Egy ideig meg az indulasom is ketseges volt, aztan az ernyo kivalasztasa es megszerzese korul voltak parak - vegul minden rendezodott, Axistol kaptam egy Venus3-at, es a kijutas is megoldodott. Az ernyore nem lehet panasz, kategoriajaban teljesen kezes, jo teljesitmenyu ernyo. Marmint a 3zsinorsorral rendelkezo ernyok kozott, mert a mai ketzsinoros top ernyokhoz kepest azert eleg jelentos a lemaradas. Gyakorlatilag rallyautoval mentem Forma1-es versenyre.
Sajnos elkovettem azt a hibat, hogy az EB volt az elso verseny, ahol ezzel az ernyovel indultam. Az eddigi "vilaglegjobb szarnya van a fejem felett" mentalitasbol at kellett allni a "minden siklas utan kapok 2-300 metert, ez van" mentalitasba. Ehhez nagyon sokat segitett volna egy akarmilyen verseny, ahol ott vannak az Enzok es az Icepeakek, igy viszont gyakorlatilag az EB fele erre a valtasra ment ra. Az elso napokban nem birtam beletorodni abba, hogy elmegy az eleje, folyton azon agyaltam, hogy hogyan es milyen trukkel tudnam oket utolerni. Egy task soran hasonlo tipusu ernyovel ki tudod javitani aprobb hibaidat, lehet szerencsed (belassul az eleje), de ha gyengebb teljesitmenyu az ernyod, akkor erre esely sincs. Persze azert en probalkoztam, es aztan emiatt meg jobban lemaradtam, vegul a sok tulvallalas miatt le is rohadtam. Szerencsere a vegere sikerult jobban belejonni, tobbszor celban (vagy nagyon kozel) lenni. Megtalaltam azokat, akikkel tudtam egyutt haladni - ezek neha kicsit benabb Enzok v Icepeakek voltak, illetve mas haromzsinorosok.
Kicsit tartottam az elejen a helytol, eleg rossz torteneteket hallottam rola, es kicsit orultem is, hogy vegul igy alakult, hogy egy biztonsagosabb ernyovel repulok. Azert kicsit tul lett ez izgulva, annyira nem volt veszes a hely, bar azt gondolom, hogy az, hogy a mezony 10%-a mentoernyot dob egy versenyen, nem elfogadhato. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy hosszabb versenyen 10% az eselye annak, hogy a repuloeszkozod repulesre alkalmatlan allapotba kerul. Nem gondolom, hogy lenne meg egy ilyen sportag.
Elvarasaim nem nagyon voltak, hisz leginkabb az eselytelenek nyugalmaval mentem ki, raadasul a csapatkapitanysag is a nyakamba szakadt. Nem tunik soknak a teendo, de mindenkepp egy plusz lelki teher, hogy barmi tortent, engem hivtak, nekem kellett ott lenni, mint a kapitany, es intezkedni, hogy a legjobb legyen a csapat tagjainak (a mindennapi 8:30-as briefingrol nem is beszelve :)). Remelem, ezen a teren azert sikerult helytallni.
Most egy kis teli nyugalom jon, aztan majd meglatjuk hogyan tovabb.
Sajnos elkovettem azt a hibat, hogy az EB volt az elso verseny, ahol ezzel az ernyovel indultam. Az eddigi "vilaglegjobb szarnya van a fejem felett" mentalitasbol at kellett allni a "minden siklas utan kapok 2-300 metert, ez van" mentalitasba. Ehhez nagyon sokat segitett volna egy akarmilyen verseny, ahol ott vannak az Enzok es az Icepeakek, igy viszont gyakorlatilag az EB fele erre a valtasra ment ra. Az elso napokban nem birtam beletorodni abba, hogy elmegy az eleje, folyton azon agyaltam, hogy hogyan es milyen trukkel tudnam oket utolerni. Egy task soran hasonlo tipusu ernyovel ki tudod javitani aprobb hibaidat, lehet szerencsed (belassul az eleje), de ha gyengebb teljesitmenyu az ernyod, akkor erre esely sincs. Persze azert en probalkoztam, es aztan emiatt meg jobban lemaradtam, vegul a sok tulvallalas miatt le is rohadtam. Szerencsere a vegere sikerult jobban belejonni, tobbszor celban (vagy nagyon kozel) lenni. Megtalaltam azokat, akikkel tudtam egyutt haladni - ezek neha kicsit benabb Enzok v Icepeakek voltak, illetve mas haromzsinorosok.
Kicsit tartottam az elejen a helytol, eleg rossz torteneteket hallottam rola, es kicsit orultem is, hogy vegul igy alakult, hogy egy biztonsagosabb ernyovel repulok. Azert kicsit tul lett ez izgulva, annyira nem volt veszes a hely, bar azt gondolom, hogy az, hogy a mezony 10%-a mentoernyot dob egy versenyen, nem elfogadhato. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy hosszabb versenyen 10% az eselye annak, hogy a repuloeszkozod repulesre alkalmatlan allapotba kerul. Nem gondolom, hogy lenne meg egy ilyen sportag.
Elvarasaim nem nagyon voltak, hisz leginkabb az eselytelenek nyugalmaval mentem ki, raadasul a csapatkapitanysag is a nyakamba szakadt. Nem tunik soknak a teendo, de mindenkepp egy plusz lelki teher, hogy barmi tortent, engem hivtak, nekem kellett ott lenni, mint a kapitany, es intezkedni, hogy a legjobb legyen a csapat tagjainak (a mindennapi 8:30-as briefingrol nem is beszelve :)). Remelem, ezen a teren azert sikerult helytallni.
Most egy kis teli nyugalom jon, aztan majd meglatjuk hogyan tovabb.
