Mar az elejen kettevalt a nep, az egyik boly maradt a gerincen, a masik attolta a volgyet es ugy probalta atutni a Villatoro hagot. Ebben voltam en is, es egesz jol mentem, a hagonal en voltam legelol egy masik ernyovel. A boly kicsit lemaradva jott mogottunk. A hago nem volt egyszeru, mert kb 2200on volt az inverzio, ugyhogy epp csak atbuktunk rajta, aztan elmerultunk a leeben. Majdnem talajig sullyedtunk, a masik ernyo le is szallt, nekem meg nagy nehezen megvolt a toredezett razos nem emelos csak sodrodos cucc. Innentol kezdve kb 20km-t tettem meg talaj +300-on, mindig kicsit kiemelkedve, aztan jol besullyedve. Nagyjabol 3szor mar a leszallashoz keszulodtem, mikor sikerult ujra kitekerni. Viszont az eros ENy teljesen ratolt a az avilai volgy deli oldalan levo hegyekre, es necces volt, hogy az elsodrodas miatt hogyan fogok beerni. Folyamatosan azon agyaltam, hogy miert nem jon semmi jobb, csak toredezett felkoros semmik, aztan lattam, hogy a tobbieknek se nagyon adja. A celtol kb 20kmre vegre sikerult koppig tekerni, ami a mai napon nyavajas 2280 metert jelentett, es elkezdtem hinni a celbaeresben. Meg egy termik es toltam is a cel fele. 9-iknek ertem be, a vegen ez felhozott a 11. helyre osszetettben.
Ilyenkor az ember elkezd agyalni meg szamolgatni, hogy mi lett volna ha (ami persze hulyeseg), de teny, hogy ha az utolso elotti napot nem rontom ennyire el, akkor siman a 6. helyen vegeztem volna. Persze igy utolag a nevezoket nezegetve azert van par komoly nev. A spanyolokat leszamitva (akik persze mind itt vannak), itt van a WPRS 13. francia, egy par belga, brazil, stb. Gyakorlatilag aki R11-el repul, az a VB-n is itt lesz, mert dontoen csak a resztvevok kaptak egyelore belole. Szoval jo ez a 11. is :)