Napi helyezés: 28.
Összetett végeredmény: 7.
Alcím: Mese a szamárról, és az Óperencián túl is ismert csökönyösségéről
Al-alcím: A jó pap holtig tanul. De ne már, hogy mindig ugyanazt!
Al-al-alcím: Az okos ember más hibájából tanul, a hülye a sajátjából se!
Egyszerű oda-vissza-oda-vissza feladatot írtak ki az utolsó napra, cél a szokásos hegy alatti antenna, még talán kiadja onnan a leszállót. 62km lett az össztáv, volt 45 perc a pylon nyitásáig, hajrá! Gondoltam gyorsan elstartolok, és próbálok keresni valami jó pozíciót a pylon szélén, ahonnan majd hátszélben csinálhatom az első pontot. A szél kicsit jobbról fújt a kurzusra, ezért kitekerés után megnéztem egy felhőt, ami nagyjából az optimális helyen volt. Nem adta, nívó alatt értem vissza, és eltartott egy ideig a kitekerés. Szerencsére idő volt még bőven, így kb 10 perccel pylonnyitás előtt megint jó pozícióban voltam. A boly elindult egy picit a kurzustól balra, én meg persze megint megnéztem ugyanazt a felhőt, hátha. Ordas baromság volt. Egy 62km-es feladaton nem lehet annyit nyerni ezzel az egésszel, hogy megérje. A boly gyorsabban megy, biztosan utol tudnak érni. Ráadásul nem is adta a felhő, vissza kellett mennem a hegyhez, pont mikor nyílt a pylon. Kb 600 méteren voltam, mindenki elindult, nekem pedig meg kellett nyugodnom, és túl kellett tennem magam azon, hogy ismét mekkora barom voltam. Tudtam, hogy ha lerohadok, azon sok hely múlhat, ha nagyjából beérek, akkor csak pár. De nehéz ebben a lelkiállapotban nem rohanni, mint a hülye az élboly után. Nagy nehezen kitekertem, nem is ment teljesen, és kb 15 perccel később elindultam. Csupa szétvetett lábú, Krisztustartásban repülő ernyőst kellett kerülgetni, akik megálltak minden gyengében, és koppig tekerték azt. Az utolsó helyről szép fokozatosan próbáltam egyre előrébb jönni. Sajnos az már általános tapasztalat, hogy az élboly sokkal gyorsabban halad, mint az utána következők, a repüléstudásbeli különbség miatt. Azért egész jól adta, pedig volt pár bevállalás benne, amikor otthagytam a 2-ket a 4 m/s reményében. Visszafele a hegy előtti híd volt a következő pont, én megpróbáltam egyenesen rámenni, és nem kerülni a hegyet, mint az előttem lévők, de sajnos ez a nap nem az volt, amikor bármilyen ötlet bejött volna. A lee-oldalon keresgéltem a cuccot, ismét egyre lejjebb kerülve, mire végre meglett. Ezzel is buktam vagy 10 percet. Innen már semmi döntéshelyzet nem volt, ahol még ronthattam volna a helyzetemen, csak tolni kellett, és az erősben megállni, párat fordulni. Szerencsére Losi bemondta rádión, hogy a hegyre visszaérve nem kell tekerni, mert végig tart a cél előtti fp-ig és vissza a célig vezető út. Helyenként 4m/seccel emelt full gyorsítón, jöttél volna előbb basszus... Azért 28 embert megelőztem az út során, és végül beértem úgy, hogy összetettben csak egy helyet estem vissza. Talán valamikor végre megtanulom a leckét.
Peti 10., Losi 11., Szilárd 19. lett. Összetett végeredmény: én 7., Peti 9., Szilárd 14., Losi 22., Fecó 68.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett végeredmény link
2010. március 22., hétfő
2010. március 20., szombat
Valadares Open 2010 Task6
Napi helyezés: 14.
Összetett: 6.
Egyszerű hurokfeladatot írtak ki, eleinte elég szarul nézett ki az idő, aztán startkor már pattantak ki a kumók. Ultrabikán indult. Sikerült a pylont jól elkapni, még egy kört tettem a viszonylag erősben miután az élboly elindult, ez azt eredményezte, hogy kicsit magasabban értem oda az első liftbe, mert szerencsére az nem volt túl erős, és eltartott egy ideig, amíg megtalálták a magot. Aztán mikor az elgyengült, elsőnek indultam el a következő felhő alá, a többiek utánam, és innentől kezdve a fp-ig nagyon jól jött ki a lépés, mindig ott volt az erős lift, hamar meglett, így a feléig mindig volt kb 2km előnyöm, vagy ha épp termikben voltunk, akkor az élboly felett voltam kb 200 méterrel. Aztán következett egy hosszú siklás a fp-ra, bele a kékbe, és sejtettem, hogy itt nem biztos, hogy megmarad az előny. De nem nagyon lehetett mit tenni, már felhőalapon voltam, menni kellett. A boly csak később indult utánam, és egy kicsit jobb pályát választottak, mert én veszettül süllyedtem. Megfordultam a pont után, és elkezdtem visszafele siklani, de esélytelen volt a következő felhőt elérni, ráadásul ismét jött be a cirrus. Közben a többiek is jöttek, és találtak valamit kb 1km-rel mögöttem. Úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek, mert elég alacsonyan voltam. Végülis persze lehetett volna kockáztatni, de azt hiszem helyes döntés volt. Így viszont szépen mindenki alá értem be, és innentől kezdve megváltozott az idő, sokkal gyengébbek lettek a liftek. Az élboly nagy része a kurzustól kicsit balra próbálkozott, mi Szittóval és az egyik orosszal jobbra mentünk, mert ott jöttek az utánunk jövők (olyanok, akik nem csinálták még meg a fp-ot), a 0.6-okban mindig nyertünk párszáz métert, és mentünk tovább. A céltól kb 10km-re lehettünk, mikor Petit is beértük, az élboly épp rohadt le Alpercata és a hegy között a bányánál. Nagyon nem adta nekik, mi meg épp találtunk egy erősebbet, és azt hittük, hogy miénk a világ. Ordas és obszcén kurjongatások közepette ittunk a medve bőrére, aztán persze elgyengült a lift, nulláztunk, az obszcén kifejezések maradtak, csak más jelentéstartalommal töltődve. Menni kellett, beértünk a hegy alá, de még át kellett volna ütni egy komolyabb lefutógerincet, hogy aztán szépen a lejtőben végig tudjunk siklani a célig. A bolyunkból két ernyős kb 100 méterrel volt felettünk, nekik simán kiadta, mi meg szépen berohadtunk a hegy alá mind a hárman.
Persze nem örültem, de nem voltam ideges, mert azt gondolom, hogy ha újra lehetne repülni, ugyanígy nyomnám végig. Egész egyszerűen annyi történt, hogy a mi liftünk elgyengült, a másik pedig beerősödött. Jól látszik a napi eredményekből, hogy aki nálunk továbbment, az beért.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 6.
Egyszerű hurokfeladatot írtak ki, eleinte elég szarul nézett ki az idő, aztán startkor már pattantak ki a kumók. Ultrabikán indult. Sikerült a pylont jól elkapni, még egy kört tettem a viszonylag erősben miután az élboly elindult, ez azt eredményezte, hogy kicsit magasabban értem oda az első liftbe, mert szerencsére az nem volt túl erős, és eltartott egy ideig, amíg megtalálták a magot. Aztán mikor az elgyengült, elsőnek indultam el a következő felhő alá, a többiek utánam, és innentől kezdve a fp-ig nagyon jól jött ki a lépés, mindig ott volt az erős lift, hamar meglett, így a feléig mindig volt kb 2km előnyöm, vagy ha épp termikben voltunk, akkor az élboly felett voltam kb 200 méterrel. Aztán következett egy hosszú siklás a fp-ra, bele a kékbe, és sejtettem, hogy itt nem biztos, hogy megmarad az előny. De nem nagyon lehetett mit tenni, már felhőalapon voltam, menni kellett. A boly csak később indult utánam, és egy kicsit jobb pályát választottak, mert én veszettül süllyedtem. Megfordultam a pont után, és elkezdtem visszafele siklani, de esélytelen volt a következő felhőt elérni, ráadásul ismét jött be a cirrus. Közben a többiek is jöttek, és találtak valamit kb 1km-rel mögöttem. Úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek, mert elég alacsonyan voltam. Végülis persze lehetett volna kockáztatni, de azt hiszem helyes döntés volt. Így viszont szépen mindenki alá értem be, és innentől kezdve megváltozott az idő, sokkal gyengébbek lettek a liftek. Az élboly nagy része a kurzustól kicsit balra próbálkozott, mi Szittóval és az egyik orosszal jobbra mentünk, mert ott jöttek az utánunk jövők (olyanok, akik nem csinálták még meg a fp-ot), a 0.6-okban mindig nyertünk párszáz métert, és mentünk tovább. A céltól kb 10km-re lehettünk, mikor Petit is beértük, az élboly épp rohadt le Alpercata és a hegy között a bányánál. Nagyon nem adta nekik, mi meg épp találtunk egy erősebbet, és azt hittük, hogy miénk a világ. Ordas és obszcén kurjongatások közepette ittunk a medve bőrére, aztán persze elgyengült a lift, nulláztunk, az obszcén kifejezések maradtak, csak más jelentéstartalommal töltődve. Menni kellett, beértünk a hegy alá, de még át kellett volna ütni egy komolyabb lefutógerincet, hogy aztán szépen a lejtőben végig tudjunk siklani a célig. A bolyunkból két ernyős kb 100 méterrel volt felettünk, nekik simán kiadta, mi meg szépen berohadtunk a hegy alá mind a hárman.
Persze nem örültem, de nem voltam ideges, mert azt gondolom, hogy ha újra lehetne repülni, ugyanígy nyomnám végig. Egész egyszerűen annyi történt, hogy a mi liftünk elgyengült, a másik pedig beerősödött. Jól látszik a napi eredményekből, hogy aki nálunk továbbment, az beért.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 19., péntek
Valadares Open 2010 Task5
Napi helyezés: 5.
Összetett: 5.
