Egy kicsit nem irtam

Elnezest, de a Pre-Worlds ota nem vettem reszt versenyen, ugyan repultem egyutt novemberben himalajai keselyukkel, de versenyrol szo sem lehetett. De majus-juniusban mar lesznek repulesek meg versenyek, addig is:

O, mondd, te kit valasztanal...

Pre-Worlds - 7.nap

Mint az a rajzon is látható, ma kiküldtek minket a síkságra, és alig győztük bevinni a pontokat a műszerbe. A B27 megint start előtti pont volt, a verseny csak a B04-nél kezdődött. Én viszonylag jól kitekertem előtte, és nem is izmoztam, hogy az elejével csináljam meg. A gyorsítót is csak a B04-B05 szakaszon kezdtem el nyomni, mikor láttam, hogy az eleje esik felfele. Innentől viszont mentem nagyjából elől kb az első 10ben. A B05-nél elsőnek fordultam kihasználva az ernyőm sebességét, és tudva azt, hogy a következő boly még mindig ott teker kicsit hátrébb. A többiek inkább toronyiránt mentek a B30-ra, én meg kicsit vissza, és onnan át, de nagyjából a B30 előtt 6-7km-re ismét összefutott az első 10. Mivel eddig egy csomószor tekertem már ki a B30-nál, valamint pont ott volt egy szépen hízó felhő is felette, gondoltam itt az ideje meglépni. Elkezdtem nyomni a B30 felé, a többiek ott maradtak a liftben. És ekkor persze megtörtént, amire nem számítottam, nem adta. Megcsináltam a B30-at elsőnek, aztán nekiálltam keresgélni. Ekkor jött Ronny és Raul Penso, persze az űrben, és hiába volt meg nekem végül az 5, simán utolértek, sőt le is hagytak. A B06 felé próbáltam tartani velük a lépést, és nem hagyni Xevi Bonetnak, hogy utolérjen, de ekkor jött egy jó kis befűződős csukás, amit nem volt vészes ugyan, de nem tudtam nyomni neki a gyorsítót, amíg ki nem rángattam. Sajnos ezalatt Xevi is utolért, és elég alacsonyan indultunk vissza Piedrahita felé, és nekem a B38 előtt meg kellett állnom pár kört tekerni. Azt már tudtam, hogy a napi 3ik hely elúszott, de próbáltam a 4iket megtartani. Kb 500 méterrel felettem jött a másik spanyol és a B38-nál állt meg az idő. Nyomtam neki, amennyire a termikektől (ekkor már jöttök basszus) lehetett, és azt néztem, hogy mikor lesz meg a 400 méter. Becsippant a műszer, fordultam, és láttam, hogy a Mantra fölöttem még mindig tart a pont felé. :))) Innen már csak egy kellemes siklás volt a célig, és a többiek bíztatása, no meg persze az adekvát henckedés a rádión. Losi jött 10 perccel utánam, aztán Máté, aki ezzel bebiztosította a második helyét serialban. Ahhoz képest, hogy alig akarták hagyni, hogy elinduljon... Máté után Ati jött nem sokkal, majd Béci is később.

Összetettben 21ik lettem, Losi 33, Máté 38 (serial 2!), Ati 53, Béci 69, Gyuri 85, Tóni 86, BudaiPeti 94, Milán 116

Jó kis verseny volt, nem kellett volna az első érvényes napot elszúrni, akkor sokkal jobban végeztünk volna.

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Pre-Worlds - 6.nap

A leghosszabb nap. 123km-es feladat, többen 6 óra körül repültek. Ismét egy kis jobbra-balra, majd Avila - B23, aztán szembeszélben B17, és végül cél az A10. Az idő elég lassan akart beindulni, lemaradtunk az élbolytól, akiknek sikerült egy jó termiket kifogni, és a startpontot sokkal magasabbról csinálták mint mi. A hágó után összeverődtünk Mátéval, és a mi bolyunk próbálta utolérni az élbolyt, bár nekik ekkor már jókora előnyük volt. A szél erősen nyugati volt, talán egy egész picit északias is, ezért a B23 után felmerült a dilemma, hogy vajon menjünk-e az élboly után a déli oldalon (ezzel kockáztatva azt, hogy a szél még jobban elfúj minket a ponttól, be a hegyek közé), vagy maradjunk az északin (az utánunk jövők ott festették a lifteket), vagy a síkság közepén (eddig mindig adta címszóval). Maradtunk az utóbbinál - talán az északi jobb döntés lett volna, a bolyunkból páran azt választották, és néhányan beértek közülük. Én nagyon megsüllyedtem, és valahogy mindig mikor beértem egy tekerő boly alá, nem találtam semmit. Már készültem leszállni, amikor észrevettem a sziklákat tőlem délre, melyeket ekkor már szépen sütött a Nap. Először megpróbáltam kitekerni, de lift nem volt elég erős, a sziklák között beerősödő szél meg jól hátrafújt. Gondoltam próbáljuk meg még egyszer, pláne mert a madarak is estek erősen felfele ott, ahol az előbb próbáltam tekerni. Nagy nehezen visszaértem, és szépen kezdtem emelkedni. Közben folyamatosan figyeltem a műszert, hogy milyen magasságon hogyan fúj a szél, és kezdtem örülni, mert a magassággal folyamatosan csökkent a szél erőssége. 2900-en elgyengült a lift, így elindultam a B17 felé. Mikor a pont megvolt láttam, hogy kéne még tekerni, mert a szél még északiasabb, és még erősebb lett, és 5 alá csökkent a siklószámom. Jött is egy lift, és folyamatosan figyeltem, hogy hogyan változik a siklószám a célig, de az elsodródás miatt alig akart csökkenni. Aztán, mikor már elgyengült, elindultam a cél felé, de tudtam, hogy nem lesz meg. A célba 10-en értek be, és kb 25-en szálltunk le az end of speed section megrepülése után. 1km kellett volna még, de a magyarok nagy része szállt le 10km-en belül.

XContest link, Napi eredmény link

Pre-Worlds - 5.nap

Ma a 79km-es taskon először el kellett menni jobbra a B04-re, aztán a startpylon a B35-ös pont körül volt 3km-rel, amit később 400 méterre is meg kellett csinálni, majd onnan ismét irány Avila. A pilóták nagy része hátszélben akarta megcsinálni a startpylont, ezért átmentek a B35-ös nyugati oldalára (DNyi szél fújt). Én kicsit később startoltam, és a B04 után nagyon megsüllyedtem. Már Piedrahita fölött voltam, amikor végre jött a lift, amivel ki tudtam tekerni. Esélyem se volt átérni a túloldalra, ezért próbáltam kihozni a legjobbat az adott helyzetből, és kihasználtam azt, hogy a többieknek 800 méterrel többet kell repülniük, igaz hátszélben (hisz ők a fp túloldaláról indultak, azaz mikor a 400-as cilindert csináltuk 800 méter volt közöttünk, illetve nyilván annyival kevesebb, amennyit nekik a hátszél segített). Így kb 3-400 méter előnyöm volt a task elején, de ekkor még a nagyja hátra volt. A taktika nagyjából az volt, hogy kicsit hagytam az elejét menni, ha erős volt a lift még kicsit rátekertem, aztán néztem hogyan adja. Megint jobban adta a síkság, így egész magasról nézhettem végig, ahogy az eleje megindul, aztán nagyon alacsonyan keresgélnek. Aztán amikor már úgy nézett ki, hogy beadja, akkor jött a szokásos Avila előtti durva süllyedés. Mikor ezt végre átvészeltük, megint változtak az erőviszonyok, páran szépen megléptek, mi is elindultunk végsiklani. Onnantól kezdve megint végig emelt, a gyorsítónyomkodást és arról leugrálást a 13. helyen végeztem. Losi kb 4 perccel utánam ért be a 28. helyen, majd SzabóGyuri és BudaiPeti. Sajnos Máténak és PerczeAtinak egész jó helyről nem adta ki a végsiklás, és párszáz méterrel a cél előtt szálltak le. A 36-40-ik hely környékén értek volna be...

XContest link, Napi eredmény link

Pre-Worlds - 4.nap

Ma egy 81km-es taskot hoztak össze. Állítólag sokan szidták a tegnapi taskot, hogy túl egyszerű volt, ezért beletettek egy szembeszeles szakaszt a hágó után (B21-B29), abban reménykedve, hogy kicsit megszórja a mezőnyt. Start után megint volt egy kis jobbra-balra, majd ki a síkság fölé, és hajrá. Mi Mátéval a Villatoro hágó előtt elég alacsonyról tekertünk vissza, de ez épp jól is jött, mert az eleje megint az északi oldalon a kis lefutó gerinceken kereste a liftet. Mi szokás szerint a síkság felé vettük az irányt, és jött is pár jó lift, amivel ismét ott voltunk az elejében. Máté kb első 10ben csinálta a szembeszeles szakasz előtti utolsó fp-t, a B21-t, én meg nem sokkal utána. Aztán nyomtuk szépen a gyorsítót (Máténak ez nem annyira tetszett a szériacuccon), és mivel közben eléggé bebikkant a szél, mindenki szépen beleállt a földbe. Kissé megdöbbentünk, amikor hallottuk, hogy ismét törölték a taskot. Azzal érveltek, hogy nem akarták, hogy az emberek talajközelben nyomják a gyorsítót. Akkor már majdnem mindenki a földön volt, szerintem nem sok értelme volt, de hát ez van.

XContest link

Pre-Worlds - 3. nap

Ma nem cukrozták nagyon, volt egy startpont a völgy közepén, aztán ki merre lát Aviláig, 59km. Most sikerült az élbollyal együtt menni, bár mikor ők nagyon elmentek északra, akkor mi inkább az egyenes utat választottuk, be is jött, a síkság jobban adta mint a lankás domboldalak. Nagy okosság nem volt, elég jól adta az idő, arra kellett figyelni, hogy ne kerülj nagyon alacsonyra. A bolyok folyamatosan cserélődtek, mindig valaki bevállalt egy neccesebb siklást, ha bejött mindenki ráment, de ő addigra jó magasra került, ha nem jött be, akkor nekiállhatott alacsonyan keresgélni. Avila előtt előbb egy brutál süllyedésbe kerültünk, majd elkezdett minden emelni. A versenyernyőknek annyira nem merték nyomni, így Máté azzal, hogy bevállalta a síkságot majdnem végig, és hogy a +4-ben is vadul nyomta neki a padlógázt, beért a 10ik helyen, ami szériaernyővel elég nagy bikaság. Tóni 23-ik lett, szintén szériaernyővel. Én is végsiklásban nyomtam le Cazauxt, meg még egy pár Mantrást, 12-ik lettem.

