Valadares Open 2010 Task4

Napi helyezés: 6.
Összetett: 5.

Kiírtak egy jó kis 53km-es feladatot, déli irányba amit jó időben szépen bárki végigrepül. Persze ment az agyalás a starthelyen, hogy mennyi vizet vigyünk, mennyire lesznek jó liftek, mert eléggé cirrusos volt az idő, de volt egy komoly oldalszél is. Aztán a vizek maradtak, mi meg elstartoltunk, megint 3km a starthely körül, exit, próbáltunk kiemelkedni, és a széllel szembe haladni, hogy jó pozícióból kapjuk el a pylont. Ez Sziszivel sikerült is, eléggé magasról kezdtük meg a siklást, és azt hittük, hogy innen szépen végigmegyünk, aztán mindenkinek segítünk hajtani a célban. Aztán ahogy csökkentek a km-ek, úgy csökkent a lelkesedés is, mikor rájöttünk, hogy itt bizony a 0.2-t félkörön is tekerni kell. Jól megsüllyedtünk mind a ketten, és talajközelben kellett keresgélni, hogy hátha jön valami. Szittó picit alacsonyabban volt, amikor elgyengült a lift és menni kellett, ezért a következő termikbe már nem ért oda. A mai nap arról szólt, hogy körülöttem mindenki lerohadt, türelmesnek kellett lenni, és durván figyelni a a felhőciklusokat. Fontos volt, hogy az ember mikor indul el egy felhő alól a következőre, illetve az is számított, hogy a cirrus épp nőtt, vagy csökkent, illetve a talaj mennyire árnyékolódott be. Szóval jó kis nyögvenyelős táv volt, eleinte el se hittem, hogy be fogom tolni, mert olyan oldalszél volt, hogy sodródtunk el durván minden tekeréskor. Egy csomószor kellett a kurzuson visszafele haladni, ami persze jó időben tilos, mert épp úgy tűnt, hogy egy kicsit visszább adja. Akik végül elsők lettek, azok bevállalták az elsodródást, és próbáltak a hegyeken visszajönni, és persze simán meg lehetett volna előzni őket, ha nem vagyok egyedül a nap túlnyomó részében. A célban Brad mondta is, hogy nem hitte volna, hogy ezt a mai napot valaki egyedül teljesíti. A végén már persze olyanokat mondtam, mikor úgy nézett ki, hogy nem lesz meg, hogy ez nem lenne fair, hogy 50 km után rohadok le, 3 km-rel a cél előtt. Hosszas ide-oda siklás után, madarak követése és méterek nyerése és elvesztése után sikerült nagyjából fél óra alatt annyira kiemelkedni, amennyiről már meg lehetett csinálni a célt. Az idegőrlő nullázás közben egyfolytában mondogattam magamnak, hogy nyugi, mindenki előttem már beért, utánam nem jön senki (teljesen árnyékban volt az egész), és a cél az, hogy beérjek. Nagyon fontos volt a helyes időzítés ma, mert tudni kellett, hogy mikor kell sietni (ha jött be a cirrusárnyék), és mikor kell kicsit visszavenni (ha épp emelt picit és elöl minden árnyékban volt a cirrus miatt).

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link