Ismét rendkívül bonyolult és kifinomult feladatot sikerült kiírni, Engenheiro Caldas céltáv. Állításuk szerint azért, hogy lehessen döntéseket hozni, és szétszóródjon a mezőny. De tudjuk, hogy a talaj elég vizes (legalábbis mi Szittó Búvár Kundot megszégyenítő beszámolója után elsőkézből), ezért aztán jól együtt marad mindig a mezőny és nincs akciózás jobbra-balra. 13:50-kor nyílt a pylon, azt hiszem, és egyben a jövőre nézve remélem, hogy most sikerült a legszarabbul elkapni. Nagyjából nívóból indultam el, Petiékkel együtt, csak ők kb 200 méterrel voltak felettem. Szerencsére a szokásos forgatókönyv érvényesült, két termik után jól együtt volt mindenki. Malecki és Korolev elhúztak, és mivel én voltam a bolyban a legmagasabban, addig tekertem, míg el nem gyengült, aztán elindultam én is utánuk. Jöttek a többiek is, de alacsonyabbról. Ez pont elég volt ahhoz, hogy nekem még jól meglegyen a lift (itt most nem kell ordenátorra gondolni, csak egy szép sima 0.8-ra körön), ők meg egy dombon lejtőztek a termikpöffökkel. Szépen loptam a távolságot, és közben láttam, hogy a két arc aki előre ment rohad lefele, az alattam lévő bolyból szállogatnak le az ernyők, nekem meg időnként már 1 fölé is ment a varióm. Kapaszkodtam is a fékekbe rendesen. :) Szóval azt gondoltam, hogy itt a Kánaán, lehet hamarosan napot nyerni, mikor Sziszi beszólt a rádióba, hogy lefújták. Később kiderült, hogy még jóval előbb fújták le, ráadásul a lefújás mínusz 5 perces pozíciót értékelték, így 5. lettem. Nem változott semmi, a 4. kanadai mindössze 12 ponttal van előttem, de hát nyilván óvatosan kell menni, mert lefele is van út.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 5.
Ismét rendkívül bonyolult és kifinomult feladatot sikerült kiírni, Engenheiro Caldas céltáv. Állításuk szerint azért, hogy lehessen döntéseket hozni, és szétszóródjon a mezőny. De tudjuk, hogy a talaj elég vizes (legalábbis mi Szittó Búvár Kundot megszégyenítő beszámolója után elsőkézből), ezért aztán jól együtt marad mindig a mezőny és nincs akciózás jobbra-balra. 13:50-kor nyílt a pylon, azt hiszem, és egyben a jövőre nézve remélem, hogy most sikerült a legszarabbul elkapni. Nagyjából nívóból indultam el, Petiékkel együtt, csak ők kb 200 méterrel voltak felettem. Szerencsére a szokásos forgatókönyv érvényesült, két termik után jól együtt volt mindenki. Malecki és Korolev elhúztak, és mivel én voltam a bolyban a legmagasabban, addig tekertem, míg el nem gyengült, aztán elindultam én is utánuk. Jöttek a többiek is, de alacsonyabbról. Ez pont elég volt ahhoz, hogy nekem még jól meglegyen a lift (itt most nem kell ordenátorra gondolni, csak egy szép sima 0.8-ra körön), ők meg egy dombon lejtőztek a termikpöffökkel. Szépen loptam a távolságot, és közben láttam, hogy a két arc aki előre ment rohad lefele, az alattam lévő bolyból szállogatnak le az ernyők, nekem meg időnként már 1 fölé is ment a varióm. Kapaszkodtam is a fékekbe rendesen. :) Szóval azt gondoltam, hogy itt a Kánaán, lehet hamarosan napot nyerni, mikor Sziszi beszólt a rádióba, hogy lefújták. Később kiderült, hogy még jóval előbb fújták le, ráadásul a lefújás mínusz 5 perces pozíciót értékelték, így 5. lettem. Nem változott semmi, a 4. kanadai mindössze 12 ponttal van előttem, de hát nyilván óvatosan kell menni, mert lefele is van út.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 18., csütörtök
Valadares Open 2010 Task4
Napi helyezés: 6.
Összetett: 5.
Kiírtak egy jó kis 53km-es feladatot, déli irányba amit jó időben szépen bárki végigrepül. Persze ment az agyalás a starthelyen, hogy mennyi vizet vigyünk, mennyire lesznek jó liftek, mert eléggé cirrusos volt az idő, de volt egy komoly oldalszél is. Aztán a vizek maradtak, mi meg elstartoltunk, megint 3km a starthely körül, exit, próbáltunk kiemelkedni, és a széllel szembe haladni, hogy jó pozícióból kapjuk el a pylont. Ez Sziszivel sikerült is, eléggé magasról kezdtük meg a siklást, és azt hittük, hogy innen szépen végigmegyünk, aztán mindenkinek segítünk hajtani a célban. Aztán ahogy csökkentek a km-ek, úgy csökkent a lelkesedés is, mikor rájöttünk, hogy itt bizony a 0.2-t félkörön is tekerni kell. Jól megsüllyedtünk mind a ketten, és talajközelben kellett keresgélni, hogy hátha jön valami. Szittó picit alacsonyabban volt, amikor elgyengült a lift és menni kellett, ezért a következő termikbe már nem ért oda. A mai nap arról szólt, hogy körülöttem mindenki lerohadt, türelmesnek kellett lenni, és durván figyelni a a felhőciklusokat. Fontos volt, hogy az ember mikor indul el egy felhő alól a következőre, illetve az is számított, hogy a cirrus épp nőtt, vagy csökkent, illetve a talaj mennyire árnyékolódott be. Szóval jó kis nyögvenyelős táv volt, eleinte el se hittem, hogy be fogom tolni, mert olyan oldalszél volt, hogy sodródtunk el durván minden tekeréskor. Egy csomószor kellett a kurzuson visszafele haladni, ami persze jó időben tilos, mert épp úgy tűnt, hogy egy kicsit visszább adja. Akik végül elsők lettek, azok bevállalták az elsodródást, és próbáltak a hegyeken visszajönni, és persze simán meg lehetett volna előzni őket, ha nem vagyok egyedül a nap túlnyomó részében. A célban Brad mondta is, hogy nem hitte volna, hogy ezt a mai napot valaki egyedül teljesíti. A végén már persze olyanokat mondtam, mikor úgy nézett ki, hogy nem lesz meg, hogy ez nem lenne fair, hogy 50 km után rohadok le, 3 km-rel a cél előtt. Hosszas ide-oda siklás után, madarak követése és méterek nyerése és elvesztése után sikerült nagyjából fél óra alatt annyira kiemelkedni, amennyiről már meg lehetett csinálni a célt. Az idegőrlő nullázás közben egyfolytában mondogattam magamnak, hogy nyugi, mindenki előttem már beért, utánam nem jön senki (teljesen árnyékban volt az egész), és a cél az, hogy beérjek. Nagyon fontos volt a helyes időzítés ma, mert tudni kellett, hogy mikor kell sietni (ha jött be a cirrusárnyék), és mikor kell kicsit visszavenni (ha épp emelt picit és elöl minden árnyékban volt a cirrus miatt).
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 5.
Kiírtak egy jó kis 53km-es feladatot, déli irányba amit jó időben szépen bárki végigrepül. Persze ment az agyalás a starthelyen, hogy mennyi vizet vigyünk, mennyire lesznek jó liftek, mert eléggé cirrusos volt az idő, de volt egy komoly oldalszél is. Aztán a vizek maradtak, mi meg elstartoltunk, megint 3km a starthely körül, exit, próbáltunk kiemelkedni, és a széllel szembe haladni, hogy jó pozícióból kapjuk el a pylont. Ez Sziszivel sikerült is, eléggé magasról kezdtük meg a siklást, és azt hittük, hogy innen szépen végigmegyünk, aztán mindenkinek segítünk hajtani a célban. Aztán ahogy csökkentek a km-ek, úgy csökkent a lelkesedés is, mikor rájöttünk, hogy itt bizony a 0.2-t félkörön is tekerni kell. Jól megsüllyedtünk mind a ketten, és talajközelben kellett keresgélni, hogy hátha jön valami. Szittó picit alacsonyabban volt, amikor elgyengült a lift és menni kellett, ezért a következő termikbe már nem ért oda. A mai nap arról szólt, hogy körülöttem mindenki lerohadt, türelmesnek kellett lenni, és durván figyelni a a felhőciklusokat. Fontos volt, hogy az ember mikor indul el egy felhő alól a következőre, illetve az is számított, hogy a cirrus épp nőtt, vagy csökkent, illetve a talaj mennyire árnyékolódott be. Szóval jó kis nyögvenyelős táv volt, eleinte el se hittem, hogy be fogom tolni, mert olyan oldalszél volt, hogy sodródtunk el durván minden tekeréskor. Egy csomószor kellett a kurzuson visszafele haladni, ami persze jó időben tilos, mert épp úgy tűnt, hogy egy kicsit visszább adja. Akik végül elsők lettek, azok bevállalták az elsodródást, és próbáltak a hegyeken visszajönni, és persze simán meg lehetett volna előzni őket, ha nem vagyok egyedül a nap túlnyomó részében. A célban Brad mondta is, hogy nem hitte volna, hogy ezt a mai napot valaki egyedül teljesíti. A végén már persze olyanokat mondtam, mikor úgy nézett ki, hogy nem lesz meg, hogy ez nem lenne fair, hogy 50 km után rohadok le, 3 km-rel a cél előtt. Hosszas ide-oda siklás után, madarak követése és méterek nyerése és elvesztése után sikerült nagyjából fél óra alatt annyira kiemelkedni, amennyiről már meg lehetett csinálni a célt. Az idegőrlő nullázás közben egyfolytában mondogattam magamnak, hogy nyugi, mindenki előttem már beért, utánam nem jön senki (teljesen árnyékban volt az egész), és a cél az, hogy beérjek. Nagyon fontos volt a helyes időzítés ma, mert tudni kellett, hogy mikor kell sietni (ha jött be a cirrusárnyék), és mikor kell kicsit visszavenni (ha épp emelt picit és elöl minden árnyékban volt a cirrus miatt).
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 17., szerda
Valadares Open 2010 Task3
Napi helyezés: 7.
Összetett: 9.