XContest link, Napi eredmény link

Pre-Worlds - 2. nap

Még mindig zörögtünk a tegnapi nap miatt, de gondoltuk, sebaj, azért csak odavágunk ma is. Az látszott, hogy ma nem adja annyira, de csak kiírtak egy 155km-es távot, a tegnapi irányban. Az egyedüli gond az volt, hogy féltek, hogy be fog erősödni a szél, ezért nagyon koránra tették a startot. A kitekerés még ment valamennyire, de az élbolytól eltérően (csúnya hiba) mi nem mentünk át egyből a völgy túlsó oldalára, hanem alpesi pilótákat mímelve tapadtunk a hegyre. Azonban itt a Nap sokkal merőlegesebben süt, ezért a hegyek messze nem adják annyira. A hágó környékén próbáltunk girhelni, nagyjából az összes magyar, meg rajtunk kívül még vagy 70 másik pilóta, de nem ment. Szép sorban lerohadt mindenki, nagyjából ugyanoda. Felőlem még eltekert az a PWC győztes Charles Cazaux, aki 3. lett ma. Basszus.

Egyedül Budai Peti győzte le a hágót, kb 65km-t repült Aviláig.

Szánalmas tracklog az XContesten, Napi eredmény

Pre-Worlds - 1. nap

Jó, hogy itt Spanyolországban olyan lassan indulnak a napok, kicsit később kel fel a Nap, este 10-kor még világosban lejtőznek az emberek a hegyoldalon. A felszállítás általában 10:30-11:00 körül volt, de még így is volt általában 1-2 óránk a starthelyen. A starthely 2 rugón, emiatt az árnyékban hideg van, a napon meg dögmeleg, ezért folyamatos helyváltoztatással igyekeztünk beállítani az optimális hőmérsékletet.

Meglett a feladat: Piedrahita - Villatoro hágó - Avila-tól egy kicsit északra egy pont - Segovia cél. Már nem emlékszem, de kb 140km volt a feladat. A starthelyen nulla szél, az is inkább hátulról, időnként egy-egy porördög borzolta a kedélyeket és az ernyőket. Azért csak elstartoltunk, nekem egyből jött egy 5 méter, amivel igen hamar 3800-on találtam magam. Onnan irány a hágó, aztán csak várakoztunk, hogy nyíljon a pylon. Mátéval elég jól kaptuk el, 4200-on voltunk, épp alapon, elkezdtünk siklani. Aztán fél órával később még mindig siklottunk. A hágó után épp nagyon működött a konvergencia, ezért időnként csak leléptünk a gyorsítóról, és kicsit húztunk a fékeken. Ez volt az a nap, ami méznyalásként vonult be a siklóernyős köztudatba. Én egy kicsit elhúztam a bolytól északra, mert ott jobbnak néztek ki a felhők, ráadásul megfogadtam, hogy 4 alatt nem tekerek. Eléggé besüllyedtem, de aztán meg is volt a stabil 6, 7 körüli húzásokkal. Szerencsére a felhőalap előtt 300 méterrel abbahagytam, mert míg siklottam a cél felé, végig emelt. Az utolsó fp-tól légtérpara miatt csak 3000 alatt lehetett menni, én kb 10km-re voltam a ponttól 4000-en. Gondoltam itt az ideje, hogy felpörögjenek az események, elkezdtem neki nyomni, hátha majd úgy süllyed. A pontnál összetalálkoztam a kb 8-10 fős élbollyal, akikkel együtt kezdtük el a vad spirálozást, hogy elérjük az előírt magasságot. Ekkor mondta be Máté pár km-rel hátrébbról a rádión, hogy nem kell annyira tekerni, mert az élboly veszettül próbál lejjebb kerülni a fp környékén. Mindenhol emelt, és egy kevláros ernyővel nem szívesen húzkod az ember 10 feletti spirálokat, így nem ment egyszerűen a lejutás. Aztán meg is lett az oka, hogy miért emel ennyire, egy szép CB alakult ki tőlünk északra, és gondolom az szaggatott fel mindent. Kicsit esett is már belőle, talán emiatt nem kellett volna stoppolni a napot, de elkezdtek parázni a rádión, úgyhogy leszálltunk.

Jóleső érzés volt, Mátéval elkönyveltük, hogy az első 15-ben biztosan ott vagyunk, aztán 2 óra gyaloglás és 1 óra visszaszállítás után szóltak, hogy nem kell letölteni a GPS-t, mert nem érvényes a nap. Azt mondták, hogy bár ez FAI-2-es verseny, de mivel készülnek a VB-re, ami FAI-1-es ezért azok a szabályok érvényesek. Sajnos ott viszont az kell, hogy stoppolt napon legyen legalább egy ember a célban, különben cancel. Losi és Ati is ott jött nem sokkal mögöttünk.

Kár érte...

Pre-Worlds - Piedrahita

Tudtuk előre, hogy rangos verseny lesz, lesznek jó pilóták, gyorsan be kell nevezni. Ráadásul megint júliusban lesz, gondolom rájöttek, hogy a nyár végi időpontok annyira nem kedveznek a helynek. Elnézve a nevezők listáját, én úgy a 30-ik helyre saccoltam magam, ha minden jól jön össze. Tudtam, hogy erős liftek várhatóak, ami kell is a mostani ernyőmmel (gyors, de nem siklik olyan jól mint a Mantrák), jó kis konvergenciák, meg agyalások, hogy akkor merre érdemes menni. Öt évvel ezelőtt voltam itt, egy pár dologra emlékeztem (pl. hogy hol van a hentes), de a termiklelőhelyek már feledésbe merültek. Mátéval pénteken érkeztünk, tervbe volt véve egy kis Madrid, de aztán lett transzport Piedrahitába, úgyhogy úgy döntöttünk, inkább odamegyünk, és első nap gyakorlunk.

Ez leginkább Máténak jött össze, mert mi Bécivel a Villatoro hágó után lerohadtunk. Azért egynek nem volt rossz, és gondoltam inkább ilyenkor, mint a versenyen. Közben befutott a többi magyar is: SzabóGyuri, Losi, Tóni, PerczeAti, Milán és Budai Peti.

Ratitovec Open - Task3

A szokásos para megint megvolt a zivatarral, 46km-es task lett a vége. 3km-es exit, amit sikerült a lehető legjobban elkapni, épp nyaldostam a felhőt a cilinder szélén, mikor bepittyent a műszer. Elhatároztam, hogy az első pontig nem fogom vadul tolni, kicsit hadd menjenek előre a többiek, majd meglátjuk mi lesz. Megcsináltuk az első fp-ig, a következő egész délen volt a síkság közepén. Két irányba lehetett menni, az egyik nyilván a teljesen egyenes, a másik az volt, hogy kicsit vissza a starthely felé, aztán ott valamelyik lefutón kitekerni, és usgyi. Az elejével a második verziót választottuk, a két Mantra ment elől, én utánuk, ahogy bírtam, mögöttem meg loholtak az üldözők. A blegosi hegygerinchez érve én jobban beletaláltam a liftbe, és pillanatok alatt alapon voltam, a többiek meg alattam keresgélték a liftet. Egyből a Mantrák után mentem, és szerencsére egy elég jó siklópályát választottam mert nagyjából velük egy magasságban értem a legdélebbi ponthoz. Fordultunk vissza Blegos felé, ők ekkor már magasabban voltak, egy nagy felhő volt a hegy felett, én emiatt toltam neki, gondoltam a felhő majd szépen megemel. Nem így lett, őket jól tartogatta, én meg süllyedtem mint a balta. Megcsináltam a pontot, átküzdöttem magam a gerincen, és keresgéltem vadul a liftet. Már azt néztem, hogy hol lesz nagyjából normális leszálló, mikor észrevettem két madarat tekerni, odamentem, és kisvártatva 4-5-el estem felfelé. Innen már nyugi volt, a 2 Mantra elhúzott, az üldözők jóval mögöttem, engem meg szépen tartott a felhőút az utolsó előtti fp felé. Megcsináltam, majd vissza a hegy előtti templom volt még hátra, a biztonság kedvéért rátekertem még egy picit, aminek az lett a vége, hogy 600 méterrel a cél fölé értem be, harmadikként.

Összetettben hatodik lettem, mert a negyedik napot zivatarveszély miatt lefújták.

Ratitovec Open - Task2

Ismét volt egy kis zivatarveszély, ezért nem küldtek minket a bohinji tóhoz, pedig tervbe volt véve. 53km-es task lett, megint 3km-es exit cilinder, aztán irány Lajnar nyugatra. Loholtunk végig a hegyen oda-vissza, sikerült egy aránylag jó liftben fordulnom párat, ezért egy kicsit magasabban voltam, mint az élboly, de ők azért előttem tolták. A Ratitovec előtti katlan túloldalán lévő pont következett (a fenti térképen a legészakibb pont), és megint felmerült a végigmenni szépen nívóban, vagy kitekerni, és egyenesen rámenni a pontra dilemma. Már-már azt hittem, hogy tanítóosztás lesz, mert jött egy jó termik, de aztán pont mikor már majdnem elértem azt a magasságot, ahonnan át lehetett volna repülni a fennsíkon, akkor eltűnt és mehettem a többiek után, ami duplán szívás volt, mert őket szépen tartotta a hegy, én elvesztettem egy csomó időt a tekeréssel és utána visszasüllyedtem nívóba. Megcsináltam a pontot, és toltuk vissza Dénessel a hegyre. Én kicsit magasabban voltam, és emiatt jobban tartott a hegy, de nekem is lejtőznöm kellett. Még a starthely alatti sziklákon is lejtőzni kellett, ekkor már alig volt napsütés, de még mindig akadtak termikek. A starthely alatti templomnál, pont a fordulópont előtt kitekertem és onnan irány a legdélebbi pont, ami egy templom volt a fennsíkon. Ott megint egy kicsit alacsonyabbra kerültem, és keresgélni kellett, aztán jött a lift szépen, de még mindig nem volt megnyugtató a magasság. Tudtam, hogy ha a cél előtti fp megvan, onnan már nívóból valószínűleg kiadja, így csak azt néztem a műszeren, hogy milyen magasan fogok odaérni. A lift elgyengült indulni kellett, egy Magus6-al együtt toltuk, de mivel hátszél volt, és necces volt, hogy kiadja-e, ezért csak trimmen utaztunk. A fp épphogy megvolt, visszafele a szembeszélben már elkezdtem nyomni neki, és még pont átértem a cél előtti hegy felett.

