a cél felé. Végül Dénes előtt értem be kb fél perccel, több magyar sajnos nem ért be a célba.