Egy 46km-es feladatot írtak ki ma, gyakorlatilag minden pont elég közel volt a starthelyhez, végig lehetett követni a versenyt. Megint 3km-es exit cilinder volt, nulla szél a starthelyen, az is gerincirányú, úgyhogy futottam egy elég komolyat, mire levegőbe kerültem. Sikerült elég gyorsan a felhőalap fölé kerülni kb 200 méterrel, de ekkor még volt hátra 15 perc pilonnyitásig. A tökéletes pozíciót röpke 5 perc volt megszerezni, és nagyjából ugyanennyi elveszteni. Így az első fp felé, ami a hegytől DNy-ra közel a folyóhoz volt, nagyjából a boly alól 150 méterrel indultam. Utána át a dombokon DK-re, majd vissza az első ponthoz. Ez alatt gyakorlatilag alig vált szét a boly, persze voltak próbálkozások, de előbb-utóbb megint összegyűltünk. Ezután ÉK-re kellett volna repülni a 4. fordulópontra, csak közben volt a hegy. Végül senki sem vállalta be a D-DKi oldalát, és mindenki a hagyományos úton repült. Azért voltak szóródások, egy csomóan nem tekertek sokat, nagyon alacsonyan rásiklottak a hegyre, és az tartotta őket. Mi Braddel, Andre Rottetval, Petivel kitekertünk az űrbe, aztán beleléptünk a gázba. Nem kellett túl sokat agyalni, a mai napon két sebesség létezett, a majdnem full parketta, és a tekerés. Valahogy a hegy túloldalán a folyókeresztezés előtt megint összefutott mindenki, és újra együtt tekert az első 20. Aztán Konrad Görg elindult a pont felé bele a kékbe, Szittó ment utána, majd nem sokkal később én is. Mivel süllyedtünk mint a balta, a többiek inkább kivártak. Konrad és Szittó kicsit balra mentek, azaz élesebben keresztezték a folyót, abban reménykedve, hogy a túlparton a dombok adnak majd valamit, én meg konkrétabban siklottam a pont felé, egyrészt remélve, hogy így majd találok egy előrébb lévő termiket és megelőzöm őket, másrészt eléggé kezdett bebikkanni a szembeszél, és komolyan fontolóra kellett venni azt, hogy mennyit sodródik majd vissza az ember a termikkel. Nem jött semmi normális, úgyhogy hamarosan én is egy dombon lejtőzve találtam magam, Sziszi talált valamit, nekem alatta csak egy gyenge félkörös nulla jutott, de kezdett javulni. Konrad meg Malecki (aki eközben ránksiklott) begőzölt, és elindult előre, Szittó nyomta utánuk. Én kezdtem végre határozottan emelkedni, az óvatosabb többiek ekkor értek be fölém. Na persze ez engem is indulásra késztetett, amit tetézett az, hogy megláttam Losit kantnin emelkedni a fp felé. Később kiderült, hogy ő sokkal később keresztezte a folyót, és eléggé bejött a számítása. Csak átmentem a termikén, hiszen közel volt a fp, megcsináltam, és visszamentem, mert nem akartam elsodródni a szembeszél miatt. Mi elég jól elkaptuk a liftet Braddel Andreval és Maleckivel meg a két orosszal, és innen már csak 10km volt hátra az antennáig, ami a cél volt. 2km-rel előtte megállt az időd, de meg kellett csinálni 400 méterre is, és ez mindenkit óvatosságra intett, az antenna ugyanis egy viszonylag magasabb hegy tetején van, és nehéz alacsonyabbról megcsinálni. A cirrus is eléggé bejött fölénk, gátolva az erősebb lifteket. Elindult egy boly fölülünk, benne Losival, mi meg még tekertünk egy kicsit. Aztán elgyengült, és persze én bírtam a legkevésbé cérnával, kiléptem, a többiek meg utánam. Az előző boly egy dűzniben próbált kiemelkedni, hogy megcsinálja az antennát, mi meg dönthettünk, hogy bemegyünk alájuk, vagy toljuk tovább a cél felé, reménykedve abban, hogy a hegy meg a lee oldal kicsit tart, vagy akár emel is. Én a biztonságosabb dűznit választottam, a többiek kockáztattak. Mentem egy teljes oda-visszát a dűzniben, és mikor a végén átnéztem a lefutógerincen, láttam, hogy mindenki szépen meg fogja tudja csinálni a célt. Gyorsan utánuk indultam, és nekem is adta szépen. Losi is bejött 3 perccel utánam, majd Peti meg Sziszi is, akiknek kicsit rosszabbul adta a fp utáni termik, és emiatt később indultak át a folyón visszafele.
Ezt az utolsó döntést tudom csak felróni magamnak, mert az átsikláskor még a napot nyerő Malecki előtt voltam jóval. Mégis örülök, hogy a biztonságosabb verziót választottam, mert mindössze 36 pontot vesztettem, de simán előfordulhatott volna az is, hogy nem tart a hegy végig. Persze lehet, hogy majd legközelebb... :)
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 9.
Egy 46km-es feladatot írtak ki ma, gyakorlatilag minden pont elég közel volt a starthelyhez, végig lehetett követni a versenyt. Megint 3km-es exit cilinder volt, nulla szél a starthelyen, az is gerincirányú, úgyhogy futottam egy elég komolyat, mire levegőbe kerültem. Sikerült elég gyorsan a felhőalap fölé kerülni kb 200 méterrel, de ekkor még volt hátra 15 perc pilonnyitásig. A tökéletes pozíciót röpke 5 perc volt megszerezni, és nagyjából ugyanennyi elveszteni. Így az első fp felé, ami a hegytől DNy-ra közel a folyóhoz volt, nagyjából a boly alól 150 méterrel indultam. Utána át a dombokon DK-re, majd vissza az első ponthoz. Ez alatt gyakorlatilag alig vált szét a boly, persze voltak próbálkozások, de előbb-utóbb megint összegyűltünk. Ezután ÉK-re kellett volna repülni a 4. fordulópontra, csak közben volt a hegy. Végül senki sem vállalta be a D-DKi oldalát, és mindenki a hagyományos úton repült. Azért voltak szóródások, egy csomóan nem tekertek sokat, nagyon alacsonyan rásiklottak a hegyre, és az tartotta őket. Mi Braddel, Andre Rottetval, Petivel kitekertünk az űrbe, aztán beleléptünk a gázba. Nem kellett túl sokat agyalni, a mai napon két sebesség létezett, a majdnem full parketta, és a tekerés. Valahogy a hegy túloldalán a folyókeresztezés előtt megint összefutott mindenki, és újra együtt tekert az első 20. Aztán Konrad Görg elindult a pont felé bele a kékbe, Szittó ment utána, majd nem sokkal később én is. Mivel süllyedtünk mint a balta, a többiek inkább kivártak. Konrad és Szittó kicsit balra mentek, azaz élesebben keresztezték a folyót, abban reménykedve, hogy a túlparton a dombok adnak majd valamit, én meg konkrétabban siklottam a pont felé, egyrészt remélve, hogy így majd találok egy előrébb lévő termiket és megelőzöm őket, másrészt eléggé kezdett bebikkanni a szembeszél, és komolyan fontolóra kellett venni azt, hogy mennyit sodródik majd vissza az ember a termikkel. Nem jött semmi normális, úgyhogy hamarosan én is egy dombon lejtőzve találtam magam, Sziszi talált valamit, nekem alatta csak egy gyenge félkörös nulla jutott, de kezdett javulni. Konrad meg Malecki (aki eközben ránksiklott) begőzölt, és elindult előre, Szittó nyomta utánuk. Én kezdtem végre határozottan emelkedni, az óvatosabb többiek ekkor értek be fölém. Na persze ez engem is indulásra késztetett, amit tetézett az, hogy megláttam Losit kantnin emelkedni a fp felé. Később kiderült, hogy ő sokkal később keresztezte a folyót, és eléggé bejött a számítása. Csak átmentem a termikén, hiszen közel volt a fp, megcsináltam, és visszamentem, mert nem akartam elsodródni a szembeszél miatt. Mi elég jól elkaptuk a liftet Braddel Andreval és Maleckivel meg a két orosszal, és innen már csak 10km volt hátra az antennáig, ami a cél volt. 2km-rel előtte megállt az időd, de meg kellett csinálni 400 méterre is, és ez mindenkit óvatosságra intett, az antenna ugyanis egy viszonylag magasabb hegy tetején van, és nehéz alacsonyabbról megcsinálni. A cirrus is eléggé bejött fölénk, gátolva az erősebb lifteket. Elindult egy boly fölülünk, benne Losival, mi meg még tekertünk egy kicsit. Aztán elgyengült, és persze én bírtam a legkevésbé cérnával, kiléptem, a többiek meg utánam. Az előző boly egy dűzniben próbált kiemelkedni, hogy megcsinálja az antennát, mi meg dönthettünk, hogy bemegyünk alájuk, vagy toljuk tovább a cél felé, reménykedve abban, hogy a hegy meg a lee oldal kicsit tart, vagy akár emel is. Én a biztonságosabb dűznit választottam, a többiek kockáztattak. Mentem egy teljes oda-visszát a dűzniben, és mikor a végén átnéztem a lefutógerincen, láttam, hogy mindenki szépen meg fogja tudja csinálni a célt. Gyorsan utánuk indultam, és nekem is adta szépen. Losi is bejött 3 perccel utánam, majd Peti meg Sziszi is, akiknek kicsit rosszabbul adta a fp utáni termik, és emiatt később indultak át a folyón visszafele.
Ezt az utolsó döntést tudom csak felróni magamnak, mert az átsikláskor még a napot nyerő Malecki előtt voltam jóval. Mégis örülök, hogy a biztonságosabb verziót választottam, mert mindössze 36 pontot vesztettem, de simán előfordulhatott volna az is, hogy nem tart a hegy végig. Persze lehet, hogy majd legközelebb... :)
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 16., kedd
Valadares Open 2010 Task2
Napi helyezés: 23.
Összetett: 12.