Ratitovec Open - Task1

72km-es feladatot írtak ki, elég jó időt jósoltak, csak kicsit féltek a zivatartól. 3km-es exit cilinder nyílt fél órával az ablak után. A szokásos módon 15 perccel pylonnyitás előtt a legjobb helyen voltam. Szerencsére most sikerült nagyjából megtartani a jó pozíciót, csak annyi történt, hogy a többiek is felértek hozzám. Elkezdtünk vadul siklani keletre az első fp felé. Kb harmadiknak csináltam meg, aztán irány vissza a starthely alatti templomig. Kétfelé ment a mezőny, én az egyenes utat választottam, nem jött be annyira, mert jóval alacsonyabban értem oda mint a többiek, emiatt aztán a starthely alatti katlanban meg kellett állnom, hogy kitekerjek rendesen. Utána megint irány végig a keletre elterülő gerincen; az élboly nem tudott kitekerni róla, ezért körbe kellett menniük, mi meg a második bollyal elkaptunk egy jó liftet, és majdnem felhőig emelkedtünk. Kidöftünk a fordulópontra, szerencsére elég magasan voltam, hogy még visszaérjek a fennsík felett oda, ahol az élboly tekert. Mikor beértem alájuk épp elindultak a síkság felé, nekem meg nem volt meg a lift. Mondták előre, hogy ez lesz a tricky pont, ezért inkább visszamentem a starthely felé, onnan egyenesebb is volt az út, de kicsit magasabb hegyeket kellett átütni. Kicsit munkás volt, nem adta elsőre, de utána egészen a felhőig emelkedtem, és megint elérhető közelségbe került a kb 7 fős élboly. A kinti fp előtt kb egy km-el ott volt a lift, de a szembeszél miatt inkább előbb megcsináltam a pontot, de mikor visszaértem már nem volt sehol az emelés. Itt vesztettem kb fél órát, lesüllyedtem 900 méterre, és vadul keresgéltem bármi használható emelést. Aztán szép lassan a lee oldalról elpattant valami. Itt ért be Dénes, akivel aztán a végét együtt toltuk. Annyira nem siettünk, mert láttuk, hogy az eleje már beért, és megint volt egy biztonsági fp a cél előtt, amit pár éve sokan megszívtak. Még így is kissé alacsonyról indultunk el a pont felé, de szerencsére pont előtte jól megemelt, becsippant a műszer, és mehettem a cél felé. Végül Dénes előtt értem be kb fél perccel, több magyar sajnos nem ért be a célba.

EB - Task 4

Tudtuk, hogy jó nap lesz, és nem fognak szerénykedni a feladatkiírásnál. Peti hallott valami 104 km-t, amire elégedetten füttyentgettünk, de aztán a task mégis 141km lett. Trattberg start után át kellett nyomi a Dachstein gerincre, ott végigmenni, majd vissza, át a schladmingi völgyön majdnem Wagrainig, majd vissza, Annaberg fölött átütni a Tennengebirge vonulatát, majd a Tabor-hegyen az utolsó fp, és Abtenau a cél.

A kitekerés nem ment könnyen, de pylon-nyitásra egész jó pozícióba sikerült küzdenem magam. Elindult mindenki, és nagyjából a Dachstein lefutóig az első 10-el toltam együtt. Aztán ismét előjött az, hogy gyors az ernyőm, de messze nem siklik úgy, mint a többieké, így aztán szép fokozatosan kerültem hátrébb. Azért jó volt látni, hogy a zord sziklák mellett mindenki húzott fékkel repült. Aztán amikor lett egy kis magasság, akkor azért oda-odalépegettünk neki, de csak óvatosan, mert bármikor jöhetett egy-egy olyan pöff, hogy azonnal le kellett ugrani a gyorsítóról. Tulajdonképpen ez az egész gerinc egy nagy lee-oldal, és szúrnak a termikek eléggé. Megcsináltuk a gerinc végén a fp-t, ekkor keveredtünk össze Dénessel meg Petivel. Jöttünk vissza, ekkor még nagyjából a féltáv hátra volt. Itt Dénes egy kicsit meglépett, mi Petivel kitekertünk az űrbe, és elkezdtük áttolni a völgyön. Egész jól tartogatott, meg elkaptunk egy jó termiket Radstadt felett, és onnan már megvolt a fordulópont. Itt megint összetalálkoztunk Dénessel, és együtt vágtunk neki a háromszög harmadik szárának. Ismét hátrány volt, hogy az ernyőm gyors, de nem siklik annyira jól, a völgy átsiklásokon mindig kaptam párszáz métert. Szerencsére a Tennengebirge lábánál megvolt az erős lift, átbuktam a hegyen kb 2700-on, és irány az utolsó fp-t. Láttam, hogy nem annyira adja ott az embereknek, lejtőztek, mert elég alacsonyan értek oda. Leléptem a gyorsítóról, hogy minél magasabban érjek oda, de a végén a szembeszél miatt már nyomni kellett. Egy kicsit lejtőztem, aztán megvolt a jó kis termik, kicsit még rá is tekertem, aztán irány a cél. Valahogy a végsiklás közben féloldalasan nyomtam a gyorsítót, és ezt testsúllyal próbáltam kompenzálni, aminek 3 féloldal lett a következménye. Szerencsére elég jól kezelhetőek voltak, 5 és fél óra repülés, 140km után beértem. Peti is jött 10 perccel utánam, meg Dénes is kb 20-al. Galambos Laci is majdnem megcsinálta, de neki már nem adta ki az utolsó fp. 50-iknek értem be, legalábbis az előzetes eredmények alapján. Így kellett volna minden nap tolni...


XContest link, Napi eredmény link,

EB - Task 3

Ez a nap volt az, amikor semmi se adta. Nagyon gyorsan elstartoltam, mert kicsi a starthely, és nem akartam, hogy esetleg bealmuljon a szél, és sor legyen. Mivel az alap elég alacsony volt, ezért kb 5 perc alatt tökéletes startpozícióba kerültem, de ekkor még volt hátra fél óra a pylon nyitásáig. 6km-t előre kellett menni a szembeszélben, aztán hátszélben a Dachstein völgy túloldalára, aztán a cél ismét a völgy innenső oldalán.

A tökéletes startpozíciót sikerült leépíteni, annyira, hogy a pylon nyitásakor a starthely alatt voltam 200 méterrel és kb 3an voltak még a startpylonban, mikor én kiléptem. Megcsináltam az első fp-t, aztán célbavettem azt a helyet, ahonnan mindenki kitekert. Nekem persze nem adta. Kb fél óra lejtőzés következett, mire sikerült kicsit kiemelkedni, és ráfordulni. A starthely felett ismét nem adta annyira, gondoltam most már mindegy, elindultam. Láttam embereket Eben im Pongau felett tekerni, persze mire odaértem nem adta, ismét fél óra lejtőzés, aztán nagy nehezen kitekerés. Mikor átütöttem a völgyet, már senkit nem láttam a levegőben, kicsit még tudtam tekerni a fordulópont környékén, de a schladmingi pályák már nem adták. 7km-re szálltam le a céltól. Peti egész jól beért, Dénes nagyjából velem együtt nyomta, csak neki sikerült meglépnie egy termikben, és igaz ő is szenvedett rendesen, de beért. A többiek nagyjából félúton szálltak le.

Azt gondolom, hogy mindent megpróbáltam, mindent beleadtam, igazi embertpróbáló türelemlecke volt ez. Nem tudom, hogy mit kellett volna másképp csinálni, egész egyszerűen nem adta...

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

EB - Task 2

Mivel a meteo ismét esőt ígért délutánra, ezért nagyon szaporázták a felszállítást, és mondták is, hogy rövid feladatot akarnak kiírni. A Trattbergre mentünk, mi magyarok befoglaltunk egy kisbuszt, ezért elég hamar fent voltunk. Magunkhoz vettük a kajacsomagot, beraktuk az ernyőt a felszállítótraktor mögötti dobozba, és irány a hegy.

Kényelmes, 10-15 perc séta felfelé, mikor felérünk még miénk a hegytető. Találok is egy szimpatikus követ (az egész starthely még kissé vizes, nem nagyon adja a fűben ülés), és nyomok egy kis autogén tréninget, felkészülve az előttem álló taskra. Érzem, ahogy a pulzusom szépen normalizálódik a gyors hegyremászás után, sőt kissé a normál alá is csökken. Mikor kinyitom a szemem, épp süt a Nap, csodálatos előttem a táj, de a melegfronti felhőzet már kezd becsúszni. Gyorsan kiírják az 54km-es feladatot, egyszerű Hallstatt fölötti hegy oda-vissza a lényeg, utána már csak egy 12km-es szakasz, gyakorlatilag végsiklás.

Window is open, húzom is az A-sort, az ernyő gyorsan jön a fejem fölé, de most már kezdem megszokni, hogy határozottan meg kell fékezni, mert nagyon repülni akar. A kitekerés kicsit macerás, nagyon sokan vannak a légtérben, kissé kerülgetni kell a népet. A pylont fél órával később nagyon jól - pont alapon - kapom el, az élbolyban vagyok, kb 10-15 másik ernyővel együtt. Na persze itt ez annyit jelent, hogy a másik 140 max 1 perccel jön mögöttem, de mégis jó érzés. Az első termik kicsit jobban adja kintebb, de már nincs idő átmenni, a mienk se sokkal rosszabb. Mikor belelépek az első lépcsőbe érzem, hogy a sebességgel nem lesz gond. Gyakorlatilag mindenkinél gyorsabb vagyok, csak a siklással van egy kis baj. Erősebb idő kéne, akkor jobban adná. Így azért 2-3 termik után már van kb 100 méter magassági hátrányom, ami a forulópontnál mérve kb 1 perc. Meg is kell állnom tekerni, ők meg csak siklanak tovább. Közben látom jönni Petit mögöttem-felettem, siklunk együtt az üldözőkkel, én kicsit kintebb, ami nem annyira jön be. Aki a gerincen ment, azt sokkal jobban tartotta, én süllyedtem, mint a balta. Mikor visszaérünk, én a gerincen nívóban, az élboly akkor indul felhőalapról. Szerencsére jön egy erős lift, de annyira nem erős, hogy az üldözőkhöz csatlakozni tudjak, ők is átsiklanak a fejem felett. Már csak 12km van hátra, én is elindulok utánuk, saccra olyan 60 ernyő lehet előttem. Nyomom neki a második lépcsőt, a szél süvít, kezdem behozni az embereket. A cél előtti fp épphogy megvan, talán innen kiadja a cél. Végsiklás közben Bécinek adok taktikai tanácsokat (amit aztán nem fogad meg), és megjegyzem neki, hogy hagyjon békén imádkozni, elég necces a siklás így is. :) Emiatt nem is tudok full-gázt nyomni, de beérek szépen, még egy kört is leírok leszállás előtt.

