Az első Brazília - 2003

Verseny: 2 db. Brazil Open
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 2. ill. 8. (széria)

Governador Valadares. Még a neve is olyan jól hangzik. Egy nagy misztikus félhomály (no persze csak a képzavar miatt) lengi körül a helyet, mely ekkor már évek óta elvitathatatlanul a siklóernyősök Mekkájaként szerepelt a térképen. Azóta persze már kissé fakult a kép, de emlékszem, mikor 2002-ben Kollmannal és az Ambróval jöttünk hazafele Pilisről, és csak meséltek. Én a végefele becsuktam a számat, és úgy döntöttem, hogy nekem ide ki kell jutnom. A siklóernyős összetartás akkor is kb. annyira volt jó mint most, de sebaj, alapos kutatómunkát végeztem. Mivel ekkor a Diákhitel Kht. támogatta döntő részben az utazásomat, ezért elég szűk volt a büdzsé, de lett hamarosan olcsó jegy, és kinéztem a legolcsóbb szállást is: Casa Grande. Gondoltam nagy ház, jó lesz az. Ennyire nem is nyúlhattam volna mellé, bár tény, hogy a magyarok döntő többsége itt lakott. Ekkor már fél éve nyomtam a portugált az egyetemen, ami kb arra volt jó, hogy az első öt percben ne kínáljam fel a vesémet megvételre. De hamarosan belejöttem, mint ahogy a repülésbe is.

Persze az első termikek alaposan felráztak téli álmomból, és itt jöttem rá arra, hogy van a magyar élvonal, meg a nemzetközi, és a kettő közt egy nagy betöltetlen űr. Pedig voltunk páran (Berci, KisKovács, Losi, Barcs, Pepó, Susán, Simonics, Szittó, Lojra, Fördős, Miki stbstb) akik meg akartuk mutatni, és igazából a brazil nagykártyákkal viaskodtunk. Mint egy szivacs szívtam magamba azokat az elkottyantott információkat rétegszelekről, tekerési módokról, végsiklás számításokról, felhőelemzésekről. Persze már akkor is éreztem, hogy kb a fele vetítés, de még nem tudtam, hogy vajon melyik fele.

Eleinte komoly stressz volt az egész startra készülődés, aszalódás a napon, az első termik. Igaz, a mai napig akkor nyugszom meg először, mikor az első termiket kitekertem, és iszom egy picit a vizemből. De akkor még minden új volt. A rengeteg ernyő, az együtt tekerések, az ernyő kezelése, odafigyelni, hogy ne rontsam el a feladatot, ne szálljak villanydrótra, melyből annyi volt a környéken.

Két fő tanulság, mivel konkrét taskokra nem emlékszem: az egyik, a fokozatosság elve. Azt hiszem ha valaki most kezdi, akkor jobban teszi, ha nem ugrik egyből fejest a mélyvízbe, hanem szépen-lassan, először csak kisebb magyar versenyek, majd jöhetnek a kisebb nemzetköziek stbstb. A másik pedig, ha valaki megteheti, akkor menjen el télen repülni. Ég és föld a különbség ha a szezon valamikor jan-feb környékén kezdődik és nem áprilisban, vagy ahogy az idő engedi.