Még felhőben volt a starthely, amikor kiírtak egy 47km-es feladatot. Nagyjából 11-ig teljesen felhős volt az ég, ennek kicsit örültünk, mert így esélyes volt, hogy nem lesz zivatar, de nyilván a termikeknek sem tesz jót. Szóval aki okos volt, az megjegyezte, hogy valószínűleg lassabban indul majd a nap - nekem sajnos ezt a levegőben sikerült megtanulni. A starthely 3km-es cilindere volt a pylon, volt rá 45 perc, én próbáltam nem kapkodni, gondolván elég lesz az idő mindenre, aztán persze nem volt szél a starthelyen, így lassan mentek a startok. Az első fp Sao Geraldo volt, az Ibiturunától DKi irányba. Volt egy elég határozott ÉKi szél, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy amíg tart a hegy, elmegyek kicsit keleti irányba, így majd kevésbé kell széllel szemben haladni. A számítás nem volt rossz, csak azt hagytam ki a képletből, hogy egyedül a még nem beindult síkságon nehéz lesz termiket találni. Így - igaz, hogy mindenki előtt - egy kis dombon lejtőzve találtam magam, és épp azt néztem, hogy hova fogok leszállni, és onnan merre kell majd gyalogolni. Kikapcsoltam a rádiót, megpróbáltam nem odafigyelni a közben fölém beérkező rengeteg pilótára, és csak az ernyőre és a varióra figyeltem. A talaj felett 200 méteren voltam, a nagyjából 150-200 méteres dombok között. Aztán egyszercsak már félkörön megvolt, majd egész körön is, később érkezett Losi, és együtt tekertük az egyre erősödő magot. Fél óra elvesztegetése után az élboly után indultunk, akik ekkor már Fernandes Tourinho felé nyomták félhátszélben. A kisebb bolytól folyamatosan próbáltam meglépni, és utolérni az előzőt, de mindig mire megtaláltam a liftet, simán utolértek. Aztán a tegnapi antenna után végül sikerült jó ritmusban elkapni egy termiket, és így a fp előtt már az előttünk lévő bolyban tekertem. Kicsit túl is tekertük magunkat, hisz innen már csak Engenheiro Caldasig kellett menni, nyomtuk is neki keményen, de még így is kb 400 méteren értünk be. Magyarok közül Peti 11., aztán Szittó 15., én 23., Losi 25. lett.
Már sokadszorra kell felvésnem magamnak, hogy egy versenynapot nem az első 10km-en kell/lehet megnyerni.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
Összetett: 12.
Még felhőben volt a starthely, amikor kiírtak egy 47km-es feladatot. Nagyjából 11-ig teljesen felhős volt az ég, ennek kicsit örültünk, mert így esélyes volt, hogy nem lesz zivatar, de nyilván a termikeknek sem tesz jót. Szóval aki okos volt, az megjegyezte, hogy valószínűleg lassabban indul majd a nap - nekem sajnos ezt a levegőben sikerült megtanulni. A starthely 3km-es cilindere volt a pylon, volt rá 45 perc, én próbáltam nem kapkodni, gondolván elég lesz az idő mindenre, aztán persze nem volt szél a starthelyen, így lassan mentek a startok. Az első fp Sao Geraldo volt, az Ibiturunától DKi irányba. Volt egy elég határozott ÉKi szél, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy amíg tart a hegy, elmegyek kicsit keleti irányba, így majd kevésbé kell széllel szemben haladni. A számítás nem volt rossz, csak azt hagytam ki a képletből, hogy egyedül a még nem beindult síkságon nehéz lesz termiket találni. Így - igaz, hogy mindenki előtt - egy kis dombon lejtőzve találtam magam, és épp azt néztem, hogy hova fogok leszállni, és onnan merre kell majd gyalogolni. Kikapcsoltam a rádiót, megpróbáltam nem odafigyelni a közben fölém beérkező rengeteg pilótára, és csak az ernyőre és a varióra figyeltem. A talaj felett 200 méteren voltam, a nagyjából 150-200 méteres dombok között. Aztán egyszercsak már félkörön megvolt, majd egész körön is, később érkezett Losi, és együtt tekertük az egyre erősödő magot. Fél óra elvesztegetése után az élboly után indultunk, akik ekkor már Fernandes Tourinho felé nyomták félhátszélben. A kisebb bolytól folyamatosan próbáltam meglépni, és utolérni az előzőt, de mindig mire megtaláltam a liftet, simán utolértek. Aztán a tegnapi antenna után végül sikerült jó ritmusban elkapni egy termiket, és így a fp előtt már az előttünk lévő bolyban tekertem. Kicsit túl is tekertük magunkat, hisz innen már csak Engenheiro Caldasig kellett menni, nyomtuk is neki keményen, de még így is kb 400 méteren értünk be. Magyarok közül Peti 11., aztán Szittó 15., én 23., Losi 25. lett.
Már sokadszorra kell felvésnem magamnak, hogy egy versenynapot nem az első 10km-en kell/lehet megnyerni.
XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link
2010. március 15., hétfő
Valadares Open 2010 Task1
Verseny: Valadares Open 2010
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés: 2.
Az időhöz képest elég rövid feladatot írtak ki, mert féltek, hogy össze fog állni. Ráadásul nagyon kellett kapkodni a startnál, hogy az ember jól elérje a pylont. Volt rá kb fél óra, 8km-re volt egy pont a starttól, amit nagyjából érintőre lehetett venni, mert utána nem kellett megcsinálni magát a pontot, elég volt csak a 3km-es sugárba belépni és kilépni. Nagyjából 30-an itt eléggé együtt voltunk, és elkezdtünk siklani vadul Alpercata felé. Egy U4-es egy kissé bevállalósan elindult előre, de nem nagyon talált semmit, ezért mindenki óvatosabb lett. A boly megállt tekerni a gyengében, én meg úgy döntöttem, hogy megyek tovább a fordulópont felé, mert pont a kurzuson kezdett kipattanni egy kumó. Amikor elkezdtem tekerni, akkor persze egyből megindultak ők is utánam, de ekkor én rásiklottam a fordulópontra, gondolván, hogy ők addig szépen megtalálják a magot. Mikor visszaértem még mindig magasabban voltam, és ráadásul jól betaláltam egy erős liftet, ezért elsőnek indultam el a következő fp felé (Alpercata és Engenheiro Caldas közti antenna, a kurzustól kicsit balra). Elég jól tartogatott, meg is csináltam a fordulópontot, ekkor még volt hátra kb 20km a célig, Engenheiro Caldasig. Itt kicsit visszább kellett venni, mert nem nagyon volt emelés, utol is értek a többiek. Aztán, ahogy elértük a hegygerincet, újra jöttek a liftek, nagyjából 8km-re a céltól kezdtünk végsiklani Brad Gunnuscioval meg egy brazil arccal. Andreas Malecki azt csinálta, amit egy olyan ernyővel tenni kell, mely jelentősen gyorsabban megy és jobban is siklik, mint bárki, végig svancolt, mindig még egy kicsit rátekert, aztán mikor elkezdtünk siklani, akkor sokkal magasabbról beért gyorsabban. Az ernyőjéről csak annyit, hogy teljesen titkos, úgy veszi elő a starthelyen titokban, nem hagyja fotózni, és máshol száll le, mint a többiek. Ő lett az első, mi meg hárman nagyjából együtt értünk be. Az end of speed section 2km-re volt a céltól, ott még tekertünk egy kicsit, hogy biztosan meglegyen a cél, mert eléggé ki volt centizve. Pár perccel később jött Peti, aztán Szittó, meg Losi. Mivel sokat voltam elöl a repülés alatt, ezért a leading bonus végül előrehozott a második helyre. A repülés az XContesten itt található. Az eredmények meg itt.
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés: 2.
Az időhöz képest elég rövid feladatot írtak ki, mert féltek, hogy össze fog állni. Ráadásul nagyon kellett kapkodni a startnál, hogy az ember jól elérje a pylont. Volt rá kb fél óra, 8km-re volt egy pont a starttól, amit nagyjából érintőre lehetett venni, mert utána nem kellett megcsinálni magát a pontot, elég volt csak a 3km-es sugárba belépni és kilépni. Nagyjából 30-an itt eléggé együtt voltunk, és elkezdtünk siklani vadul Alpercata felé. Egy U4-es egy kissé bevállalósan elindult előre, de nem nagyon talált semmit, ezért mindenki óvatosabb lett. A boly megállt tekerni a gyengében, én meg úgy döntöttem, hogy megyek tovább a fordulópont felé, mert pont a kurzuson kezdett kipattanni egy kumó. Amikor elkezdtem tekerni, akkor persze egyből megindultak ők is utánam, de ekkor én rásiklottam a fordulópontra, gondolván, hogy ők addig szépen megtalálják a magot. Mikor visszaértem még mindig magasabban voltam, és ráadásul jól betaláltam egy erős liftet, ezért elsőnek indultam el a következő fp felé (Alpercata és Engenheiro Caldas közti antenna, a kurzustól kicsit balra). Elég jól tartogatott, meg is csináltam a fordulópontot, ekkor még volt hátra kb 20km a célig, Engenheiro Caldasig. Itt kicsit visszább kellett venni, mert nem nagyon volt emelés, utol is értek a többiek. Aztán, ahogy elértük a hegygerincet, újra jöttek a liftek, nagyjából 8km-re a céltól kezdtünk végsiklani Brad Gunnuscioval meg egy brazil arccal. Andreas Malecki azt csinálta, amit egy olyan ernyővel tenni kell, mely jelentősen gyorsabban megy és jobban is siklik, mint bárki, végig svancolt, mindig még egy kicsit rátekert, aztán mikor elkezdtünk siklani, akkor sokkal magasabbról beért gyorsabban. Az ernyőjéről csak annyit, hogy teljesen titkos, úgy veszi elő a starthelyen titokban, nem hagyja fotózni, és máshol száll le, mint a többiek. Ő lett az első, mi meg hárman nagyjából együtt értünk be. Az end of speed section 2km-re volt a céltól, ott még tekertünk egy kicsit, hogy biztosan meglegyen a cél, mert eléggé ki volt centizve. Pár perccel később jött Peti, aztán Szittó, meg Losi. Mivel sokat voltam elöl a repülés alatt, ezért a leading bonus végül előrehozott a második helyre. A repülés az XContesten itt található. Az eredmények meg itt.