Az ernyőm nagyon gyors, nagyon jól megy, de siklásban nem veszi fel a versenyt az idei modellekkel sajnos. És ez egy ilyen rövid, ész nélküli feladaton nagyon kijön. Végül 58-ik lettem, 6 percet kapva az elsőtől.

Eredmény link

EB - Task 1

Mivel a tegnapi napot törölték, ezért már mindenki nagyon várta, hogy mi is lesz ma. Amikor megérkeztünk a felvonóhoz, és teljesen felhős volt az ég, azt hittük, hogy jól van, ennyi. Azért felmentünk, bízva a javulásban. Ez nem jött, bár kiírtak egy taskot, de mikor eleredt az eső, beültünk a felvonóba és lejöttünk. Kiderült, hogy korai volt a döntés, nem fújták le a napot, ezért visszamentünk. Új taskot írtak ki, ráadásul speedrunt, szedelőzködtünk. Nekem sikerült elcseszni a startot, összetekeredtek a zsinórjaim, ráadásul annyira, hogy le kellett csatolnom a hevedert, és kb félórás kirendezés következett, miközben mindenki már a levegőben volt. Mikor sikerült elstartolnom, a többiek után eredtem, de nem volt akkora para, mivel egyéni időmérés volt, még akár jól is teljesíthettem. Elég rázós idő volt, fújt a szél, meg a völgyszelek, és a Nap csak foltokban sütötte meg a talajt, úgyhogy minden együtt volt egy jó kis rockandrollhoz. Ugye ilyenkor már csak az a taktika, hogy az előtted lévő bolyokat utolérni, nem lerohadni, és minél gyorsabban csatlakozni az előző bolyhoz. Én ezt is tettem, szépen haladtam fokról-fokra előre, de közben a kurzuson jött be jobbról egy kis eső, kifutószéllel, és gyanús volt, hogy hamarosan megállítják a taskot. Speedrunban, az ilyen érvénytelen taskot eredményez, úgyhogy nagyon nem izgultam, amikor beszóltak a rádión, inkább biztonságos leszállót kerestem, és leszálltam.

Utána kb 3 órát vártunk a visszaszállításra, de erről inkább nem írok...

EB - Training Day

Őszintén szólva rámfért. Új ernyő, új beülő, mindent szépen állítgatni, próbálgatni stbstb. Már a startnál éreztem, hogy nagyon gyors az ernyő, nagyon jól megy, a siklása ugyan nem olyan jó, mint a kétzsinóros cuccoké, de a sebességgel talán nem lesz baj. Kicsit még csukogat, meg volt pár befűződés is, az egyik eltartott egy jó darabig míg kiszedtem, de nem fordult el tőle, meg remélhetőleg hamar összeszokunk, és akkor jobban megy majd.

Volt egy elég tré feladat, azt mondták az erős szél miatt, nyilván amiatt is, de azt is szerették volna, hogy mindenki visszaérjen a megnyitóra 8ra. Oda-vissza-oda-vissza feladat 4 különböző startpylon időponttal, engem Béci fotózgatott az elején, úgyhogy csak a 3.ra értem oda, 14:30-ra. Nem volt nagy okosság, inkább csak azzal lehetett trükközni, hogy meddig tekert az ember, mert fönt eléggé bikán fújt az északi szél. A különböző időpontok miatt senki nem tudta, hogy hogy áll, meg nyilván a training miatt nem is nyomták annyira. Azért egy mentőernyő volt, egy Ozone-os dobta pár full-stall és bepörgés után, de nem lett semmi gáz.

XContest link

Az Európa-bajnokság előtt

Felkerültek szépen a szponzorok ide jobbra, tessék rájuk klikkelgetni, hogy lássák, mennyire gyümölcsöző befektetés a siklóernyőzésbe beletolni a komoly pénzösszegeket.

Holnap indulunk Abtenauba, vasárnap regisztráció, hétfőn training day és megnyitó (nem kaptunk végül semmi egyenhacukát, pedig ígérték, én rózsaszín ingben vonulok), keddtől pedig majd pókerezünk az esőben. Az előrejelzés nem sok jót sejtet, de ki tudja. A csapat: Ákos Zsuzsi, Simonics Peti, Varga Dénes, Kovács Béci, Galambos Laci és jómagam.

Nehéz esélyt latolgatni most még. Én személy szerint a 150 pilóta közül, egy első 50-be kerülésnek már nagyon tudnék örülni, az ernyőm új, még ki se tudtam próbálni, a beülő szintén, de nyilván az új kétzsinóros protókkal szemben nem sok esélyünk lesz. A világ élvonala ismét lépett egy nagyot előre, és mi csak próbáljuk tartani a lépést. A bassanói verseny elég jól megmutatta, hogy 5 perc hezitálás könnyen 40 helybe kerülhet, és egy EB-n ez még durvábban érződik majd. Itt már minden országból csak a legjobb 4-5 pilóta van, és azok általában versenyről-versenyre utaznak, tapasztalatban, versenytaktikában utcahosszal járnak előttünk. Na, azt hiszem ennyi elég a bizonyítvány előre magyarázásából, legközelebb Abtenauból írok majd.

Verseny link

Montegrappa Open Task2

Napi helyezés: 40
Összetett helyezés: 33

Ma már bepróbáltam maszk nélkül, mert úgy döntöttem, hogy inkább fázom, de legalább lássam, hogy mi merre. Vizet is vittem, igaz ma nem annyira kellett. Sokkal alacsonyabb volt az alap, és semmi besugárzás nem volt, csodálkoztam is, hogy egyáltalán voltak emelések. Szokásos startpylon, 1. fp körül 12km-re, a starthelytől kb 2-re. Mivel az alap ekkor még 2-300 méterrel volt a starthely fölött, nagyjából mindenki egyszerre indult neki, és jó óvatosan toltuk az elején. Persze mindig akadt egy-két megmutatóember, de aztán hamar rájöttek, hogy nem lehet nagy okosságokat csinálni ilyen körülmények között. A fordulópontnál kicsit lemaradtam, de ahogy jöttünk vissza a starthely fölé mindenki kívül ment, én meg egészen bent a gerincen, és ez eléggé bejött. A feltrei völgyet az élbollyal együtt ütöttem át, és megérkeztünk a szokásos bassanói starthelyre, ahol eléggé ki kellett tekerni, mert a következő fp kint volt 10km-re a pusztában. Az eleje elindult, nekem még volt pár kör alapig, aztán utánuk. Nem nagyon adta nekik elöl, megálltak valami gyengében, de ránézésre többet vesztettek, mint nyertek, úgyhogy én csak átmentem rajta. A kinti fordulóponthoz így én értem elsőnek, ráadásul ott volt a környékén egy egész jó lift, de persze a siklógépek utolértek simán. Mikor elgyengült, elkezdtük tolni az utolsó fp felé, kb 8km-re volt, és onnan még 2-re a cél. Mivel szembeszélben volt, néztem a siklást, 6-6.5 között mozgott. A következő termik egész jól adta, nagyjából a tetején voltam, de mikor 8-t írt a gép elindult a kb 40 fős boly. A kurzus végig a síkságon volt, és nem akartam lerohadni a cél előtt, ezért még ott maradtam 5 percet tekerni. Be is erősödött a termik, és épp azt gondoltam, hogy milyen bikaság lesz, hogy nekik majd meg kell állni tekerni, én meg besiklom a fejük felett. Elkezdtem én is végsiklani, és akkor láttam, hogy simán beadja nekik, mert végig tartogatott a célig. Nyuszi voltam, ez van. :)
Legközelebb, ha elindul a boly, megyek én is. Menni kell, 40 ember úgyis talál valamit. Szoktam én, de most egyszerűen nem hittem benne, annyira csövesen nézett ki az idő.

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Montegrappa Open 1. Task

Eladtam a beülőmet, és nagyon hideg volt, és ez nem egy jó combo. Nem számítottam arra, hogy jó idő lesz, emiatt nem vittem elég vizet, a kölcsönbeülő elég kényelmetlen volt, nem láttam a variót se, vagy hogy épp mennnyivel siklom. Be voltunk öltözve, mint a Michelin babák, de én nem tudok úgy repülni, hogy a fejemen a maszk, bepárásodik a szemüvegem, fázom, nem látom a siklószámom, a kezemen meg durva kesztyű. Nagyon komoly tavaszi termikek voltak, néhol 8-10es húzásokkal. Nagyon zavaró volt, hogy mivel húsvéthétvége, egy csomóan itt vannak csak úgy repkedni, és ha a fő starthely mellett megy a kurzus, akkor nehéz átlátni, hogy épp hogy állsz. Toltam egy ideig az elejével, de aztán egy csomószor volt olyan, hogy a boly fele csak úgy örömrepült, és nem tudtuk, hogy ki kivel van. A közepe felé már úgy voltam, hogy akkor itt elúszott a verseny, elhúzott az élboly, és csak tekeregtem, és arra koncentráltam, hogy beérjek. Az a helyzet, hogy ha nincs egyben a cuccod, és nem vagy tökéletesen felkészülve a hideg időben versenyzésre, akkor nem fogod tudni úgy nyomni, ahogy kéne. A célban több emberhez odamentem, hogy ők mikor értek be, és mind 10-15re taksálták magukat, de közben mind utánam értek be. 34. lettem kb 20 perccel az élboly után, Dénes meg Gyuri fél órával utánam jöttek, Gyuri beért, Dénes majdnem.

XContest link, Eredmény link

Valadares Open 2010 Task7

Napi helyezés: 28.
Összetett végeredmény: 7.

Alcím: Mese a szamárról, és az Óperencián túl is ismert csökönyösségéről
Al-alcím: A jó pap holtig tanul. De ne már, hogy mindig ugyanazt!
Al-al-alcím: Az okos ember más hibájából tanul, a hülye a sajátjából se!

