Az első

Verseny: Cross Country Open - 2002
Helyszín: Krska Gora, Ambroz
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 3. szériaosztályban

Ez valamikor 2002 nyarán lehetett, ekkor már azért volt pár távrepülésem, és persze azt hittem, hogy előző életemben sas voltam, így is vágtam neki. Sose voltam tekintélytisztelő, nem vártam meg, míg a nagyok elstartolnak (ma azt mondanám, hogy OrsyLacis módon) nyomtam az elején.

Az persze hozzátartozik, hogy a versenyre Lukassal és KisPetivel no meg a GMC-vel érkeztünk, amit még Kranjsterdamban is élénk füttyögéssel csodáltak meg, de ez inkább csak a mentális felkészülésben "segített". Mikor a verseny előtti napon felmentünk a Gozdra, ott álldogált egy litván különítmény, meg pár szlovén. Mikor látták, hogy bőszen csatolunk, odajött a litván vezér Aleksei, és megkérdezte, hogy ugyanmár csak nem elakarunk startolni, mert hát a szlovénok nem nagyon akaródznak, mert oldalas. Én megvontam a vállamat, és azt mondtam nekem ez jó. Az első termikbefújásra felhúztam az ernyőt, kitekertem, majd visszaszálltam a Krska tetejére. Na, innentől Alekseinek én voltam a helyi főisten, minden nap odajött, hogy szerintem milyen idő várható. Azóta is jóban vagyunk, bár az értékítélete, mintha kicsit változott volna. :) Mondjuk az enyém is, ma már nem startolnék el ilyenkor...

Szóval verseny, az első érvényes task az Ambrozról indult, épp csak a felhő alól. Nyitva volt az ablak, és mikor egy kicsit feljebb szállt az alap mindenki húzta az ernyőt. Start után volt egy kis ide-oda cikázás, mikor én bőszen konstatáltam, hogy némá, hát én itt együtt haladok az élbollyal, még annyira sem kell tisztelni őket, mint gondoltam. Nagyjából 15 perccel később két lábon állva revideálhattam az álláspontomat a Kokra völgy mélyén. Történt ugyanis, hogy a szlovénok büszkesége Pelhan Klemen friss Boomjával kis tekerés után nekivágott a völgynek. Én meg szépen utána nagyjából másodikként, és örültem, hogy végre oszthatom a tanítót. Később Klemen elmondta, hogy még sose rohadt le ilyen magasságból a Kokra túloldalán, én meg levonhattam a tanulságokat. Azaz, levonhattam volna, de a második taskon (ez már a Kriskáról indult) Barth Sanyi Sector TX-vel álltam neki versenyezni. Elég sok oda-vissza volt a taskon, és minden egyes fordulópontnál megelőztem (erre már nem emlékszem, de azt hiszem bevállalósabban nem kontúroztam a hegyet, hanem az utolsó pár km-en toronyiránt mentem a fp felé, tartott az ott is), aztán fordulás után mindig a tarkómon éreztem jeges lehelletét. Persze full parketta a Bagheerának, ő meg gondolom fél gázon nyomta, de hát így is gyorsabb volt. Akkor kiabáltam át neki, vagy inkább sziszegtem az összeszorított fogaim között, hogy: "Sanyi! Ne nyomd már neki ennyire!".

A végeredményre nem emlékszem, azt hiszem ezt a taskot lefújták, és nem volt sok érvényes. Ez az írás inkább a kezdő kórkép és diagnózis felállítására alkalmas. :)