2010. március 14., vasárnap
Valadares Open 2010
Verseny: Valadares Open 2010
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés:
Training Day: Állok a Mona Lisában a felső emeleten, Szittó kb 5 perce lépett le, mikor a banda rázendít. Mindenki rázza magát, boldognak látszik, vagy legalábbis boldognak látszatja magát. Végiggondolom, hogy vajon én miért mosolygok. Egyrészt nyilván örülök annak, hogy a Valadares ciánosságáról szóló pletykák igaztalannak bizonyultak (a Tom Café helyén lévő szórakozóhely fullon van éjfélkor, a Mona Lisában levegőt is alig kapni hajnali kettőkor), de a mosoly inkább a mai repülésnek szól. Igaz, nem volt nagy szám, kb egy óra, kicsit kiemelkedős, madarakkal repülgetős. A hegytől távol mindenki lerohadt, ezért inkább helyben repülgettünk, én meg az urubók. Vagy inkább játszadoztunk a termikekben. Nekem legalábbis úgy tűnt, remélem nekik is. Beköszöntem nekik, jó volt velük együtt tekerni, remélem segítenek majd párszor szorult helyzetben.
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés:
Training Day: Állok a Mona Lisában a felső emeleten, Szittó kb 5 perce lépett le, mikor a banda rázendít. Mindenki rázza magát, boldognak látszik, vagy legalábbis boldognak látszatja magát. Végiggondolom, hogy vajon én miért mosolygok. Egyrészt nyilván örülök annak, hogy a Valadares ciánosságáról szóló pletykák igaztalannak bizonyultak (a Tom Café helyén lévő szórakozóhely fullon van éjfélkor, a Mona Lisában levegőt is alig kapni hajnali kettőkor), de a mosoly inkább a mai repülésnek szól. Igaz, nem volt nagy szám, kb egy óra, kicsit kiemelkedős, madarakkal repülgetős. A hegytől távol mindenki lerohadt, ezért inkább helyben repülgettünk, én meg az urubók. Vagy inkább játszadoztunk a termikekben. Nekem legalábbis úgy tűnt, remélem nekik is. Beköszöntem nekik, jó volt velük együtt tekerni, remélem segítenek majd párszor szorult helyzetben.
In medias res
Szóval nem sikerült eddig befejezni a korábbi versenybeszámolókat, persze azok frissülni fognak, azonban most inkább az aktuálissal foglalkozom, és írok a mostani versenyről
2010. január 30., szombat
Bevezető
A 2010 előtti beírások mind-mind emlékezetből, mások leírásaiból és versenyösszefoglalókból születtek. Volt olyan, ahol csak átvettem egy korábbi leírásomat, de azért mindig törekedtem arra, hogy a száraz tényeken kívül a sisak alatt lejátszódó folyamatokat is elemezzem. Egyfajta önpszichológia ez, előveszek pár korábbi sakkjátszmát és végigelemzem őket. A hasonlat nem véletlen, a siklóernyős versenyzés tulajdonképpen (a fékzsinórok jó ütemben lévő rángatásától eltekintve) egy nagy sakkjátszma, azzal a különbséggel, hogy itt van kb. 150 bábu, amiből csak egyet tudsz irányítani, a többi figura lépéseit csak nagyjából 70%-ban ismered, de sokkal kisebb százalékban érted, és időnként bejön valaki és megrázza az asztalt.
Számomra is megdöbbentő, hogy a taskokra még évek múltával is részletesen emlékszem, tudom, hogy kivel mikor honnan tekertem ki, nagyjából merre repültem és miért.
Most nekifogok, és elkezdem írni a versenyeket visszadátumozva, aztán március közepétől átlépek real-timeba és írok majd az épp aktuális versenyekről.
A megjegyzésekben ér kérdezni, én meg megpróbálok válaszolni.
Számomra is megdöbbentő, hogy a taskokra még évek múltával is részletesen emlékszem, tudom, hogy kivel mikor honnan tekertem ki, nagyjából merre repültem és miért.
Most nekifogok, és elkezdem írni a versenyeket visszadátumozva, aztán március közepétől átlépek real-timeba és írok majd az épp aktuális versenyekről.
A megjegyzésekben ér kérdezni, én meg megpróbálok válaszolni.
2003. október 4., szombat
MKK 2003
Verseny: MKK 2003
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 1.
Ezt talán a legjobban a Susán filmje (540mb!) adja vissza. Dénessel (akkor is) keményen küzdöttünk az elsőségért. Valahogy az MKKs meccseink Dénessel mindig is fairek voltak, bár tudom, hogy a videón épp azt rovom fel neki, hogy miért nem szólt, mikor kijött Óbudára, de azért jórészt mindig szóltunk egymásnak, hogy ki hova megy, és ki mit ír ki. Sajnos a verseny eredményei már nincsenek meg, ezért nem tudok konkrét repülésekről írni, de hát gondolom a szokásos: volt pár Nyikom, meg Óbudáról Balaton. Ekkor azért már előfordultak befejezett céltávok, azaz nagyjából meg tudtuk saccolni azt a reális távolságot, amit az adott napból ki lehet hozni. Azt gondolom, hogy ez a tapasztalat nagyon sokat segít a mai háromszögek repülésekor. (vajon akkor miért nem zártam be tavaly annyit??? :))
Persze nagyon örültem ennek a győzelemnek. Sok-sok repülés, hegyen és levegőben töltött idő volt benne. Mert az MKK megnyeréséhez valóban kell egy jó pilóta, de az is nagyon kell, hogy az a jó pilota rengetegszer kint legyen és akkor is próbálkozzon, amikor nem is néz ki olyan ütősnek az idő.
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 1.
Ezt talán a legjobban a Susán filmje (540mb!) adja vissza. Dénessel (akkor is) keményen küzdöttünk az elsőségért. Valahogy az MKKs meccseink Dénessel mindig is fairek voltak, bár tudom, hogy a videón épp azt rovom fel neki, hogy miért nem szólt, mikor kijött Óbudára, de azért jórészt mindig szóltunk egymásnak, hogy ki hova megy, és ki mit ír ki. Sajnos a verseny eredményei már nincsenek meg, ezért nem tudok konkrét repülésekről írni, de hát gondolom a szokásos: volt pár Nyikom, meg Óbudáról Balaton. Ekkor azért már előfordultak befejezett céltávok, azaz nagyjából meg tudtuk saccolni azt a reális távolságot, amit az adott napból ki lehet hozni. Azt gondolom, hogy ez a tapasztalat nagyon sokat segít a mai háromszögek repülésekor. (vajon akkor miért nem zártam be tavaly annyit??? :))
Persze nagyon örültem ennek a győzelemnek. Sok-sok repülés, hegyen és levegőben töltött idő volt benne. Mert az MKK megnyeréséhez valóban kell egy jó pilóta, de az is nagyon kell, hogy az a jó pilota rengetegszer kint legyen és akkor is próbálkozzon, amikor nem is néz ki olyan ütősnek az idő.
2003. június 4., szerda
Dutch Open 2003
Verseny: Dutch Open 2003
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 40.
Itt csak összesített eredményt találtam, úgyhogy inkább írok a hosszú napról, amihez szintén van Susán film (650mb!). Szóval arról, hogy hogyan is lett nekem ez a nap nem annyira hosszú. Szokás szerint a spanyolviasz feltalálása és a passzátszél kibocsátása után, a Pollovnikon találtam magam eléggé elöl. A magyar banda persze ott lihegett a nyakamban mikor át kellett tolni Bovecbe. Nekem persze fogalmam se volt, hogy hogy kell azt, és ezért szépen végigmentem a Pollovnik gerincen, és a végén próbáltam kiemelkedni. Visszanézve láttam, hogy a magyarok szépen tekernek kifele kb 1-2 kmrel hátrébb. Volt benne ráció, mert ott a gerinc végén nem jött igazán semmi. Nagy nehezen kis magasságot nyerve áttoltam a boveci gerincre, de ekkor már láttam, hogy ez a nap csúnyán elúszott, mert a többiek a termik kitekerése után egyből mentek a fordulópontra (ha jól emlékszem Bovec felvonóállomás), én meg még mindig a boveci gerincen próbáltam magasságot nyerni. Ahogy siklottam a felvonó felé, láttam jönni a gerincen a magyarokat, és persze jól beidegesedtem. Megcsináltam a fordulópontot, és kapkodásomért elnyertem méltó büntetésemet: leszálltam Bovec határában. Ismét felírhattam a képzeletbeli füzetbe: ha nem ismered a terepet, akkor ne próbálj meg egyedül, elöl repülni!
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 40.
Itt csak összesített eredményt találtam, úgyhogy inkább írok a hosszú napról, amihez szintén van Susán film (650mb!). Szóval arról, hogy hogyan is lett nekem ez a nap nem annyira hosszú. Szokás szerint a spanyolviasz feltalálása és a passzátszél kibocsátása után, a Pollovnikon találtam magam eléggé elöl. A magyar banda persze ott lihegett a nyakamban mikor át kellett tolni Bovecbe. Nekem persze fogalmam se volt, hogy hogy kell azt, és ezért szépen végigmentem a Pollovnik gerincen, és a végén próbáltam kiemelkedni. Visszanézve láttam, hogy a magyarok szépen tekernek kifele kb 1-2 kmrel hátrébb. Volt benne ráció, mert ott a gerinc végén nem jött igazán semmi. Nagy nehezen kis magasságot nyerve áttoltam a boveci gerincre, de ekkor már láttam, hogy ez a nap csúnyán elúszott, mert a többiek a termik kitekerése után egyből mentek a fordulópontra (ha jól emlékszem Bovec felvonóállomás), én meg még mindig a boveci gerincen próbáltam magasságot nyerni. Ahogy siklottam a felvonó felé, láttam jönni a gerincen a magyarokat, és persze jól beidegesedtem. Megcsináltam a fordulópontot, és kapkodásomért elnyertem méltó büntetésemet: leszálltam Bovec határában. Ismét felírhattam a képzeletbeli füzetbe: ha nem ismered a terepet, akkor ne próbálj meg egyedül, elöl repülni!
2003. május 1., csütörtök
Az első Eged-kupa
Verseny: Eged-kupa 2003
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 3.