Egyszerű oda-vissza-oda-vissza feladatot írtak ki az utolsó napra, cél a szokásos hegy alatti antenna, még talán kiadja onnan a leszállót. 62km lett az össztáv, volt 45 perc a pylon nyitásáig, hajrá! Gondoltam gyorsan elstartolok, és próbálok keresni valami jó pozíciót a pylon szélén, ahonnan majd hátszélben csinálhatom az első pontot. A szél kicsit jobbról fújt a kurzusra, ezért kitekerés után megnéztem egy felhőt, ami nagyjából az optimális helyen volt. Nem adta, nívó alatt értem vissza, és eltartott egy ideig a kitekerés. Szerencsére idő volt még bőven, így kb 10 perccel pylonnyitás előtt megint jó pozícióban voltam. A boly elindult egy picit a kurzustól balra, én meg persze megint megnéztem ugyanazt a felhőt, hátha. Ordas baromság volt. Egy 62km-es feladaton nem lehet annyit nyerni ezzel az egésszel, hogy megérje. A boly gyorsabban megy, biztosan utol tudnak érni. Ráadásul nem is adta a felhő, vissza kellett mennem a hegyhez, pont mikor nyílt a pylon. Kb 600 méteren voltam, mindenki elindult, nekem pedig meg kellett nyugodnom, és túl kellett tennem magam azon, hogy ismét mekkora barom voltam. Tudtam, hogy ha lerohadok, azon sok hely múlhat, ha nagyjából beérek, akkor csak pár. De nehéz ebben a lelkiállapotban nem rohanni, mint a hülye az élboly után. Nagy nehezen kitekertem, nem is ment teljesen, és kb 15 perccel később elindultam. Csupa szétvetett lábú, Krisztustartásban repülő ernyőst kellett kerülgetni, akik megálltak minden gyengében, és koppig tekerték azt. Az utolsó helyről szép fokozatosan próbáltam egyre előrébb jönni. Sajnos az már általános tapasztalat, hogy az élboly sokkal gyorsabban halad, mint az utána következők, a repüléstudásbeli különbség miatt. Azért egész jól adta, pedig volt pár bevállalás benne, amikor otthagytam a 2-ket a 4 m/s reményében. Visszafele a hegy előtti híd volt a következő pont, én megpróbáltam egyenesen rámenni, és nem kerülni a hegyet, mint az előttem lévők, de sajnos ez a nap nem az volt, amikor bármilyen ötlet bejött volna. A lee-oldalon keresgéltem a cuccot, ismét egyre lejjebb kerülve, mire végre meglett. Ezzel is buktam vagy 10 percet. Innen már semmi döntéshelyzet nem volt, ahol még ronthattam volna a helyzetemen, csak tolni kellett, és az erősben megállni, párat fordulni. Szerencsére Losi bemondta rádión, hogy a hegyre visszaérve nem kell tekerni, mert végig tart a cél előtti fp-ig és vissza a célig vezető út. Helyenként 4m/seccel emelt full gyorsítón, jöttél volna előbb basszus... Azért 28 embert megelőztem az út során, és végül beértem úgy, hogy összetettben csak egy helyet estem vissza. Talán valamikor végre megtanulom a leckét.

Peti 10., Losi 11., Szilárd 19. lett. Összetett végeredmény: én 7., Peti 9., Szilárd 14., Losi 22., Fecó 68.

XContest link, Napi eredmény link, Összetett végeredmény link

Valadares Open 2010 Task6

Napi helyezés: 14.
Összetett: 6.

Egyszerű hurokfeladatot írtak ki, eleinte elég szarul nézett ki az idő, aztán startkor már pattantak ki a kumók. Ultrabikán indult. Sikerült a pylont jól elkapni, még egy kört tettem a viszonylag erősben miután az élboly elindult, ez azt eredményezte, hogy kicsit magasabban értem oda az első liftbe, mert szerencsére az nem volt túl erős, és eltartott egy ideig, amíg megtalálták a magot. Aztán mikor az elgyengült, elsőnek indultam el a következő felhő alá, a többiek utánam, és innentől kezdve a fp-ig nagyon jól jött ki a lépés, mindig ott volt az erős lift, hamar meglett, így a feléig mindig volt kb 2km előnyöm, vagy ha épp termikben voltunk, akkor az élboly felett voltam kb 200 méterrel. Aztán következett egy hosszú siklás a fp-ra, bele a kékbe, és sejtettem, hogy itt nem biztos, hogy megmarad az előny. De nem nagyon lehetett mit tenni, már felhőalapon voltam, menni kellett. A boly csak később indult utánam, és egy kicsit jobb pályát választottak, mert én veszettül süllyedtem. Megfordultam a pont után, és elkezdtem visszafele siklani, de esélytelen volt a következő felhőt elérni, ráadásul ismét jött be a cirrus. Közben a többiek is jöttek, és találtak valamit kb 1km-rel mögöttem. Úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek, mert elég alacsonyan voltam. Végülis persze lehetett volna kockáztatni, de azt hiszem helyes döntés volt. Így viszont szépen mindenki alá értem be, és innentől kezdve megváltozott az idő, sokkal gyengébbek lettek a liftek. Az élboly nagy része a kurzustól kicsit balra próbálkozott, mi Szittóval és az egyik orosszal jobbra mentünk, mert ott jöttek az utánunk jövők (olyanok, akik nem csinálták még meg a fp-ot), a 0.6-okban mindig nyertünk párszáz métert, és mentünk tovább. A céltól kb 10km-re lehettünk, mikor Petit is beértük, az élboly épp rohadt le Alpercata és a hegy között a bányánál. Nagyon nem adta nekik, mi meg épp találtunk egy erősebbet, és azt hittük, hogy miénk a világ. Ordas és obszcén kurjongatások közepette ittunk a medve bőrére, aztán persze elgyengült a lift, nulláztunk, az obszcén kifejezések maradtak, csak más jelentéstartalommal töltődve. Menni kellett, beértünk a hegy alá, de még át kellett volna ütni egy komolyabb lefutógerincet, hogy aztán szépen a lejtőben végig tudjunk siklani a célig. A bolyunkból két ernyős kb 100 méterrel volt felettünk, nekik simán kiadta, mi meg szépen berohadtunk a hegy alá mind a hárman.

Persze nem örültem, de nem voltam ideges, mert azt gondolom, hogy ha újra lehetne repülni, ugyanígy nyomnám végig. Egész egyszerűen annyi történt, hogy a mi liftünk elgyengült, a másik pedig beerősödött. Jól látszik a napi eredményekből, hogy aki nálunk továbbment, az beért.

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Valadares Open 2010 Task5

Napi helyezés: 5.
Összetett: 5.

Ismét rendkívül bonyolult és kifinomult feladatot sikerült kiírni, Engenheiro Caldas céltáv. Állításuk szerint azért, hogy lehessen döntéseket hozni, és szétszóródjon a mezőny. De tudjuk, hogy a talaj elég vizes (legalábbis mi Szittó Búvár Kundot megszégyenítő beszámolója után elsőkézből), ezért aztán jól együtt marad mindig a mezőny és nincs akciózás jobbra-balra. 13:50-kor nyílt a pylon, azt hiszem, és egyben a jövőre nézve remélem, hogy most sikerült a legszarabbul elkapni. Nagyjából nívóból indultam el, Petiékkel együtt, csak ők kb 200 méterrel voltak felettem. Szerencsére a szokásos forgatókönyv érvényesült, két termik után jól együtt volt mindenki. Malecki és Korolev elhúztak, és mivel én voltam a bolyban a legmagasabban, addig tekertem, míg el nem gyengült, aztán elindultam én is utánuk. Jöttek a többiek is, de alacsonyabbról. Ez pont elég volt ahhoz, hogy nekem még jól meglegyen a lift (itt most nem kell ordenátorra gondolni, csak egy szép sima 0.8-ra körön), ők meg egy dombon lejtőztek a termikpöffökkel. Szépen loptam a távolságot, és közben láttam, hogy a két arc aki előre ment rohad lefele, az alattam lévő bolyból szállogatnak le az ernyők, nekem meg időnként már 1 fölé is ment a varióm. Kapaszkodtam is a fékekbe rendesen. :) Szóval azt gondoltam, hogy itt a Kánaán, lehet hamarosan napot nyerni, mikor Sziszi beszólt a rádióba, hogy lefújták. Később kiderült, hogy még jóval előbb fújták le, ráadásul a lefújás mínusz 5 perces pozíciót értékelték, így 5. lettem. Nem változott semmi, a 4. kanadai mindössze 12 ponttal van előttem, de hát nyilván óvatosan kell menni, mert lefele is van út.

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Valadares Open 2010 Task4

Napi helyezés: 6.
Összetett: 5.

Kiírtak egy jó kis 53km-es feladatot, déli irányba amit jó időben szépen bárki végigrepül. Persze ment az agyalás a starthelyen, hogy mennyi vizet vigyünk, mennyire lesznek jó liftek, mert eléggé cirrusos volt az idő, de volt egy komoly oldalszél is. Aztán a vizek maradtak, mi meg elstartoltunk, megint 3km a starthely körül, exit, próbáltunk kiemelkedni, és a széllel szembe haladni, hogy jó pozícióból kapjuk el a pylont. Ez Sziszivel sikerült is, eléggé magasról kezdtük meg a siklást, és azt hittük, hogy innen szépen végigmegyünk, aztán mindenkinek segítünk hajtani a célban. Aztán ahogy csökkentek a km-ek, úgy csökkent a lelkesedés is, mikor rájöttünk, hogy itt bizony a 0.2-t félkörön is tekerni kell. Jól megsüllyedtünk mind a ketten, és talajközelben kellett keresgélni, hogy hátha jön valami. Szittó picit alacsonyabban volt, amikor elgyengült a lift és menni kellett, ezért a következő termikbe már nem ért oda. A mai nap arról szólt, hogy körülöttem mindenki lerohadt, türelmesnek kellett lenni, és durván figyelni a a felhőciklusokat. Fontos volt, hogy az ember mikor indul el egy felhő alól a következőre, illetve az is számított, hogy a cirrus épp nőtt, vagy csökkent, illetve a talaj mennyire árnyékolódott be. Szóval jó kis nyögvenyelős táv volt, eleinte el se hittem, hogy be fogom tolni, mert olyan oldalszél volt, hogy sodródtunk el durván minden tekeréskor. Egy csomószor kellett a kurzuson visszafele haladni, ami persze jó időben tilos, mert épp úgy tűnt, hogy egy kicsit visszább adja. Akik végül elsők lettek, azok bevállalták az elsodródást, és próbáltak a hegyeken visszajönni, és persze simán meg lehetett volna előzni őket, ha nem vagyok egyedül a nap túlnyomó részében. A célban Brad mondta is, hogy nem hitte volna, hogy ezt a mai napot valaki egyedül teljesíti. A végén már persze olyanokat mondtam, mikor úgy nézett ki, hogy nem lesz meg, hogy ez nem lenne fair, hogy 50 km után rohadok le, 3 km-rel a cél előtt. Hosszas ide-oda siklás után, madarak követése és méterek nyerése és elvesztése után sikerült nagyjából fél óra alatt annyira kiemelkedni, amennyiről már meg lehetett csinálni a célt. Az idegőrlő nullázás közben egyfolytában mondogattam magamnak, hogy nyugi, mindenki előttem már beért, utánam nem jön senki (teljesen árnyékban volt az egész), és a cél az, hogy beérjek. Nagyon fontos volt a helyes időzítés ma, mert tudni kellett, hogy mikor kell sietni (ha jött be a cirrusárnyék), és mikor kell kicsit visszavenni (ha épp emelt picit és elöl minden árnyékban volt a cirrus miatt).