Azt hiszem életemben ez volt az egyetlen alkalom, amikor én kértem, hogy elsőnek vizsgázhassak az egyetemen. Aztán kocsiba be, irány Eger.
Task1, Vadna céltáv, Bélapátfalva töréssel. Szerencsére a szokásos egyéni időmérés, büntetés nélkül, azaz nem számított ki mikor indul. Nagyjából ekkor repültem először az Egedről, pláne DK, nem hittem, hogy innen egyáltalán ki lehet tekerni. Amikor láttam, hogy mindenki szépen teker kifele, elstartoltam én is. Rosszkor. Szóval elsőre lerohadtam, ráadásul az úttól is távol, ernyő gyorsan rózsába, overallban felszaladtam az útig, ahonnan aztán felvitt a transzport. Sokra nem mentem vele, szépen bedeszkázódott az ég, látszódott, hogy itt már nem lesz semmi. Ültünk és vártunk, engem - miután a lélegzetemet visszanyertem - a guta megütött, úgy éreztem, hogy itt a vége a versenynek. Aztán egyszercsak kissé kinyílt az ég, és elkezdtek jönni a termikpöffök. El is startoltunk Barccsal, és csak csodálkoztunk, hogy szépen emel mindenhol kettővel, de zivatarnak nyoma se volt. Mikor már jól kiemelkedtünk, akkor rájöttünk, hogy itt az alkalom, hogy kihozzunk valamit a mai napból, és elkezdtünk siklani a fordulópont felé. Azóta sokkal jobb siklószámú ernyőkkel repülök, de ilyen még nem volt, hogy gyakorlatilag egy tekerésből ütöttük át a Bükköt. Sanya kissé balra ment, és jobban megmerült, én egy jobb vonalat választottam, így a fp környékén magasabban értem a bánya fölé. Sanya utána lerohadt, és én meg ott voltam teljesen egyedül. Mivel fogalmam se volt, hogy ki hogy teljesített, ráadásul azt se vágtam, hogy vajon mennyin kell lennem, hogy beérjek, ezért gyakorlatilag mindent tekertem a fp és a cél között. Mikor beértem, már nem volt ott senki. Az első boly, az a 13 ember, aki célbaért, már akkor leszállt, mikor én kiléptem a cilinderből. Aztán a letöltéskor derült ki, hogy 15 másodperccel nyertem a napot. Nem kicsit örültem a dolognak. :)
Task 2, a szokásos ÉNy-i hátszeles. Nem tudom leírni azt az érzést, hogy milyen úgy kezdeni a napot, hogy jó helyen állsz. Annál csak egy durvább van, mikor te vagy legelöl. A startpara még keményebb ilyenkor, ráadásul a szél se volt gyenge. De most legalább együtt tekertünk ki, és próbáltam lépést tartani a Radon osztállyal (Barcs, Pepó, Simonics). Ez többé-kevésbé sikerült is, a végén a gyengülő időben a rutin csak előjött, 2-5 kmt vertek rám. No persze a szokásos gyenge-idő specialisták (Koppány, Dénes) ennél jóval többet.
Task 3, a szokásos DNy-i hátszeles, Miskolcig, aztán Szikszó. Ezen a taskon volt az első olyan alkalom, amikor rájöttem arra, hogy mennyivel többet vállal az ember a verseny hevében. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Bükk kellős közepén vagyok, ha nem tekerek ki, tuti befázás, mert nem érem el a következő vészleszállót. Egyszerűen cserbenhagyott az a rutin, melyet az agyamba vésett a Simonics oktatáson, hogy folyamatosan csekkoljuk, hogy hova tudunk kiérni, hol tudunk leszállni. Nem figyeltem oda, mert a feladatra koncentráltam, meg a többiekre, meg arra, hogy na majd ott biztosan adja, de ha ott nem, akkor ott utána. Azóta rendszeresen igyekszem visszaemlékezni erre, hogy ilyen ne forduljon elő többet. Aki ki tudott tekerni, az a széllel eljutott nagyjából Miskolcig, aztán a szembeszélben fűrészelés következett, amit Pepó végzett a legnagyobb sikerrel.
Task 4. Ismét bolyok, különböző időben. Az első boly kissé bevállalósan beleugrott, és tolták neki, pedig reggel még elég rosszul nézett ki az idő, így jogos volt azt gondolni, hogy később jobb lesz. Nem lett. Persze beértünk, de átlag 10 perccel gyengébb idővel. Nem adta annyira.
Szumma. Megdőlt az alapelv, a versenyt nem az nyeri, akinek a legtöbb pontja van... Na jó, nem siránkoztam, a harmadik hely bőven várakozásaimon felüli volt, csak átkoztam a napdobást, mert nekem volt a legtöbb pontom napdobás előtt. De emlékszem, mikor a rendezőség próbált 5. taskot tartani, mi a Partizer Csabival összenéztünk, és kijelentettük, hogy nekünk ez bőven jó így. :)
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 3.
Azt hiszem életemben ez volt az egyetlen alkalom, amikor én kértem, hogy elsőnek vizsgázhassak az egyetemen. Aztán kocsiba be, irány Eger.
Task1, Vadna céltáv, Bélapátfalva töréssel. Szerencsére a szokásos egyéni időmérés, büntetés nélkül, azaz nem számított ki mikor indul. Nagyjából ekkor repültem először az Egedről, pláne DK, nem hittem, hogy innen egyáltalán ki lehet tekerni. Amikor láttam, hogy mindenki szépen teker kifele, elstartoltam én is. Rosszkor. Szóval elsőre lerohadtam, ráadásul az úttól is távol, ernyő gyorsan rózsába, overallban felszaladtam az útig, ahonnan aztán felvitt a transzport. Sokra nem mentem vele, szépen bedeszkázódott az ég, látszódott, hogy itt már nem lesz semmi. Ültünk és vártunk, engem - miután a lélegzetemet visszanyertem - a guta megütött, úgy éreztem, hogy itt a vége a versenynek. Aztán egyszercsak kissé kinyílt az ég, és elkezdtek jönni a termikpöffök. El is startoltunk Barccsal, és csak csodálkoztunk, hogy szépen emel mindenhol kettővel, de zivatarnak nyoma se volt. Mikor már jól kiemelkedtünk, akkor rájöttünk, hogy itt az alkalom, hogy kihozzunk valamit a mai napból, és elkezdtünk siklani a fordulópont felé. Azóta sokkal jobb siklószámú ernyőkkel repülök, de ilyen még nem volt, hogy gyakorlatilag egy tekerésből ütöttük át a Bükköt. Sanya kissé balra ment, és jobban megmerült, én egy jobb vonalat választottam, így a fp környékén magasabban értem a bánya fölé. Sanya utána lerohadt, és én meg ott voltam teljesen egyedül. Mivel fogalmam se volt, hogy ki hogy teljesített, ráadásul azt se vágtam, hogy vajon mennyin kell lennem, hogy beérjek, ezért gyakorlatilag mindent tekertem a fp és a cél között. Mikor beértem, már nem volt ott senki. Az első boly, az a 13 ember, aki célbaért, már akkor leszállt, mikor én kiléptem a cilinderből. Aztán a letöltéskor derült ki, hogy 15 másodperccel nyertem a napot. Nem kicsit örültem a dolognak. :)
Task 2, a szokásos ÉNy-i hátszeles. Nem tudom leírni azt az érzést, hogy milyen úgy kezdeni a napot, hogy jó helyen állsz. Annál csak egy durvább van, mikor te vagy legelöl. A startpara még keményebb ilyenkor, ráadásul a szél se volt gyenge. De most legalább együtt tekertünk ki, és próbáltam lépést tartani a Radon osztállyal (Barcs, Pepó, Simonics). Ez többé-kevésbé sikerült is, a végén a gyengülő időben a rutin csak előjött, 2-5 kmt vertek rám. No persze a szokásos gyenge-idő specialisták (Koppány, Dénes) ennél jóval többet.
Task 3, a szokásos DNy-i hátszeles, Miskolcig, aztán Szikszó. Ezen a taskon volt az első olyan alkalom, amikor rájöttem arra, hogy mennyivel többet vállal az ember a verseny hevében. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Bükk kellős közepén vagyok, ha nem tekerek ki, tuti befázás, mert nem érem el a következő vészleszállót. Egyszerűen cserbenhagyott az a rutin, melyet az agyamba vésett a Simonics oktatáson, hogy folyamatosan csekkoljuk, hogy hova tudunk kiérni, hol tudunk leszállni. Nem figyeltem oda, mert a feladatra koncentráltam, meg a többiekre, meg arra, hogy na majd ott biztosan adja, de ha ott nem, akkor ott utána. Azóta rendszeresen igyekszem visszaemlékezni erre, hogy ilyen ne forduljon elő többet. Aki ki tudott tekerni, az a széllel eljutott nagyjából Miskolcig, aztán a szembeszélben fűrészelés következett, amit Pepó végzett a legnagyobb sikerrel.
Task 4. Ismét bolyok, különböző időben. Az első boly kissé bevállalósan beleugrott, és tolták neki, pedig reggel még elég rosszul nézett ki az idő, így jogos volt azt gondolni, hogy később jobb lesz. Nem lett. Persze beértünk, de átlag 10 perccel gyengébb idővel. Nem adta annyira.
Szumma. Megdőlt az alapelv, a versenyt nem az nyeri, akinek a legtöbb pontja van... Na jó, nem siránkoztam, a harmadik hely bőven várakozásaimon felüli volt, csak átkoztam a napdobást, mert nekem volt a legtöbb pontom napdobás előtt. De emlékszem, mikor a rendezőség próbált 5. taskot tartani, mi a Partizer Csabival összenéztünk, és kijelentettük, hogy nekünk ez bőven jó így. :)
2003. február 28., péntek
Az első Brazília - 2003
Verseny: 2 db. Brazil Open
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 2. ill. 8. (széria)
Governador Valadares. Még a neve is olyan jól hangzik. Egy nagy misztikus félhomály (no persze csak a képzavar miatt) lengi körül a helyet, mely ekkor már évek óta elvitathatatlanul a siklóernyősök Mekkájaként szerepelt a térképen. Azóta persze már kissé fakult a kép, de emlékszem, mikor 2002-ben Kollmannal és az Ambróval jöttünk hazafele Pilisről, és csak meséltek. Én a végefele becsuktam a számat, és úgy döntöttem, hogy nekem ide ki kell jutnom. A siklóernyős összetartás akkor is kb. annyira volt jó mint most, de sebaj, alapos kutatómunkát végeztem. Mivel ekkor a Diákhitel Kht. támogatta döntő részben az utazásomat, ezért elég szűk volt a büdzsé, de lett hamarosan olcsó jegy, és kinéztem a legolcsóbb szállást is: Casa Grande. Gondoltam nagy ház, jó lesz az. Ennyire nem is nyúlhattam volna mellé, bár tény, hogy a magyarok döntő többsége itt lakott. Ekkor már fél éve nyomtam a portugált az egyetemen, ami kb arra volt jó, hogy az első öt percben ne kínáljam fel a vesémet megvételre. De hamarosan belejöttem, mint ahogy a repülésbe is.
Persze az első termikek alaposan felráztak téli álmomból, és itt jöttem rá arra, hogy van a magyar élvonal, meg a nemzetközi, és a kettő közt egy nagy betöltetlen űr. Pedig voltunk páran (Berci, KisKovács, Losi, Barcs, Pepó, Susán, Simonics, Szittó, Lojra, Fördős, Miki stbstb) akik meg akartuk mutatni, és igazából a brazil nagykártyákkal viaskodtunk. Mint egy szivacs szívtam magamba azokat az elkottyantott információkat rétegszelekről, tekerési módokról, végsiklás számításokról, felhőelemzésekről. Persze már akkor is éreztem, hogy kb a fele vetítés, de még nem tudtam, hogy vajon melyik fele.
Eleinte komoly stressz volt az egész startra készülődés, aszalódás a napon, az első termik. Igaz, a mai napig akkor nyugszom meg először, mikor az első termiket kitekertem, és iszom egy picit a vizemből. De akkor még minden új volt. A rengeteg ernyő, az együtt tekerések, az ernyő kezelése, odafigyelni, hogy ne rontsam el a feladatot, ne szálljak villanydrótra, melyből annyi volt a környéken.
Két fő tanulság, mivel konkrét taskokra nem emlékszem: az egyik, a fokozatosság elve. Azt hiszem ha valaki most kezdi, akkor jobban teszi, ha nem ugrik egyből fejest a mélyvízbe, hanem szépen-lassan, először csak kisebb magyar versenyek, majd jöhetnek a kisebb nemzetköziek stbstb. A másik pedig, ha valaki megteheti, akkor menjen el télen repülni. Ég és föld a különbség ha a szezon valamikor jan-feb környékén kezdődik és nem áprilisban, vagy ahogy az idő engedi.
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 2. ill. 8. (széria)
Governador Valadares. Még a neve is olyan jól hangzik. Egy nagy misztikus félhomály (no persze csak a képzavar miatt) lengi körül a helyet, mely ekkor már évek óta elvitathatatlanul a siklóernyősök Mekkájaként szerepelt a térképen. Azóta persze már kissé fakult a kép, de emlékszem, mikor 2002-ben Kollmannal és az Ambróval jöttünk hazafele Pilisről, és csak meséltek. Én a végefele becsuktam a számat, és úgy döntöttem, hogy nekem ide ki kell jutnom. A siklóernyős összetartás akkor is kb. annyira volt jó mint most, de sebaj, alapos kutatómunkát végeztem. Mivel ekkor a Diákhitel Kht. támogatta döntő részben az utazásomat, ezért elég szűk volt a büdzsé, de lett hamarosan olcsó jegy, és kinéztem a legolcsóbb szállást is: Casa Grande. Gondoltam nagy ház, jó lesz az. Ennyire nem is nyúlhattam volna mellé, bár tény, hogy a magyarok döntő többsége itt lakott. Ekkor már fél éve nyomtam a portugált az egyetemen, ami kb arra volt jó, hogy az első öt percben ne kínáljam fel a vesémet megvételre. De hamarosan belejöttem, mint ahogy a repülésbe is.
Persze az első termikek alaposan felráztak téli álmomból, és itt jöttem rá arra, hogy van a magyar élvonal, meg a nemzetközi, és a kettő közt egy nagy betöltetlen űr. Pedig voltunk páran (Berci, KisKovács, Losi, Barcs, Pepó, Susán, Simonics, Szittó, Lojra, Fördős, Miki stbstb) akik meg akartuk mutatni, és igazából a brazil nagykártyákkal viaskodtunk. Mint egy szivacs szívtam magamba azokat az elkottyantott információkat rétegszelekről, tekerési módokról, végsiklás számításokról, felhőelemzésekről. Persze már akkor is éreztem, hogy kb a fele vetítés, de még nem tudtam, hogy vajon melyik fele.
Eleinte komoly stressz volt az egész startra készülődés, aszalódás a napon, az első termik. Igaz, a mai napig akkor nyugszom meg először, mikor az első termiket kitekertem, és iszom egy picit a vizemből. De akkor még minden új volt. A rengeteg ernyő, az együtt tekerések, az ernyő kezelése, odafigyelni, hogy ne rontsam el a feladatot, ne szálljak villanydrótra, melyből annyi volt a környéken.
Két fő tanulság, mivel konkrét taskokra nem emlékszem: az egyik, a fokozatosság elve. Azt hiszem ha valaki most kezdi, akkor jobban teszi, ha nem ugrik egyből fejest a mélyvízbe, hanem szépen-lassan, először csak kisebb magyar versenyek, majd jöhetnek a kisebb nemzetköziek stbstb. A másik pedig, ha valaki megteheti, akkor menjen el télen repülni. Ég és föld a különbség ha a szezon valamikor jan-feb környékén kezdődik és nem áprilisban, vagy ahogy az idő engedi.
2002. december 31., kedd
Éves versenyek 2002-ben
Verseny: MKK - 2002
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 4. összetettben, 1. mint "reménység" :)
Ekkor kezdtem el MKK-zni (Magyar Köztársaság Kupa), mert akkor még így hívták az XContestet. Akkor még nagyban ment a fényképezős távigazolás, pár táv sajnos erre ment rá (nem volt jól befűzve a film, szétvágták a negatívot stbstb.), mennyivel könnyebb ez ma már. Azért legalább lett egy csomó képem starthelyekről, meg távigazolókról. Ekkoriban még inkább az volt a divat, hogy kiírtunk egy jó messzi települést (hogy visszakörzőzéskor ne legyen gond, ha letérsz a kurzusról*), és nyilván nem nagyon repültünk el odáig. Vagy legalábbis én nem nagyon emlékszem befejezett céltávra. Év végén megnyertem a siklóernyős távrepülő reménység kupát (ezt olyan kaphatta, akinek ez volt az első éve az MKKban), és a "nagyok" MKK-jában is 4-ik lettem.
Már ekkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy MKK nyeréshez két dolog kell: jó pilóta, és rengeteg szabadidő. Vagy ordas mák, hogy pont azokon a napokon legyél ott, amikor nagyot lehet repülni.
Az elmúlt években az MKK alias XContest jelentősen átalakult, egész más a taktikája a versenynek, ráadásul az ernyők fejlődésével és a zárt feladatok szorzóinak növelésével megváltozott a repült feladatok eloszlása is.
* Ez azt jelentette, hogy ha kiírtál egy célt 160km-re a starttól, és elrepültél mondjuk 100km-t, de erősen letértél a kurzusról, és a céltól 70 km-re szálltál le, akkor az az MKK-ban csak 160-70, azaz 90km-es távnak számított.
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 4. összetettben, 1. mint "reménység" :)
Ekkor kezdtem el MKK-zni (Magyar Köztársaság Kupa), mert akkor még így hívták az XContestet. Akkor még nagyban ment a fényképezős távigazolás, pár táv sajnos erre ment rá (nem volt jól befűzve a film, szétvágták a negatívot stbstb.), mennyivel könnyebb ez ma már. Azért legalább lett egy csomó képem starthelyekről, meg távigazolókról. Ekkoriban még inkább az volt a divat, hogy kiírtunk egy jó messzi települést (hogy visszakörzőzéskor ne legyen gond, ha letérsz a kurzusról*), és nyilván nem nagyon repültünk el odáig. Vagy legalábbis én nem nagyon emlékszem befejezett céltávra. Év végén megnyertem a siklóernyős távrepülő reménység kupát (ezt olyan kaphatta, akinek ez volt az első éve az MKKban), és a "nagyok" MKK-jában is 4-ik lettem.
Már ekkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy MKK nyeréshez két dolog kell: jó pilóta, és rengeteg szabadidő. Vagy ordas mák, hogy pont azokon a napokon legyél ott, amikor nagyot lehet repülni.
Az elmúlt években az MKK alias XContest jelentősen átalakult, egész más a taktikája a versenynek, ráadásul az ernyők fejlődésével és a zárt feladatok szorzóinak növelésével megváltozott a repült feladatok eloszlása is.
* Ez azt jelentette, hogy ha kiírtál egy célt 160km-re a starttól, és elrepültél mondjuk 100km-t, de erősen letértél a kurzusról, és a céltól 70 km-re szálltál le, akkor az az MKK-ban csak 160-70, azaz 90km-es távnak számított.
2002. június 30., vasárnap
Nyikom-kupa
Verseny: Nyikom-kupa - 2002
Helyszín: Nyikom
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 5. (ha jól emlékszem Pepó, Szittó, SzőkeGabi és egy sárkányos volt előttem)
Ezen a versenyen volt az, hogy a Pepó megkérdezte a felszállítóautón, hogy ki ez a csávó, akinek ekkora a pofája. :) Ő nem fért ugyanis jól el, és ennek hangot is adott, mire én mondtam, hogy hát én se férek el annyira (ekkor még platós IFA-val jártunk a Nyikomra). Aztán valaki mondta neki, hogy a versenyen én vagyok mögötte a második helyen.