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Valadares Open 2010 Task3

Napi helyezés: 7.
Összetett: 9.

Egy 46km-es feladatot írtak ki ma, gyakorlatilag minden pont elég közel volt a starthelyhez, végig lehetett követni a versenyt. Megint 3km-es exit cilinder volt, nulla szél a starthelyen, az is gerincirányú, úgyhogy futottam egy elég komolyat, mire levegőbe kerültem. Sikerült elég gyorsan a felhőalap fölé kerülni kb 200 méterrel, de ekkor még volt hátra 15 perc pilonnyitásig. A tökéletes pozíciót röpke 5 perc volt megszerezni, és nagyjából ugyanennyi elveszteni. Így az első fp felé, ami a hegytől DNy-ra közel a folyóhoz volt, nagyjából a boly alól 150 méterrel indultam. Utána át a dombokon DK-re, majd vissza az első ponthoz. Ez alatt gyakorlatilag alig vált szét a boly, persze voltak próbálkozások, de előbb-utóbb megint összegyűltünk. Ezután ÉK-re kellett volna repülni a 4. fordulópontra, csak közben volt a hegy. Végül senki sem vállalta be a D-DKi oldalát, és mindenki a hagyományos úton repült. Azért voltak szóródások, egy csomóan nem tekertek sokat, nagyon alacsonyan rásiklottak a hegyre, és az tartotta őket. Mi Braddel, Andre Rottetval, Petivel kitekertünk az űrbe, aztán beleléptünk a gázba. Nem kellett túl sokat agyalni, a mai napon két sebesség létezett, a majdnem full parketta, és a tekerés. Valahogy a hegy túloldalán a folyókeresztezés előtt megint összefutott mindenki, és újra együtt tekert az első 20. Aztán Konrad Görg elindult a pont felé bele a kékbe, Szittó ment utána, majd nem sokkal később én is. Mivel süllyedtünk mint a balta, a többiek inkább kivártak. Konrad és Szittó kicsit balra mentek, azaz élesebben keresztezték a folyót, abban reménykedve, hogy a túlparton a dombok adnak majd valamit, én meg konkrétabban siklottam a pont felé, egyrészt remélve, hogy így majd találok egy előrébb lévő termiket és megelőzöm őket, másrészt eléggé kezdett bebikkanni a szembeszél, és komolyan fontolóra kellett venni azt, hogy mennyit sodródik majd vissza az ember a termikkel. Nem jött semmi normális, úgyhogy hamarosan én is egy dombon lejtőzve találtam magam, Sziszi talált valamit, nekem alatta csak egy gyenge félkörös nulla jutott, de kezdett javulni. Konrad meg Malecki (aki eközben ránksiklott) begőzölt, és elindult előre, Szittó nyomta utánuk. Én kezdtem végre határozottan emelkedni, az óvatosabb többiek ekkor értek be fölém. Na persze ez engem is indulásra késztetett, amit tetézett az, hogy megláttam Losit kantnin emelkedni a fp felé. Később kiderült, hogy ő sokkal később keresztezte a folyót, és eléggé bejött a számítása. Csak átmentem a termikén, hiszen közel volt a fp, megcsináltam, és visszamentem, mert nem akartam elsodródni a szembeszél miatt. Mi elég jól elkaptuk a liftet Braddel Andreval és Maleckivel meg a két orosszal, és innen már csak 10km volt hátra az antennáig, ami a cél volt. 2km-rel előtte megállt az időd, de meg kellett csinálni 400 méterre is, és ez mindenkit óvatosságra intett, az antenna ugyanis egy viszonylag magasabb hegy tetején van, és nehéz alacsonyabbról megcsinálni. A cirrus is eléggé bejött fölénk, gátolva az erősebb lifteket. Elindult egy boly fölülünk, benne Losival, mi meg még tekertünk egy kicsit. Aztán elgyengült, és persze én bírtam a legkevésbé cérnával, kiléptem, a többiek meg utánam. Az előző boly egy dűzniben próbált kiemelkedni, hogy megcsinálja az antennát, mi meg dönthettünk, hogy bemegyünk alájuk, vagy toljuk tovább a cél felé, reménykedve abban, hogy a hegy meg a lee oldal kicsit tart, vagy akár emel is. Én a biztonságosabb dűznit választottam, a többiek kockáztattak. Mentem egy teljes oda-visszát a dűzniben, és mikor a végén átnéztem a lefutógerincen, láttam, hogy mindenki szépen meg fogja tudja csinálni a célt. Gyorsan utánuk indultam, és nekem is adta szépen. Losi is bejött 3 perccel utánam, majd Peti meg Sziszi is, akiknek kicsit rosszabbul adta a fp utáni termik, és emiatt később indultak át a folyón visszafele.

Ezt az utolsó döntést tudom csak felróni magamnak, mert az átsikláskor még a napot nyerő Malecki előtt voltam jóval. Mégis örülök, hogy a biztonságosabb verziót választottam, mert mindössze 36 pontot vesztettem, de simán előfordulhatott volna az is, hogy nem tart a hegy végig. Persze lehet, hogy majd legközelebb... :)

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Valadares Open 2010 Task2

Napi helyezés: 23.
Összetett: 12.

Még felhőben volt a starthely, amikor kiírtak egy 47km-es feladatot. Nagyjából 11-ig teljesen felhős volt az ég, ennek kicsit örültünk, mert így esélyes volt, hogy nem lesz zivatar, de nyilván a termikeknek sem tesz jót. Szóval aki okos volt, az megjegyezte, hogy valószínűleg lassabban indul majd a nap - nekem sajnos ezt a levegőben sikerült megtanulni. A starthely 3km-es cilindere volt a pylon, volt rá 45 perc, én próbáltam nem kapkodni, gondolván elég lesz az idő mindenre, aztán persze nem volt szél a starthelyen, így lassan mentek a startok. Az első fp Sao Geraldo volt, az Ibiturunától DKi irányba. Volt egy elég határozott ÉKi szél, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy amíg tart a hegy, elmegyek kicsit keleti irányba, így majd kevésbé kell széllel szemben haladni. A számítás nem volt rossz, csak azt hagytam ki a képletből, hogy egyedül a még nem beindult síkságon nehéz lesz termiket találni. Így - igaz, hogy mindenki előtt - egy kis dombon lejtőzve találtam magam, és épp azt néztem, hogy hova fogok leszállni, és onnan merre kell majd gyalogolni. Kikapcsoltam a rádiót, megpróbáltam nem odafigyelni a közben fölém beérkező rengeteg pilótára, és csak az ernyőre és a varióra figyeltem. A talaj felett 200 méteren voltam, a nagyjából 150-200 méteres dombok között. Aztán egyszercsak már félkörön megvolt, majd egész körön is, később érkezett Losi, és együtt tekertük az egyre erősödő magot. Fél óra elvesztegetése után az élboly után indultunk, akik ekkor már Fernandes Tourinho felé nyomták félhátszélben. A kisebb bolytól folyamatosan próbáltam meglépni, és utolérni az előzőt, de mindig mire megtaláltam a liftet, simán utolértek. Aztán a tegnapi antenna után végül sikerült jó ritmusban elkapni egy termiket, és így a fp előtt már az előttünk lévő bolyban tekertem. Kicsit túl is tekertük magunkat, hisz innen már csak Engenheiro Caldasig kellett menni, nyomtuk is neki keményen, de még így is kb 400 méteren értünk be. Magyarok közül Peti 11., aztán Szittó 15., én 23., Losi 25. lett.

Már sokadszorra kell felvésnem magamnak, hogy egy versenynapot nem az első 10km-en kell/lehet megnyerni.

XContest link, Napi eredmény link, Összetett eredmény link

Valadares Open 2010 Task1

Verseny: Valadares Open 2010
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés: 2.

Az időhöz képest elég rövid feladatot írtak ki, mert féltek, hogy össze fog állni. Ráadásul nagyon kellett kapkodni a startnál, hogy az ember jól elérje a pylont. Volt rá kb fél óra, 8km-re volt egy pont a starttól, amit nagyjából érintőre lehetett venni, mert utána nem kellett megcsinálni magát a pontot, elég volt csak a 3km-es sugárba belépni és kilépni. Nagyjából 30-an itt eléggé együtt voltunk, és elkezdtünk siklani vadul Alpercata felé. Egy U4-es egy kissé bevállalósan elindult előre, de nem nagyon talált semmit, ezért mindenki óvatosabb lett. A boly megállt tekerni a gyengében, én meg úgy döntöttem, hogy megyek tovább a fordulópont felé, mert pont a kurzuson kezdett kipattanni egy kumó. Amikor elkezdtem tekerni, akkor persze egyből megindultak ők is utánam, de ekkor én rásiklottam a fordulópontra, gondolván, hogy ők addig szépen megtalálják a magot. Mikor visszaértem még mindig magasabban voltam, és ráadásul jól betaláltam egy erős liftet, ezért elsőnek indultam el a következő fp felé (Alpercata és Engenheiro Caldas közti antenna, a kurzustól kicsit balra). Elég jól tartogatott, meg is csináltam a fordulópontot, ekkor még volt hátra kb 20km a célig, Engenheiro Caldasig. Itt kicsit visszább kellett venni, mert nem nagyon volt emelés, utol is értek a többiek. Aztán, ahogy elértük a hegygerincet, újra jöttek a liftek, nagyjából 8km-re a céltól kezdtünk végsiklani Brad Gunnuscioval meg egy brazil arccal. Andreas Malecki azt csinálta, amit egy olyan ernyővel tenni kell, mely jelentősen gyorsabban megy és jobban is siklik, mint bárki, végig svancolt, mindig még egy kicsit rátekert, aztán mikor elkezdtünk siklani, akkor sokkal magasabbról beért gyorsabban. Az ernyőjéről csak annyit, hogy teljesen titkos, úgy veszi elő a starthelyen titokban, nem hagyja fotózni, és máshol száll le, mint a többiek. Ő lett az első, mi meg hárman nagyjából együtt értünk be. Az end of speed section 2km-re volt a céltól, ott még tekertünk egy kicsit, hogy biztosan meglegyen a cél, mert eléggé ki volt centizve. Pár perccel később jött Peti, aztán Szittó, meg Losi. Mivel sokat voltam elöl a repülés alatt, ezért a leading bonus végül előrehozott a második helyre. A repülés az XContesten itt található. Az eredmények meg itt.