Aztán persze a finomhangolás lefelé is megtörtént, amikor a Szittó, Pepó, Simonics különítmény a határig tolta (sőt állítólag valakit "át is fújt a szél"), én meg "csak" a Tisza-tóig. Ezen a versenyen nagy okoskodás nem volt, atom jó volt az idő, és fújt a szél keményen. Ki kellett tekerni, aztán tolni. Az egyedüli tanulság az utolsó taskon került be a képzeletbeli noteszbe. Ekkor Miskolc céltáv lett kiírva, én még mindig 2. vagy 3. helyen lehettem. Szittó az elején eltekert, és esélyes volt, hogy megelőz, jó lett volna kitekerni, de nem volt egyszerű. Aztán jóval később sikerült csak, és SzőkeGabival megindultunk keresztbe a Mátrán. Ő mögöttem volt a task előtt, de tudtam, hogy nincs sok különbség köztünk. Eger előtt eléggé berohadtunk mind a ketten, én meg lélekben feladtam, és inkább a biztos leszállásra koncentráltam. Gabi egy kicsit jobbra tartott és bevállalta Egert. Később kiderült, hogy a reptéren szállt le, és pont az a pár km hiányzott nekem, hogy megőrízzem a helyem. Nekem fogalmam sem volt akkor még, hogy hol van az egri reptér, és hogy milyen magasan lehet bevállalni egy átsiklást Eger felett.
Szóval fontos a helyismeret, és még fontosabb az, hogy ha biztonságosan (!) tudsz még siklani párszáz métert, akkor tedd meg, mert lehet, hogy a végén ezen fog múlni.
Helyszín: Nyikom
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 5. (ha jól emlékszem Pepó, Szittó, SzőkeGabi és egy sárkányos volt előttem)
Ezen a versenyen volt az, hogy a Pepó megkérdezte a felszállítóautón, hogy ki ez a csávó, akinek ekkora a pofája. :) Ő nem fért ugyanis jól el, és ennek hangot is adott, mire én mondtam, hogy hát én se férek el annyira (ekkor még platós IFA-val jártunk a Nyikomra). Aztán valaki mondta neki, hogy a versenyen én vagyok mögötte a második helyen.
Aztán persze a finomhangolás lefelé is megtörtént, amikor a Szittó, Pepó, Simonics különítmény a határig tolta (sőt állítólag valakit "át is fújt a szél"), én meg "csak" a Tisza-tóig. Ezen a versenyen nagy okoskodás nem volt, atom jó volt az idő, és fújt a szél keményen. Ki kellett tekerni, aztán tolni. Az egyedüli tanulság az utolsó taskon került be a képzeletbeli noteszbe. Ekkor Miskolc céltáv lett kiírva, én még mindig 2. vagy 3. helyen lehettem. Szittó az elején eltekert, és esélyes volt, hogy megelőz, jó lett volna kitekerni, de nem volt egyszerű. Aztán jóval később sikerült csak, és SzőkeGabival megindultunk keresztbe a Mátrán. Ő mögöttem volt a task előtt, de tudtam, hogy nincs sok különbség köztünk. Eger előtt eléggé berohadtunk mind a ketten, én meg lélekben feladtam, és inkább a biztos leszállásra koncentráltam. Gabi egy kicsit jobbra tartott és bevállalta Egert. Később kiderült, hogy a reptéren szállt le, és pont az a pár km hiányzott nekem, hogy megőrízzem a helyem. Nekem fogalmam sem volt akkor még, hogy hol van az egri reptér, és hogy milyen magasan lehet bevállalni egy átsiklást Eger felett.
Szóval fontos a helyismeret, és még fontosabb az, hogy ha biztonságosan (!) tudsz még siklani párszáz métert, akkor tedd meg, mert lehet, hogy a végén ezen fog múlni.
2002. május 30., csütörtök
Az első
Verseny: Cross Country Open - 2002
Helyszín: Krska Gora, Ambroz
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 3. szériaosztályban
Ez valamikor 2002 nyarán lehetett, ekkor már azért volt pár távrepülésem, és persze azt hittem, hogy előző életemben sas voltam, így is vágtam neki. Sose voltam tekintélytisztelő, nem vártam meg, míg a nagyok elstartolnak (ma azt mondanám, hogy OrsyLacis módon) nyomtam az elején.
Az persze hozzátartozik, hogy a versenyre Lukassal és KisPetivel no meg a GMC-vel érkeztünk, amit még Kranjsterdamban is élénk füttyögéssel csodáltak meg, de ez inkább csak a mentális felkészülésben "segített". Mikor a verseny előtti napon felmentünk a Gozdra, ott álldogált egy litván különítmény, meg pár szlovén. Mikor látták, hogy bőszen csatolunk, odajött a litván vezér Aleksei, és megkérdezte, hogy ugyanmár csak nem elakarunk startolni, mert hát a szlovénok nem nagyon akaródznak, mert oldalas. Én megvontam a vállamat, és azt mondtam nekem ez jó. Az első termikbefújásra felhúztam az ernyőt, kitekertem, majd visszaszálltam a Krska tetejére. Na, innentől Alekseinek én voltam a helyi főisten, minden nap odajött, hogy szerintem milyen idő várható. Azóta is jóban vagyunk, bár az értékítélete, mintha kicsit változott volna. :) Mondjuk az enyém is, ma már nem startolnék el ilyenkor...
Szóval verseny, az első érvényes task az Ambrozról indult, épp csak a felhő alól. Nyitva volt az ablak, és mikor egy kicsit feljebb szállt az alap mindenki húzta az ernyőt. Start után volt egy kis ide-oda cikázás, mikor én bőszen konstatáltam, hogy némá, hát én itt együtt haladok az élbollyal, még annyira sem kell tisztelni őket, mint gondoltam. Nagyjából 15 perccel később két lábon állva revideálhattam az álláspontomat a Kokra völgy mélyén. Történt ugyanis, hogy a szlovénok büszkesége Pelhan Klemen friss Boomjával kis tekerés után nekivágott a völgynek. Én meg szépen utána nagyjából másodikként, és örültem, hogy végre oszthatom a tanítót. Később Klemen elmondta, hogy még sose rohadt le ilyen magasságból a Kokra túloldalán, én meg levonhattam a tanulságokat. Azaz, levonhattam volna, de a második taskon (ez már a Kriskáról indult) Barth Sanyi Sector TX-vel álltam neki versenyezni. Elég sok oda-vissza volt a taskon, és minden egyes fordulópontnál megelőztem (erre már nem emlékszem, de azt hiszem bevállalósabban nem kontúroztam a hegyet, hanem az utolsó pár km-en toronyiránt mentem a fp felé, tartott az ott is), aztán fordulás után mindig a tarkómon éreztem jeges lehelletét. Persze full parketta a Bagheerának, ő meg gondolom fél gázon nyomta, de hát így is gyorsabb volt. Akkor kiabáltam át neki, vagy inkább sziszegtem az összeszorított fogaim között, hogy: "Sanyi! Ne nyomd már neki ennyire!".
A végeredményre nem emlékszem, azt hiszem ezt a taskot lefújták, és nem volt sok érvényes. Ez az írás inkább a kezdő kórkép és diagnózis felállítására alkalmas. :)
Helyszín: Krska Gora, Ambroz
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 3. szériaosztályban
Ez valamikor 2002 nyarán lehetett, ekkor már azért volt pár távrepülésem, és persze azt hittem, hogy előző életemben sas voltam, így is vágtam neki. Sose voltam tekintélytisztelő, nem vártam meg, míg a nagyok elstartolnak (ma azt mondanám, hogy OrsyLacis módon) nyomtam az elején.
Az persze hozzátartozik, hogy a versenyre Lukassal és KisPetivel no meg a GMC-vel érkeztünk, amit még Kranjsterdamban is élénk füttyögéssel csodáltak meg, de ez inkább csak a mentális felkészülésben "segített". Mikor a verseny előtti napon felmentünk a Gozdra, ott álldogált egy litván különítmény, meg pár szlovén. Mikor látták, hogy bőszen csatolunk, odajött a litván vezér Aleksei, és megkérdezte, hogy ugyanmár csak nem elakarunk startolni, mert hát a szlovénok nem nagyon akaródznak, mert oldalas. Én megvontam a vállamat, és azt mondtam nekem ez jó. Az első termikbefújásra felhúztam az ernyőt, kitekertem, majd visszaszálltam a Krska tetejére. Na, innentől Alekseinek én voltam a helyi főisten, minden nap odajött, hogy szerintem milyen idő várható. Azóta is jóban vagyunk, bár az értékítélete, mintha kicsit változott volna. :) Mondjuk az enyém is, ma már nem startolnék el ilyenkor...
Szóval verseny, az első érvényes task az Ambrozról indult, épp csak a felhő alól. Nyitva volt az ablak, és mikor egy kicsit feljebb szállt az alap mindenki húzta az ernyőt. Start után volt egy kis ide-oda cikázás, mikor én bőszen konstatáltam, hogy némá, hát én itt együtt haladok az élbollyal, még annyira sem kell tisztelni őket, mint gondoltam. Nagyjából 15 perccel később két lábon állva revideálhattam az álláspontomat a Kokra völgy mélyén. Történt ugyanis, hogy a szlovénok büszkesége Pelhan Klemen friss Boomjával kis tekerés után nekivágott a völgynek. Én meg szépen utána nagyjából másodikként, és örültem, hogy végre oszthatom a tanítót. Később Klemen elmondta, hogy még sose rohadt le ilyen magasságból a Kokra túloldalán, én meg levonhattam a tanulságokat. Azaz, levonhattam volna, de a második taskon (ez már a Kriskáról indult) Barth Sanyi Sector TX-vel álltam neki versenyezni. Elég sok oda-vissza volt a taskon, és minden egyes fordulópontnál megelőztem (erre már nem emlékszem, de azt hiszem bevállalósabban nem kontúroztam a hegyet, hanem az utolsó pár km-en toronyiránt mentem a fp felé, tartott az ott is), aztán fordulás után mindig a tarkómon éreztem jeges lehelletét. Persze full parketta a Bagheerának, ő meg gondolom fél gázon nyomta, de hát így is gyorsabb volt. Akkor kiabáltam át neki, vagy inkább sziszegtem az összeszorított fogaim között, hogy: "Sanyi! Ne nyomd már neki ennyire!".
A végeredményre nem emlékszem, azt hiszem ezt a taskot lefújták, és nem volt sok érvényes. Ez az írás inkább a kezdő kórkép és diagnózis felállítására alkalmas. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