Valadares Open 2010

Verseny: Valadares Open 2010
Ernyő: Axis Mercury 2009
Aktuális helyezés:

Training Day: Állok a Mona Lisában a felső emeleten, Szittó kb 5 perce lépett le, mikor a banda rázendít. Mindenki rázza magát, boldognak látszik, vagy legalábbis boldognak látszatja magát. Végiggondolom, hogy vajon én miért mosolygok. Egyrészt nyilván örülök annak, hogy a Valadares ciánosságáról szóló pletykák igaztalannak bizonyultak (a Tom Café helyén lévő szórakozóhely fullon van éjfélkor, a Mona Lisában levegőt is alig kapni hajnali kettőkor), de a mosoly inkább a mai repülésnek szól. Igaz, nem volt nagy szám, kb egy óra, kicsit kiemelkedős, madarakkal repülgetős. A hegytől távol mindenki lerohadt, ezért inkább helyben repülgettünk, én meg az urubók. Vagy inkább játszadoztunk a termikekben. Nekem legalábbis úgy tűnt, remélem nekik is. Beköszöntem nekik, jó volt velük együtt tekerni, remélem segítenek majd párszor szorult helyzetben.

In medias res

Szóval nem sikerült eddig befejezni a korábbi versenybeszámolókat, persze azok frissülni fognak, azonban most inkább az aktuálissal foglalkozom, és írok a mostani versenyről

Bevezető

A 2010 előtti beírások mind-mind emlékezetből, mások leírásaiból és versenyösszefoglalókból születtek. Volt olyan, ahol csak átvettem egy korábbi leírásomat, de azért mindig törekedtem arra, hogy a száraz tényeken kívül a sisak alatt lejátszódó folyamatokat is elemezzem. Egyfajta önpszichológia ez, előveszek pár korábbi sakkjátszmát és végigelemzem őket. A hasonlat nem véletlen, a siklóernyős versenyzés tulajdonképpen (a fékzsinórok jó ütemben lévő rángatásától eltekintve) egy nagy sakkjátszma, azzal a különbséggel, hogy itt van kb. 150 bábu, amiből csak egyet tudsz irányítani, a többi figura lépéseit csak nagyjából 70%-ban ismered, de sokkal kisebb százalékban érted, és időnként bejön valaki és megrázza az asztalt.

Számomra is megdöbbentő, hogy a taskokra még évek múltával is részletesen emlékszem, tudom, hogy kivel mikor honnan tekertem ki, nagyjából merre repültem és miért.

Most nekifogok, és elkezdem írni a versenyeket visszadátumozva, aztán március közepétől átlépek real-timeba és írok majd az épp aktuális versenyekről.

A megjegyzésekben ér kérdezni, én meg megpróbálok válaszolni.

MKK 2003

Verseny: MKK 2003
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 1.

Ezt talán a legjobban a Susán filmje (540mb!) adja vissza. Dénessel (akkor is) keményen küzdöttünk az elsőségért. Valahogy az MKKs meccseink Dénessel mindig is fairek voltak, bár tudom, hogy a videón épp azt rovom fel neki, hogy miért nem szólt, mikor kijött Óbudára, de azért jórészt mindig szóltunk egymásnak, hogy ki hova megy, és ki mit ír ki. Sajnos a verseny eredményei már nincsenek meg, ezért nem tudok konkrét repülésekről írni, de hát gondolom a szokásos: volt pár Nyikom, meg Óbudáról Balaton. Ekkor azért már előfordultak befejezett céltávok, azaz nagyjából meg tudtuk saccolni azt a reális távolságot, amit az adott napból ki lehet hozni. Azt gondolom, hogy ez a tapasztalat nagyon sokat segít a mai háromszögek repülésekor. (vajon akkor miért nem zártam be tavaly annyit??? :))

Persze nagyon örültem ennek a győzelemnek. Sok-sok repülés, hegyen és levegőben töltött idő volt benne. Mert az MKK megnyeréséhez valóban kell egy jó pilóta, de az is nagyon kell, hogy az a jó pilota rengetegszer kint legyen és akkor is próbálkozzon, amikor nem is néz ki olyan ütősnek az idő.

Dutch Open 2003

Verseny: Dutch Open 2003
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 40.

Itt csak összesített eredményt találtam, úgyhogy inkább írok a hosszú napról, amihez szintén van Susán film (650mb!). Szóval arról, hogy hogyan is lett nekem ez a nap nem annyira hosszú. Szokás szerint a spanyolviasz feltalálása és a passzátszél kibocsátása után, a Pollovnikon találtam magam eléggé elöl. A magyar banda persze ott lihegett a nyakamban mikor át kellett tolni Bovecbe. Nekem persze fogalmam se volt, hogy hogy kell azt, és ezért szépen végigmentem a Pollovnik gerincen, és a végén próbáltam kiemelkedni. Visszanézve láttam, hogy a magyarok szépen tekernek kifele kb 1-2 kmrel hátrébb. Volt benne ráció, mert ott a gerinc végén nem jött igazán semmi. Nagy nehezen kis magasságot nyerve áttoltam a boveci gerincre, de ekkor már láttam, hogy ez a nap csúnyán elúszott, mert a többiek a termik kitekerése után egyből mentek a fordulópontra (ha jól emlékszem Bovec felvonóállomás), én meg még mindig a boveci gerincen próbáltam magasságot nyerni. Ahogy siklottam a felvonó felé, láttam jönni a gerincen a magyarokat, és persze jól beidegesedtem. Megcsináltam a fordulópontot, és kapkodásomért elnyertem méltó büntetésemet: leszálltam Bovec határában. Ismét felírhattam a képzeletbeli füzetbe: ha nem ismered a terepet, akkor ne próbálj meg egyedül, elöl repülni!

Az első Eged-kupa

Verseny: Eged-kupa 2003
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 3.

Azt hiszem életemben ez volt az egyetlen alkalom, amikor én kértem, hogy elsőnek vizsgázhassak az egyetemen. Aztán kocsiba be, irány Eger.

Task1, Vadna céltáv, Bélapátfalva töréssel. Szerencsére a szokásos egyéni időmérés, büntetés nélkül, azaz nem számított ki mikor indul. Nagyjából ekkor repültem először az Egedről, pláne DK, nem hittem, hogy innen egyáltalán ki lehet tekerni. Amikor láttam, hogy mindenki szépen teker kifele, elstartoltam én is. Rosszkor. Szóval elsőre lerohadtam, ráadásul az úttól is távol, ernyő gyorsan rózsába, overallban felszaladtam az útig, ahonnan aztán felvitt a transzport. Sokra nem mentem vele, szépen bedeszkázódott az ég, látszódott, hogy itt már nem lesz semmi. Ültünk és vártunk, engem - miután a lélegzetemet visszanyertem - a guta megütött, úgy éreztem, hogy itt a vége a versenynek. Aztán egyszercsak kissé kinyílt az ég, és elkezdtek jönni a termikpöffök. El is startoltunk Barccsal, és csak csodálkoztunk, hogy szépen emel mindenhol kettővel, de zivatarnak nyoma se volt. Mikor már jól kiemelkedtünk, akkor rájöttünk, hogy itt az alkalom, hogy kihozzunk valamit a mai napból, és elkezdtünk siklani a fordulópont felé. Azóta sokkal jobb siklószámú ernyőkkel repülök, de ilyen még nem volt, hogy gyakorlatilag egy tekerésből ütöttük át a Bükköt. Sanya kissé balra ment, és jobban megmerült, én egy jobb vonalat választottam, így a fp környékén magasabban értem a bánya fölé. Sanya utána lerohadt, és én meg ott voltam teljesen egyedül. Mivel fogalmam se volt, hogy ki hogy teljesített, ráadásul azt se vágtam, hogy vajon mennyin kell lennem, hogy beérjek, ezért gyakorlatilag mindent tekertem a fp és a cél között. Mikor beértem, már nem volt ott senki. Az első boly, az a 13 ember, aki célbaért, már akkor leszállt, mikor én kiléptem a cilinderből. Aztán a letöltéskor derült ki, hogy 15 másodperccel nyertem a napot. Nem kicsit örültem a dolognak. :)

Task 2, a szokásos ÉNy-i hátszeles. Nem tudom leírni azt az érzést, hogy milyen úgy kezdeni a napot, hogy jó helyen állsz. Annál csak egy durvább van, mikor te vagy legelöl. A startpara még keményebb ilyenkor, ráadásul a szél se volt gyenge. De most legalább együtt tekertünk ki, és próbáltam lépést tartani a Radon osztállyal (Barcs, Pepó, Simonics). Ez többé-kevésbé sikerült is, a végén a gyengülő időben a rutin csak előjött, 2-5 kmt vertek rám. No persze a szokásos gyenge-idő specialisták (Koppány, Dénes) ennél jóval többet.

Task 3, a szokásos DNy-i hátszeles, Miskolcig, aztán Szikszó. Ezen a taskon volt az első olyan alkalom, amikor rájöttem arra, hogy mennyivel többet vállal az ember a verseny hevében. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Bükk kellős közepén vagyok, ha nem tekerek ki, tuti befázás, mert nem érem el a következő vészleszállót. Egyszerűen cserbenhagyott az a rutin, melyet az agyamba vésett a Simonics oktatáson, hogy folyamatosan csekkoljuk, hogy hova tudunk kiérni, hol tudunk leszállni. Nem figyeltem oda, mert a feladatra koncentráltam, meg a többiekre, meg arra, hogy na majd ott biztosan adja, de ha ott nem, akkor ott utána. Azóta rendszeresen igyekszem visszaemlékezni erre, hogy ilyen ne forduljon elő többet. Aki ki tudott tekerni, az a széllel eljutott nagyjából Miskolcig, aztán a szembeszélben fűrészelés következett, amit Pepó végzett a legnagyobb sikerrel.

Task 4. Ismét bolyok, különböző időben. Az első boly kissé bevállalósan beleugrott, és tolták neki, pedig reggel még elég rosszul nézett ki az idő, így jogos volt azt gondolni, hogy később jobb lesz. Nem lett. Persze beértünk, de átlag 10 perccel gyengébb idővel. Nem adta annyira.

Szumma. Megdőlt az alapelv, a versenyt nem az nyeri, akinek a legtöbb pontja van... Na jó, nem siránkoztam, a harmadik hely bőven várakozásaimon felüli volt, csak átkoztam a napdobást, mert nekem volt a legtöbb pontom napdobás előtt. De emlékszem, mikor a rendezőség próbált 5. taskot tartani, mi a Partizer Csabival összenéztünk, és kijelentettük, hogy nekünk ez bőven jó így. :)

Az első Brazília - 2003

Verseny: 2 db. Brazil Open
Ernyő: Apco Keara
Helyezés: 2. ill. 8. (széria)

Governador Valadares. Még a neve is olyan jól hangzik. Egy nagy misztikus félhomály (no persze csak a képzavar miatt) lengi körül a helyet, mely ekkor már évek óta elvitathatatlanul a siklóernyősök Mekkájaként szerepelt a térképen. Azóta persze már kissé fakult a kép, de emlékszem, mikor 2002-ben Kollmannal és az Ambróval jöttünk hazafele Pilisről, és csak meséltek. Én a végefele becsuktam a számat, és úgy döntöttem, hogy nekem ide ki kell jutnom. A siklóernyős összetartás akkor is kb. annyira volt jó mint most, de sebaj, alapos kutatómunkát végeztem. Mivel ekkor a Diákhitel Kht. támogatta döntő részben az utazásomat, ezért elég szűk volt a büdzsé, de lett hamarosan olcsó jegy, és kinéztem a legolcsóbb szállást is: Casa Grande. Gondoltam nagy ház, jó lesz az. Ennyire nem is nyúlhattam volna mellé, bár tény, hogy a magyarok döntő többsége itt lakott. Ekkor már fél éve nyomtam a portugált az egyetemen, ami kb arra volt jó, hogy az első öt percben ne kínáljam fel a vesémet megvételre. De hamarosan belejöttem, mint ahogy a repülésbe is.

Persze az első termikek alaposan felráztak téli álmomból, és itt jöttem rá arra, hogy van a magyar élvonal, meg a nemzetközi, és a kettő közt egy nagy betöltetlen űr. Pedig voltunk páran (Berci, KisKovács, Losi, Barcs, Pepó, Susán, Simonics, Szittó, Lojra, Fördős, Miki stbstb) akik meg akartuk mutatni, és igazából a brazil nagykártyákkal viaskodtunk. Mint egy szivacs szívtam magamba azokat az elkottyantott információkat rétegszelekről, tekerési módokról, végsiklás számításokról, felhőelemzésekről. Persze már akkor is éreztem, hogy kb a fele vetítés, de még nem tudtam, hogy vajon melyik fele.

Eleinte komoly stressz volt az egész startra készülődés, aszalódás a napon, az első termik. Igaz, a mai napig akkor nyugszom meg először, mikor az első termiket kitekertem, és iszom egy picit a vizemből. De akkor még minden új volt. A rengeteg ernyő, az együtt tekerések, az ernyő kezelése, odafigyelni, hogy ne rontsam el a feladatot, ne szálljak villanydrótra, melyből annyi volt a környéken.

Két fő tanulság, mivel konkrét taskokra nem emlékszem: az egyik, a fokozatosság elve. Azt hiszem ha valaki most kezdi, akkor jobban teszi, ha nem ugrik egyből fejest a mélyvízbe, hanem szépen-lassan, először csak kisebb magyar versenyek, majd jöhetnek a kisebb nemzetköziek stbstb. A másik pedig, ha valaki megteheti, akkor menjen el télen repülni. Ég és föld a különbség ha a szezon valamikor jan-feb környékén kezdődik és nem áprilisban, vagy ahogy az idő engedi.

Éves versenyek 2002-ben

Verseny: MKK - 2002
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 4. összetettben, 1. mint "reménység" :)

Ekkor kezdtem el MKK-zni (Magyar Köztársaság Kupa), mert akkor még így hívták az XContestet. Akkor még nagyban ment a fényképezős távigazolás, pár táv sajnos erre ment rá (nem volt jól befűzve a film, szétvágták a negatívot stbstb.), mennyivel könnyebb ez ma már. Azért legalább lett egy csomó képem starthelyekről, meg távigazolókról. Ekkoriban még inkább az volt a divat, hogy kiírtunk egy jó messzi települést (hogy visszakörzőzéskor ne legyen gond, ha letérsz a kurzusról*), és nyilván nem nagyon repültünk el odáig. Vagy legalábbis én nem nagyon emlékszem befejezett céltávra. Év végén megnyertem a siklóernyős távrepülő reménység kupát (ezt olyan kaphatta, akinek ez volt az első éve az MKKban), és a "nagyok" MKK-jában is 4-ik lettem.

Már ekkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy MKK nyeréshez két dolog kell: jó pilóta, és rengeteg szabadidő. Vagy ordas mák, hogy pont azokon a napokon legyél ott, amikor nagyot lehet repülni.

Az elmúlt években az MKK alias XContest jelentősen átalakult, egész más a taktikája a versenynek, ráadásul az ernyők fejlődésével és a zárt feladatok szorzóinak növelésével megváltozott a repült feladatok eloszlása is.

* Ez azt jelentette, hogy ha kiírtál egy célt 160km-re a starttól, és elrepültél mondjuk 100km-t, de erősen letértél a kurzusról, és a céltól 70 km-re szálltál le, akkor az az MKK-ban csak 160-70, azaz 90km-es távnak számított.

Nyikom-kupa

Verseny: Nyikom-kupa - 2002
Helyszín: Nyikom
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 5. (ha jól emlékszem Pepó, Szittó, SzőkeGabi és egy sárkányos volt előttem)

Ezen a versenyen volt az, hogy a Pepó megkérdezte a felszállítóautón, hogy ki ez a csávó, akinek ekkora a pofája. :) Ő nem fért ugyanis jól el, és ennek hangot is adott, mire én mondtam, hogy hát én se férek el annyira (ekkor még platós IFA-val jártunk a Nyikomra). Aztán valaki mondta neki, hogy a versenyen én vagyok mögötte a második helyen.

Aztán persze a finomhangolás lefelé is megtörtént, amikor a Szittó, Pepó, Simonics különítmény a határig tolta (sőt állítólag valakit "át is fújt a szél"), én meg "csak" a Tisza-tóig. Ezen a versenyen nagy okoskodás nem volt, atom jó volt az idő, és fújt a szél keményen. Ki kellett tekerni, aztán tolni. Az egyedüli tanulság az utolsó taskon került be a képzeletbeli noteszbe. Ekkor Miskolc céltáv lett kiírva, én még mindig 2. vagy 3. helyen lehettem. Szittó az elején eltekert, és esélyes volt, hogy megelőz, jó lett volna kitekerni, de nem volt egyszerű. Aztán jóval később sikerült csak, és SzőkeGabival megindultunk keresztbe a Mátrán. Ő mögöttem volt a task előtt, de tudtam, hogy nincs sok különbség köztünk. Eger előtt eléggé berohadtunk mind a ketten, én meg lélekben feladtam, és inkább a biztos leszállásra koncentráltam. Gabi egy kicsit jobbra tartott és bevállalta Egert. Később kiderült, hogy a reptéren szállt le, és pont az a pár km hiányzott nekem, hogy megőrízzem a helyem. Nekem fogalmam sem volt akkor még, hogy hol van az egri reptér, és hogy milyen magasan lehet bevállalni egy átsiklást Eger felett.

Szóval fontos a helyismeret, és még fontosabb az, hogy ha biztonságosan (!) tudsz még siklani párszáz métert, akkor tedd meg, mert lehet, hogy a végén ezen fog múlni.

Az első

Verseny: Cross Country Open - 2002
Helyszín: Krska Gora, Ambroz
Ernyő: Apco Bagheera
Helyezés: 3. szériaosztályban

Ez valamikor 2002 nyarán lehetett, ekkor már azért volt pár távrepülésem, és persze azt hittem, hogy előző életemben sas voltam, így is vágtam neki. Sose voltam tekintélytisztelő, nem vártam meg, míg a nagyok elstartolnak (ma azt mondanám, hogy OrsyLacis módon) nyomtam az elején.

Az persze hozzátartozik, hogy a versenyre Lukassal és KisPetivel no meg a GMC-vel érkeztünk, amit még Kranjsterdamban is élénk füttyögéssel csodáltak meg, de ez inkább csak a mentális felkészülésben "segített". Mikor a verseny előtti napon felmentünk a Gozdra, ott álldogált egy litván különítmény, meg pár szlovén. Mikor látták, hogy bőszen csatolunk, odajött a litván vezér Aleksei, és megkérdezte, hogy ugyanmár csak nem elakarunk startolni, mert hát a szlovénok nem nagyon akaródznak, mert oldalas. Én megvontam a vállamat, és azt mondtam nekem ez jó. Az első termikbefújásra felhúztam az ernyőt, kitekertem, majd visszaszálltam a Krska tetejére. Na, innentől Alekseinek én voltam a helyi főisten, minden nap odajött, hogy szerintem milyen idő várható. Azóta is jóban vagyunk, bár az értékítélete, mintha kicsit változott volna. :) Mondjuk az enyém is, ma már nem startolnék el ilyenkor...

Szóval verseny, az első érvényes task az Ambrozról indult, épp csak a felhő alól. Nyitva volt az ablak, és mikor egy kicsit feljebb szállt az alap mindenki húzta az ernyőt. Start után volt egy kis ide-oda cikázás, mikor én bőszen konstatáltam, hogy némá, hát én itt együtt haladok az élbollyal, még annyira sem kell tisztelni őket, mint gondoltam. Nagyjából 15 perccel később két lábon állva revideálhattam az álláspontomat a Kokra völgy mélyén. Történt ugyanis, hogy a szlovénok büszkesége Pelhan Klemen friss Boomjával kis tekerés után nekivágott a völgynek. Én meg szépen utána nagyjából másodikként, és örültem, hogy végre oszthatom a tanítót. Később Klemen elmondta, hogy még sose rohadt le ilyen magasságból a Kokra túloldalán, én meg levonhattam a tanulságokat. Azaz, levonhattam volna, de a második taskon (ez már a Kriskáról indult) Barth Sanyi Sector TX-vel álltam neki versenyezni. Elég sok oda-vissza volt a taskon, és minden egyes fordulópontnál megelőztem (erre már nem emlékszem, de azt hiszem bevállalósabban nem kontúroztam a hegyet, hanem az utolsó pár km-en toronyiránt mentem a fp felé, tartott az ott is), aztán fordulás után mindig a tarkómon éreztem jeges lehelletét. Persze full parketta a Bagheerának, ő meg gondolom fél gázon nyomta, de hát így is gyorsabb volt. Akkor kiabáltam át neki, vagy inkább sziszegtem az összeszorított fogaim között, hogy: "Sanyi! Ne nyomd már neki ennyire!".

A végeredményre nem emlékszem, azt hiszem ezt a taskot lefújták, és nem volt sok érvényes. Ez az írás inkább a kezdő kórkép és diagnózis felállítására alkalmas. :)